Takács Szabolcs, Magyarország washingtoni nagykövete beszélt a Neokohnnak arról, hogy milyen volt a beiktatási ünnepség huszonötezer katona társaságában, milyen kapcsolatra számítanak a Biden-adminisztrációval és mit mond Soros Györgyről az amerikaiaknak. Interjú.
Nagykövet úr, ön azon kevesek közé tartozik, akik részt vehettek Joe Biden beiktatásán. Milyen biztonsági intézkedések előzték meg az ünnepséget? Mik voltak a benyomásai?
Igen, valóban én képviseltem az eseményen a magyar kormányt – ez egy teljesen megszokott dolog egyébként, az amerikai elnökök beiktatásán mindig a nagykövetek képviselik az országukat, tehát ők a formális meghívottak. A helyzet azonban nem volt tipikus, mondhatnám azt, hogy több szempontból is atipikus volt. Egyrészt benne vagyunk most már lassan egy éve egy olyan globális méretű kihívásban, amire nem volt precedens legalább száz éve. Nyilván itt a koronavírus-pandémiára gondolok, ami korlátozta ennek az eseménynek is a lebonyolítását. Abból a szempontból is szokatlan volt, hogy az Egyesült Államoknak az előző elnöke nem vett részt az új elnök beiktatási ceremóniáján. Ennek nyilvánvalóan amerikai belpolitikai okai vannak, a választással kapcsolatos eltérő megközelítések. Másrészt január elején olyan események voltak az Egyesült Államokban, pont a Kapitólium környékén, amelyek miatt a biztonsági előírásokat a szokásosnál még jobban megszigorították.
Olyan állapot volt Washingtonban, mintha háborús övezet lenne. Huszonötezer katonát vezényeltek ki, a washingtoni rendőrség, illetve a titkosszolgálat meglévő alakulatai mellé. Ebben természetesen volt egy jelentős politikai erődemonstráció is.
Két nagyon fontos rész hiányzott: az egyik, hogy a távozó elnököt az újonnan beiktatott elnök, illetve alelnök kikíséri a házastársával együtt. Ez ugye nem történt meg, Donald Trump elnök úr addigra elhagyta a várost és Floridába utazott. A másik pedig az ilyenkor szokásos díszebéd, ami szintén elmaradt a járvány miatt. A megszokott elemek tehát hiányoztak, összességében azonban elmondható, hogy az esemény lezajlott annak rendje és módja szerint.
Inauguration2021 🇺🇸🇺🇸🇺🇸🇺🇸🇺🇸🇭🇺🇺🇸🇺🇸🇺🇸🇺🇸🇺🇸.. a special day for everyone.. pic.twitter.com/7vJtBOMDdi
Az elmúlt négy évben barátságos volt az amerikai-magyar viszony, Trumppal sok közös pontot talált a magyar kormányzat. Biden 1977-ben járt Magyarországon, azt is lehetne mondani, hogy része volt abban, hogy a két ország között enyhült a viszony. Ez jó alap lehetne, azonban Biden a kampány alatt már nem nyilatkozott pozitívan Magyarországról, hanem egy alkalommal még totalitárius országnak is nevezte. Mit gondol az előzmények fényében, milyen viszonyra van esély?
Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy mik a mi szándékaink. Magyarországnak az a szándéka, hogy az Egyesült Államokkal – függetlenül attól, hogy milyen adminisztráció, milyen kormány vezeti az országot – a lehető legjobb kapcsolatokat tudjuk tovább építeni. Az az amerikai polgárok dolga, hogy eldöntsék, az Egyesült Államokban ki alakít kormányt. Mi ezt teljes mértékben tiszteletben tartjuk.
Az előző négy év számunkra olyan erős alapot nyújt az együttműködésre, amelyet, ha mindkét fél jóhiszeműen áll hozzá, úgy gondolom, tovább tudnunk folytatni.
Tehát bízunk abban, hogy az új amerikai adminisztrációval is lesz egy olyan kapcsolatunk, mint ami egyébként kialakult az előző négy évben. Soha nem volt ilyen jó a politikai együttműködés. A 2016-ot megelőző években a két ország vezetésének együttműködése sem minőségében, sem kiegyensúlyozottságában nem közelítette meg azt, mint ami 2016 és 2020 között történt.
