Az izraeli kormány hétfőn jóváhagyta azoknak a főként jemeni bevándorló családoknak a támogatását, akiktől az 1950-es években az izraeli hatóságok elvették a gyerekeiket – írja a The Times of Israel. A támogatás összege 162 millió sékel (14,6 milliárd forint), minden család 150 ezer sékelt (13,5 millió forintot) kap.
A támogatást azok a családok kaphatják meg, akik vállalják, hogy nem indítanak semmilyen jogi eljárást az eltűnésekkel kapcsolatban, és minden folyamatban lévő eljárást megszüntetnek.
„Eljött az ideje annak, hogy az Izrael állam elismerje és kompenzálja az eltűnt gyerekek családjait” – mondta Benjamin Netanjahu miniszterelnök. Elmondta azt is, hogy tudja, a pénz nincs összhangban a családok fájdalmával, de reméli, hogy egy kis kényelmet biztosít számukra, amelyet megérdemelnek.
A kormányfő azt is elrendelte, hogy az eset szerepeljen az izraeli történelemkönyvekben.
Az intézkedés 1.050 családot érint, és nem csak jemeniek vannak köztük, hanem balkáni, észak-afrikai, és más, közel-keleti származásúak is. A gyerekek kórházakból tűntek el, és örökbefogadásra adták őket tovább, sok esetben külföldre. A hivatalos magyarázat szerint a gyerekek a kórházi kezelés során vesztették életüket, de a családjaik abban hisznek, hogy a gyerekek európai származású családokhoz kerültek.
Bár a korábbi vizsgálatok kizárták az emberrablást, a gyanú továbbra is él, különösen azért, mert a családokhoz nem került vissza a gyerekek holtteste, és a temetkezési helyről sem számoltak be a hatóságok.
Bár Izrael megbánást és megértést tanúsított az érintett családokkal szemben hétfőn, hivatalos bocsánatkérés nem történt.
Továbbra is ez az egyik legvitatottabb és legérzékenyebb téma az izraeli társadalomban, hiszen az áldozatok családjai meg vannak győződve arról, hogy a tömeges eltűnés mögött szervezett politika állhatott.
Izrael 1948-as megalapítása után a Közel-Keletről és Észak-Afrikából is sok család költözött Izraelbe, de a legtöbben nyomornegyedekben kötöttek ki. Körülbelül 50 ezer jemeni zsidó is érkezett Izraelbe, sok volt köztük a szegénységben élő és a nagycsaládos.
Sokan úgy vélik, a hatóságok azért vették el tőlük a gyerekeket, és adták őket askenázi családokhoz, mert úgy gondolták, náluk jobb helyük lesz.
Később néhány család sorkötelezettségi behívót is kapott „halott” gyermekük után, ami még gyanúsabbá tette az eltűnést. Egy 2001-es vizsgálat eredménye szerint lehetséges, hogy néhány gyermeket szociális munkások fogadtak örökbe, de nem volt nemzeti kormányprogram, aminek keretében elrabolhatták a gyerekeket. A vizsgálat részleteit azonban 70 évre titkosították.
Az érintett családokat segítő nonprofit Amram szövetség méltatta a kormány kompenzációját, de azt is elmondta, hogy ez csak egy része kell, hogy legyen a teljes kompenzációnak, és nem ad megfelelő ellensúlyt az elszenvedett károkkal szemben. Az Amram hivatalos bocsánatkérést követel az izraeli államtól, ezt a felelősségvállalás legjelentősebb részének nevezte. A szövetség szerint átfogóbb megoldásra lenne szükség, sok érintett család ugyanis nem fordult a hatóságokhoz az eltűnések miatt, ők pedig nem jogosultak a kompenzációra.
