Idén február 25-én, csütörtökön napnyugtakor kezdődik a zsidó örömünnep, és péntek estig tart.
A zsidó naptár szerint ádár hónap 14. napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig ünneplik a purimot, a megmenekülés napját, a bibliai eredetű zsidó tavaszünnepet, a „zsidó farsangot”.
A hagyományosan karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó ünnepen a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, Ahasvérus (Artaxerxész) perzsa király zsidó származású felesége megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat. A leírt események időpontja bizonytalan, a legvalószínűbb, hogy mindez i. e. 474 körül játszódhatott le. A bibliai történet szerint Hámán, a király kegyeltje és minisztere meggyűlölte a zsidókat, és az egész nemzetet ki akarta irtani. Naponta vetettek neki sorsot, hogy melyik nap kedvező a terv megvalósítására, innen az ünnep neve (a „pur” sorsvetést jelent, ennek többes száma a purim).
Hámán végül ádár hónap 13. napja mellett döntött, és a királytól – a zsidókat a birodalom ellenségének beállítva – rendeletet csikart ki legyilkolásukra és kifosztásukra. Eszter nagybátyja, az Ahasvérus előtt nagy becsben álló Mordecháj (Mardukeus) tudomást szerzett a titkos parancsról, s meggyőzte a királynét, hogy járjon közben nemzetségéért. Eszternek ez sikerült, Hámán lelepleződött, és az általa Mordechájnak állított bitófára akasztották fel. A király újabb rendeletet bocsátott ki, amely arra jogosította fel a zsidókat, hogy fegyverrel is megvédhessék magukat.
Így aztán a nap, amely pusztulásuk napjának volt szánva, a bosszú napja lett, a zsidók megölték támadóikat, köztük Hámán tíz fiát. Asszony vagy gyermek nem volt az áldozatok között, és a legyilkoltak vagyonához sem nyúltak. Susában, a fővárosban a király még egy napig engedélyezte a zsidó közösségnek, hogy végezhessenek azokkal, akik velük akartak végezni. (Michelangelo a Sixtus-kápolna freskóin festett meg három epizódot a történetből.)
Mivel a bibliai Eszter könyve, a Megilla szerint a purim a zsidók számára a fény és a vigalom, az öröm és tisztesség ünnepe, ma is felszabadult jókedv jellemzi. Ádár haváról az áll a zsidó tanításokban, hogy ez az év legszerencsésebb hava. Ádár 13-án, az ünnep előestéjén Eszter böjtje (Táánit Eszter) van, ekkor és másnap reggel is felolvassák a zsinagógában az ősi Eszter könyvét. Ez az egyetlen alkalom, amikor az imaházban hangoskodni lehet, sőt kell is, például Hámán nevének említésekor.
Ádár hó 14. napja a tulajdonképpeni ünnep, majd 15-én a Susán-purimot ünneplik, emlékezve arra, hogy a hajdani perzsa fővárosban csak egy nappal később fejeződött be a harc. Purimkor előírás az ajándékok, finom ételek küldése a barátoknak, adakozás a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek az örömünnepen. E napon böjtölni tilos, ünnepi vacsorát kell tartani, s érdemes annyi lechájimot („az életre” héber pohárköszöntés) koccintani, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Purim hagyományos étele a töltött káposzta, a főzelék, a sütemények közül a flódni (almás, mákos, diós lepény), a kindli (mákos vagy diós tekercs), a hámántáska (mákkal vagy lekvárral töltött, háromszög alakú sütemény). Purimkor szokás maskarába öltözni, így jelképezve a szerencse forgandóságát, tréfás színdarabokat előadni, sőt még kártyázni is.