Nagyon reméljük, hogy az új demokrata kormány alatt a két ország politikai kapcsolatrendszere nem fog visszazuhanni az előző demokrata adminisztráció alatt tapasztalt szintre.
Azt is nagyon reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban a magyar-amerikai kapcsolatok nem a sértegetésekről és a minősítgetésekről fognak szólni, hanem sokkal inkább arról, hogy a két országnak milyen sok területen van közös érdeke. Szerintem nagyon sok félreértés, tudatos vagy nem feltétlenül tudatos félremagyarázás van ezen a téren. Nekünk az a dolgunk, hogy közös értelmezési keretet találjunk olyan kérdésekben is, ahol a vélemények látszólag távol állnak egymástól. Szerintem jó kommunikációval, együttműködéssel, mind a két fél jó szándékú hozzáállásával nagyon sok mindent lehetne tisztázni.
Magyarország nagyon jó partnere és szövetségese az Egyesült Államoknak. Nem csak a védelmi architektúrát jelentő NATO fontos eleme az együttműködésnek, hanem a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok, az energiapolitika és még sok más terület. Nagyon jók a két ország közötti társadalmi kapcsolatok is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyesült Államokban él másfél millió honfitársunk, ők mindig is erős kapcsot jelentettek a két ország között.
Ebben az évben ünnepeljük az Egyesült Államok és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulóját – tehát jubileumi évben vagyunk. Ön is utalt a hetvenes évekre, amikor a jelenlegi elnök, Biden úr járt Magyarországon, ez is eleme ennek a száz évnek. Az Egyesült Államok az első világháborút követően és a két háború között is fontos partnerünk volt, 56-ot követően is nagyon sok magyarnak adtak új hazát. A holokauszt számtalan magyar származású túlélője is Amerikában telepedett le, azt gondolom ez is nagyon fontos kapocs. Fontos kiemelni az amerikai szerepvállalást a magyar Szent Korona hazahozatalában, a rendszerváltás után pedig a demokratikus szabad Magyarországot az Egyesült Államok is segítette a NATO-ba 1999-ben.
Nagyon sok érték van, amit bűn lenne elherdálni, bármelyik oldalról.
Takács Szabolcs nagykövet úr Washingtonban. Fotó: Tony Powell
Mik azok a területek, amik fontosak lehetnek az elkövetkezendő négy évben a két ország kapcsolatában? Említette például a NATO-t és a kereskedelmi kapcsolatokat.
Azt gondolom, az Egyesült Államoknak van egy olyan jogos elvárása az európai szövetségesei irányába, hogy a NATO-n belül mindenki teljesítse a vállalt kötelezettségeit. Mi ebben rendkívül jól állunk. Magyarország a NATO-n belül az Egyesült Államok egyik legmegbízhatóbb szövetségese. Számos olyan nemzetközi katonai misszióban veszünk részt, ami fontos az Egyesült Államoknak, például Afganisztánban vagy Irakban.
Az elmúlt időszakban jelentős erőfeszítéseket tettünk a védelmi költségvetésünk növelésére. Legkésőbb 2024-re el is érjük a szövetségi vállalásban szereplő 2%-os GDP-arányos szintet. Sőt, a védelmi beruházásainkban az új beruházások nagysága a 20%-os elvárt küszöbnél nagyobb mértékben emelkedett, emellett több kétoldalú egyezmény is segíti a katonai partnerséget az Egyesült Államokkal. Tehát a biztonságpolitikában azt gondolom, nagyon jól állunk.
Hasonlóan jó hírekről számolhatok be a kereskedelemmel, valamint a gazdasági együttműködésekkel kapcsolatban is, az előző években nagyon jó partnerség alakult ki.
Az Egyesült Államok ma Németország után a második legnagyobb befektető Magyarországon. Körülbelül 1700 amerikai cég ad munkát több mint 100 ezer magyarnak. A két ország közötti kereskedelem 2019-ben majdnem 2.5 százalékkal növekedett.
Van egy nagyon érzékeny, pontosabban egy nagyon stratégiai terület, ez pedig az energiapolitikai együttműködés. Az Egyesült Államoknak is az a célja, hogy közép-európai térség, köztük Magyarország is szélesebb terepen tudjon mozogni az energiaellátás területén. Az a célunk, hogy a regionális gázpiacról ki tudjunk lépni a globális gázpiacra. Ebben egyébként a mai nap (az interjú január 29-én készült) nagyon aktuális, hiszen Szijjártó Péter miniszter úr éppen ma vett részt a Krk szigeti horvát LNG-terminál megnyitóján, amely magyar állami cégek együttműködésével vált működőképessé. Washingtonban dolgozó diplomataként nagyon büszke vagyok arra, hogy január elsején pont egy amerikai tankerhajó szállította le az első cseppfolyós földgáz rakományt a horvátországi terminálra. Ez történelmi jelentőségű.
