Nem Magyarországot, és főleg nem Európát védték ezek a „hősök”, hanem a náci Németországot, és azt az eszmeiséget, amely felel a világháborúért és felel a Holokausztért. A Tett és Védelem Alapítvány titkára, Szalai Kálmán írása.
„… azt a jogot senki nem veheti el tőlünk, hogy emlékezzünk és hősként emlékezzünk a hazánkért harcoló katonákra” – olvasható nem valami marginális náci lapban, hanem a Magyar Nemzet véleményrovatában, bármiféle szerkesztőségi kommentár nélkül.
A német és magyar csapatok budai Várnegyedből indított kitörési kísérletre való megemlékezés Magyarországon több mint húsz éve hevesen vitatott és nagy indulatokat kavaró társadalmi kérdés, mégis, ez a hang eléggé megdöbbentő, botrányos és megengedhetetlen. Emlékszünk, 2004. februárjában a Demokrata c. hetilap címlapján jelent meg: „Európa hősei voltak”.
Ez a nagy múltú napilap, a Magyar Nemzet megfeledkezik arról, hogy a magyar kormány antiszemitizmussal szemben meghirdetett „zéró toleranciája” nem csupán elhatárolódást jelent a szélsőjobboldali, antiszemita erőktől, hanem a tavalyi évben a budapesti ún. Becsület napi megemlékezések betiltását is eredményezte.
Nem véletlenül: ezek, meg a kapcsolódó emléktúrák egyértelműen neonáci rendezvények, a szervezőkre is többnyire ugyanezen jelzők illeszthetők. Két évvel ezelőtt a becsület napján a „fehér fajt” és a „fehér Európát” éltették az egyik megemlékezésen, amiről lelkesen közölt szégyenletes írást a Mi Hazánkhoz köthető neonáci szennyportál.
A fenti sorok szerzője, aki az évenkénti Kitörés emléktúra szervezője, a neonáci médiához is bejáratos Dextramedia tulajdonosa, nem fejti ki, mit is ért pontosan azon, hogy „tőlünk”? Ki itt a „mi”? A szélsőjobbos túra többi szervezője? Vagy mi, magyarok?
Ez utóbbiak biztos nem, hiszen a hazai mértékadó történészek között egyetértés van abban, hogy 1945. február 11-ét annak látják, ami valójában volt: tragikus, de értelmetlen kitörési kísérlet a szovjet ostromgyűrűből.
Tragikus, mert a magyar és német katonák, valamint nyilas osztagok akciójának 20 ezer halottja volt, és értelmetlen, mert a katonai helyzet már nem szólhatott a hősiességről. Nem Magyarországot, és főleg nem Európát védték ezek a „hősök”, hanem a náci Németországot, és azt az eszmeiséget, amely felel a világháborúért és felel a Holokausztért.
A szélsőséges, neonáci történelemszemlélet hirdetése a jobboldal vezető orgánumában éppúgy elfogadhatatlan, ahogy elfogadhatatlan a Rongyos Gárda rehabilitálása vagy a kamenyec-podolszkiji tömegmészárláshoz vezető utat idegenrendészeti eljárásnak nevezni.
Sajnálatos, hogy a szélsőjobboldali eszmei tartalom háborítatlanul betüremkedik a polgári médiába is. Jogvédő szervezetként nem hagyjuk következmények nélkül a több százezer magyar áldozatot követelő náci vérontás dicsőítését és közösségünk méltóságának törvény adta jogait polgári és büntetőjogi eszközökkel is meg kívánjuk védeni.
A szerző a Tett és Védelem Alapítvány titkára
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Azért jelenhetett meg a kormány egyik szócsövénél mert a kormány is kokettál a nácikkal. Amikor szüksége lesz rájuk, gond nélkül fogja elővenni őket.
A cikk lenyege igaz. Azonban a megemlekezes nem neonaci ideologia ez tulzas, de inkabb nem kellene megemlekezni ezekrol hoskent beallitani megugy sem. Mikor nyugaton Marx szobrokat avatnak azzal a marxizmus idealjaval egyet ertenek. Marx eszme ellenseges a zsidosaggal megsincsen senki aki mondana nem kellene ezt tenni.
Visszaterve a cikkre egyetertek vele.
Nyugaton kevés zsidó él már ezért a politikusokat nem érdekli a zsidók véleménye ellenben a sok muszlimmal
Kálmuska, ha figyelmesen olvastad volna a Magyar Nemzet cikkeit, amelyekre hivatkozol, akkor megláthattad volna benne azt a mondatocskát, hogy legénységi állomány nem volt az ott harcoló magyarok közt, csak tisztesek és tisztek. A megszállás utáni kádercserékk idején ezben az állományban német származású, vagy németbarát káderekre cseréltk le az állományt, ők tartottak ki a fritzek mellett. Ez lehetett a cikk üzenete. Jut eszembe: Hol maradt a Vörös Hadsereg oldalán harcoló Budai Önkéntes Ezred felemlegetése? Őket Sztálinék sem „számították ve” a szaldóba, maradtunk „bűnös nemzet”.
