Titkos zsidó volt a katolikus Spanyolország egyik leghíresebb tudósa

Alfonso de Zamora (1474-1544) a XV-XVI. századi Spanyolország egyik nagy hírű tudósa volt. Zsidónak született, jesivában tanult, ám később kényszer hatására, vagy könnyebb élet reményében katolizált. Úgy tűnik azonban, hogy haláláig hű maradt ősei hitéhez és titokban egész életében követte a zsidó hagyományokat.

A történelem során voltak ugyan olyan zsidók, akik meggyőződésből keresztelkedtek ki, de a többség kényszer, vagy a kínált előnyök hatására tért át – írja a zsido.com

Azokat a zsidókat, akik névleg kikeresztelkedtek, ám titokban zsidók maradtak, conversóknak, kriptozsidóknak, vagy marranóknak nevezik. Ők kisebb-nagyobb változtatásokkal megtartották a zsidó szokásokat és továbbadták azokat gyermekeiknek is.

Hogy miként vált Alfonso de Zamora katolikussá, nem tudhatjuk, az viszont bizonyos, hogy negyvenéves egyházi pályafutása során a legmagasabb spanyolországi egyházi méltóságok vették pártfogásukba. Emellett rengeteg héber könyvet bocsájtottak a rendelkezésére, köztük hagyományos zsidó bibliakommentárokat is. A feladata az volt, hogy azokon keresztül bizonyítsa a katolikus dogmák igazságát, mindeközben azonban lehetővé tették számára saját zsidósága megélését is.

Alfonso 1474-ben született. A korszakban jó hírnévnek örvendő zamorai jesivában tanult. Az 1492-es kiűzetéskor számtalan zsidó társával együtt ő is elhagyta az Ibériai-félszigetet, de öt évvel később ismeretlen okokból, conversóként visszatért.

Kéziratainak margóin, illetve a leideni egyetemi könyvtárban őrzött naplójában öntötte írásba az inkvizíciótól való félelmét, illetve dühét. Dr. Ahuva Ho a téma kutatója szerint a férfi kéziratai megkínzott, megkeseredett és bűneit bánó titkos zsidó képét rajzolják ki.

Kommentárjaiból az is kiderül, hogy hitt abban, hogy a végső megváltás a titkos zsidókra is vonatkozik majd, és az Örökkévaló őket is elviszi majd az Ígéret Földjére.

Úgy gondolta, ehhez arra van szükség, hogy a külvilág előtt katolikusként élő, ám titokban a vallásukat gyakorló zsidók a lehető legnagyobb mértékben betartsák a tórai parancsolatokat, tartsanak szombatot, gyújtsanak szombati gyertyákat, engedjék el a tartozásokat a hetedik évben és számolják az ómert. Ha pedig, írja, valaki az inkvizíció elé kerül, emelt fővel és bátran idézze a zsidóság szent iratait, és ha azzal vádolják őket, hogy kerülik a nem kóser ételeket, mondják azt, hogy egészségügyi okokból tartózkodnak bizonyos ételfajtáktól.

A feljegyzésekből az is kiderül, hogy Alfonso teljes mértékben elvetette a katolikus dogmákat. Ám a mindennapjaiban ez nem nyilvánulhatott meg, a nyilvános életben hűségesen követte új hitét. Keresztet hordott a nyakában, és az általa megrendelők számára írott kéziratok oldalait is keresztekkel látta el.

Alfonso de Zamora a külső szemlélő számára sikeres és tiszteletreméltó egyházi tisztségviselő volt, valójában veszélyesen törékeny világban élt. „Jobb, ha ellenállás által szerezzük meg a szabadságunkat, mint ha békés szolgaságban élünk” – írta héberül.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Egy Tóratekercs, amit a rodoszi mufti rejtett el a nácik elől

A zsidóság legszentebb könyvének egyes példányai kalandos évszázadokat éltek át mielőtt hazakerültek Izrael földjére. 

Kapcsolódó cikkeink