Hetven év után először fordul elő, hogy Magyarország nem csak a régiójából tud energiát importálni, hanem kiléptünk a globális energiapiacra is.
Van egy másik terület, ami úgy gondolom, különösen fontos az új demokrata kormánynak, ez pedig a klímavédelem és a klímaváltozás. Magyarország is kiemelt figyelmet fordít a megújuló energiaforrásokra, és az atomenergiát illetően is nagyon hasonlóak az álláspontok. Azok a célok, amiket Párizsban közösen vállaltunk, illetve maga a klímasemlegesség nagyon nehezen lennének teljesíthetők atomenergia nélkül.
Mit gondol a Biden-adminisztráció folytatni fogja az Ábrahám-egyezményeket? Mi erről a vélemény Washingtonban?
Az amerikai-izraeli együttműködés mindig is rendkívül stabil szövetség volt. Ebből kiindulva azt gondolom, hogy a Trump-adminisztráció az Ábrahám-egyezményekkel egy olyan külpolitikai örökséget hagyott maga mögött, melyet az új kormány sem tud figyelmen kívül hagyni.
Lassan már mindenki számára világos, hogy a magyar kormány, az európai partnereknél mindenképpen nagyobb mértékben, és nagyobb következetességgel támogatja Izrael stabilitását.
Rendszeresen, tudatosan lépünk fel minden olyan elfogult kritikával szemben, amely Izraelt éri, akár az Európai Unióban, akár az ENSZ-ben. Hangsúlyosan támogattuk az előző amerikai kormány Közel-Kelet politikáját. A békemegállapodások az arab országokkal a mi megítélésünk szerint mindenképpen hozzájárultak a közel-keleti térség stabilitásához, ami egyúttal áttételesen Európa stabilitását és biztonságát is segíteni tudja.
Az első jelzésekből úgy tűnik, hogy a demokrata kormánynak nem áll szándékában ezt figyelmen kívül hagyni. A Biden-kormány tisztviselői, köztük az új külügyminiszter, Anthony Blinken, miniszteri meghallgatásán jelezte is, hogy építeni kívánnak ezekre az eredményekre. Magyar részről ezt mindenképpen üdvözöljük.
Takács Szabolcs nagykövet úr Washingtonban. Fotó: Tony Powell
Ön korábban antiszemitizmus-elleni fellépéssel foglalkozó miniszteri biztosként dolgozott, mit gondol arról, hogy az amerikai sajtóban időnként antiszemita vádak illetik Magyarországot? Január elején a Jewish Insider készített egy interjút önnel és a cikkben antiszemita példának hozták fel a Soros-kampányt, és egy megkérdezett szakértő azt mondta, hogy „a magyar kormány nem ismeri el az akkori magyar vezetés felelősségét a holokausztban.” Ezekről mit gondol?
A legutóbbi idézett megjegyzésről azt gondolom, hogy butaság, s egy teljesen megalapozatlan hamis vád. Hadd mondjak egy példát. Január 27-én, a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján Orbán Viktor, miniszterelnök sokadszorra egy nyilvános levélben is írt arról, hogy mennyire vállalhatatlan az, amit a korabeli magyar kormány tett. A levél Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világszövetség elnökének szól, és mindenki számára elérhető. De például 2017-ben, amikor Izrael állam miniszterelnöke Benjamin Netanjahu Budapestre látogatott, a közös sajtótájékoztatókon is világosan fogalmazott a Miniszterelnök úr, hogy a korabeli magyar állam nem védte meg az állampolgárait.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szintén kiadott egy nyilatkozatot az emléknapon, amelyben világosan fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a magyar zsidóságnak nyolc évtizeddel ezelőtt nem nyújtott védelmet a saját hazája. Hozzátette azt is – és ez nagyon fontos -, hogy ma Európában Magyarország az az ország, ahol a zsidó közösség a legnagyobb biztonságban élhet. Próbálunk tenni a zsidó identitás, a zsidó hagyományok, a zsidó kultúra megvédésért. Igyekszünk visszaadni, amit lehet, a magyarországi zsidó közösségnek.