Szalai Kálmán nyilván nem szorul az én védelmemre, de a Kálmuskázó modortalanság mellet nem tudok szó nélkül elmenni. Na de térjünk a lényegre :
A cikkben szó sincs arról, hogy
Idézet a Magyar Nemzet írásából :
Tehát látott, csak ritkán. A ritkán látottak egyikét név szerint említi :
A továbbiakban egy, a témánktól független jelenségre hívom fel a figyelmet. Ehhez példaként idézek a Magyar Nemzet írásából :
A mai magyar – elsősorban a jobboldalhoz kötődő – újságírásban, minden harctéren életét vesztett magyar katona(*), hősi halott. Ezzel a szóhasználattal nem csupán az – életét joggal féltve megbúvó – antihős katona válik az elesése pillanatában hőssé, hanem – az összes gyalázotosságával együtt – az egész II. világháború hősi honvédelemmé magasztosul.Ezt a disznóságot már a google translate is ismeri :
https://uploads.disquscdn.com/images/e4aafac99fd563a4d313c04161f756aacea3cdcd5b8a54aea26580ac9e329c80.png
————–
*) A zsidó munkaszolgálatos nem lehetett hősi halott. Ő szimplán felfordult.
A név szerint említett legénységi állomány nem volt véletlenül szintén német származású? Akárkit a Várban történő szolgálatra még legénységi állományba sem vettek fel. A lényeg, hogy addigra az „angolbarátok” a Várból ki lettek tisztogatva. Német bagázs volt az. A Budai Önkéntes Ezredet, amely a Vörös Hadsereg oldalán harcolt, Sztálinék semmibe vették a békebeli „osztozkodás” során, mert a magyar partizánmozglmak tevékenysége nem illett bele a „bűnös magyar nemzet” koncepciójába és ezért is végeztették ki Horthynak a háború alatti miniszterelnökei közül is azokat, akiket még el tudtak kérni az amerikai Szövetségesektől, mivel azok „túl sokat tudtak”. Kállay Miklóst a megszállás után túszként egy dél-tiroli hegyi szállóba hurcolták, ahol együtt lakott a francia zsidó Léon Blum egykori népfrontos miniszterelnökkel. Az a szálloda ma is működik, én is laktam benne. Ennek a túszregénynek köszönhette megmenekülését, mert mire esedékes lett volna a túszként való felhasználása, Dél-Tirol ismét Olaszországhoz került és onnan tudott áthajózni Amerikába.
Aki még nem látta, két filmet ajánlok a youtube-ról, érdemes megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=4ygZB1MTRR4
https://www.youtube.com/watch?v=cakN39KsrL8&list=RDCMUCGoLa-QhHmTxLEdjv_8dxrg&start_radio=1&t=0
Láttam a filmet, ami a botrányos plakátnál jobbat érdemel.
Egy emberi lény – még a Kun András féle mocskos gazember – életének kioltását meg kéne hagyni a Teremtőnek.
Tudom, hogy ezzel a véleményemmel kevesen értenek egyet, de talán nem csak szerintem nem igazán fotogén egy kivégzés.
Viszont nagyon hasznos!
„büntetőjogi eszközökkel”? Na, olyanok nektek, mint alapítványnak nincsenek. Max. állambácsinál hisztizhettek…
Nem Magyarországot, és főleg nem Európát védték ezek a „hősök”
Nézőpont kérdése. Az ekkor megölt, megerőszakolt, kirabolt, kényszermunkára hurcolt emberek valószínűleg máshogy gondolták.
Pedig tényleg nem. Csakis Németországot védték akkor már. Földrajzilag történetesen Magyarországon.
Harc felvételét az ellenség milyensége határozza meg, nem az, hogy még kik is harcolnak ellene. Ennek felismeréséhez nem sok ész kell.
Leforditanád ezt a hozzászólást magyarra?
„a hazai mértékadó történészek között egyetértés van abban, hogy 1945.
február 11-ét annak látják, ami valójában volt: tragikus, de értelmetlen
kitörési kísérlet a szovjet ostromgyűrűből.”
———————————————————————————————————————————————————————————————————-
Ez túlzás. „Értelmetlennek” nevezni egy olyan kétségbeesett lépést amit az „Így is, úgy is meghalunk” helyzetben választottak, hát.. Sem a pincékben maradni, sem kitörni nem volt életbiztosítás, de abban a helyzetben a kitörés is valós alternatíva volt. Szóval maga a kitörés nem volt sem értelmetlen, sem hősies, egy végső lépés volt, és a részvevők legkevesebb 80%-a meghalt.
Ennek a kitörésnek az ünneplése nem tűnik értelmes dolognak, mert éppenséggel egy eszement tervet próbáltak végrehajtani.