Tóth Potya Istvánra, a Ferencváros egykori válogatott labdarúgójára, majd rendkívül sikeres edzőjére emlékeztek kedden délután a budapesti Wallenberg Emlékparkban, és az ünnepség végén a neve felkerült az embermentők márványtáblájára.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke beszédében kiemelte, Tóth Potya István egészen különleges sportember volt, aki elképesztő módszertani újításokat vezetett be az edzésmunkában. Hozzátette, emellett saját élete kockáztatásával rengeteg zsidót mentett meg, többek között Gobbi Hildát és a Latabár-fivéreket is.
Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke szerint Tóth Potya István olyan emberi kiválóság volt, aki azt tette, amit a sportban tanult: segítette a gyengéket, akikre a sportszerűség szabályai nem voltak érvényesek. Mindezt például hamis papírokkal, védlevelekkel és élelmiszercsomagokkal tette. Hangsúlyozta, hogy közel 28 ezer nappal ezelőtt ítélet nélkül végezte ki őt egy német törzsőrmester.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael magyarországi nagykövete emlékeztetett rá, hogy Tóth Potya István kivételes és zseniális edző volt, aki
leghősiesebb tettét az emberiség történetének legsötétebb időszakában, vagyis a második világháború alatt cselekedte, amikor több száz zsidó ember életét mentette meg.
„Márpedig aki egy életet megment, az egész világot menti meg” – idézett a nagykövet a Talmudból, majd azt mondta, Izrael örökké hálás lesz azoknak az embereknek, akik világítótoronyként emelkedtek ki abból a sötét és hosszú időszakból, amely Európát sújtotta. „Tóth Potya István mindannyiunk hőse” – zárta beszédét.
Szegedi Péter történész részletesen ismertette Tóth Potya életútját, kiemelve, hogy az 1891-ben született sportember 19-szer szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban és közel kétszáz NB I-es mérkőzésen játszott. A civilként mérnök Tóth Potyát edzőként a tervszerűség jellemezte, irányításával 1926 és 1928 között egymás után háromszor lett bajnok a Ferencváros, megtörve ezzel az MTK hegemóniáját, de dolgozott az olasz Internazionalénál is, majd később az Újpesttel is bajnoki címet nyert.
1944 telén a nyilasok letartóztatták, később átadták a Geatapónak, majd 1945. február 6-án a Belügyminisztérium budai épületében kivégezték.
„Azért jöttünk, hogy felidézzük egy igaz ember emlékét” – fogalmazott Kardos Péter főrabbi, holokauszttúlélő. Hozzáfűzte, kései elégtétel ez Tóth Potya számára, és leszármazottainak is, mert az ő neve, személye és tevékenysége halála után hosszú évtizedekig tabutémának számított, a politikai palettára ugyanis nem fért fel egy fradista zsidómentő képe.
Az ünnepség végén a sportember unokájának és ükunokáinak jelenlétében leleplezték az embermentők márványtábláját, amelyre Tóth Potya István neve is felkerült.