Zsinagógákat újítunk fel, közösségi tereket, vallási tereket adunk vissza, hogy a zsidó kulturális élet virágozhasson. Emellett Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben.
Ön említette Soros Györgyöt. Sokszor elmondtam már itt, az Egyesült Államokban is, hogy minket nem érdekel Soros György származása. Nem mi listáztuk Magyarországon, hogy ki zsidó, és ki nem zsidó. Hozzátenném, hogy az izraeli miniszterelnöknek hasonló problémái vannak azzal a filozófiával, amit az említett úr képvisel. Én nem mennék el olyan abszurditásba, hogy az izraeli miniszterelnök is antiszemita lenne.
Szeretnénk megőrizni Európa zsidó-keresztény kulturális örökségét. S ehhez hozzátartozik például a kóser vágás lehetősége is, vagy a körülmetélés. Ezek kulturális identitásbeli kérdések, s azt látjuk, hogy Nyugat-Európában számos helyen ezeket próbálják visszavágni.
Mi mindig fel fogunk lépni ezzel szemben, mert, ha Európában betiltják a zsidó szokásokat, a zsidó identitáshoz kötődő rituálékat, annak gyakorlatilag az az üzenete, hogy az európai zsidó közösségnek nincsen jövője. Magyarország ebben nem fog részt venni. Nyilvánvalóan dolgoznunk kell rajta, hogy ezt az amerikai zsidó közösség irányába is világossá tegyük.
Itt, az Egyesült Államokban sokkal súlyosabb antiszemita cselekmények vannak, mint Magyarországon. Nyugat-Európában pedig a zsidó közösség fizikailag sem érezheti magát biztonságban. Magyarországon nem történtek olyan támadások, mint Párizsban, Halléban vagy akár Pittsburghben.
Ha megenged egy személyes kérdést, elmondaná esetleg, hogyan került ilyen közel a zsidó ügyekhez, hogy kezdődött ez a vonal a karrierjében, és miért tartja fontosnak a zsidóság ügyét?
Magyar emberként tartom mindenekelőtt fontosnak, nem feltétlenül csak diplomataként vagy kormányzati szereplőként. A magyar identitásnak és egyébként az európai identitásnak is része a zsidó-keresztény kultúrkör és az antiszemitizmus elleni fellépés. Európának van egy zsidó-keresztény öröksége, nem feltétlenül csak teológiai, hanem kulturális értelemben.
Úgy gondolom, hogy azok a magyarok, akik annak idején részt vettek 600 ezer magyar honfitársunk meggyilkolásában, nemcsak gyilkosok voltak, hanem hazaárulók is. A magyarországi zsidóság mindig hozzájárult hazánk gazdasági, kulturális, társadalmi, művészeti fejlődéséhez. A holokausztban a magyar nemzet színe-java pusztult el.
Úgy gondolom, hogy minden magyar embernek tisztába kellene lennie ezekkel a tényekkel, ezért is kiemelten fontos az oktatás kérdése. .
Kormányzati oldalról sok mindent megtettünk, törvényeket hoztunk, csatlakoztunk nemzetközi szervezetekhez, például az IHRA-hoz (Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség), amit én is vezethettem. A magyar jog részévé tettük az IHRA antiszemitizmus definícióját, s Magyarországon törvények szankcionálják az antiszemita beszédet. Karrierem, szakmám során már 2012-2013 környékén is foglalkoztam Izraellel, a magyar-izraeli gazdasági együttműködési vegyes bizottságnak is voltam elnöke egy évig, és felügyeltem a magyar-izraeli kapcsolatokat is. 2015 elején, amikor a Miniszterelnökség államtitkáraként kezdtem dolgozni, a zsidó közösséggel kapcsolatos ügyek, illetve az IHRA ügyek átkerültek a Külügyminisztériumból a Miniszterelnökségre, azt a szándékot is jelezve, hogy a legmagasabb kormányzati szinten foglalkozzunk ezekkel az ügyekkel.
Azt gondolom, hogy büszkék lehetünk arra, hogy a magyar-zsidó szellemiség és kultúra ismét a világ élvonalába tartozik, globálisan jelezve azt is, hogy van reális esélye a holokauszt utáni újjászületésnek.
