Izraelben az elmúlt két év során zsinórban egymást követő három sikertelen választás és végül az úgy – ahogy megalakult egységkormány működéséig tartó féléves tűzszünet után mindkét politikai oldalon jelentős átrendeződés várható.
A valamelyik éppen aktuális zárlat és a vakcina reményteli első vagy második oltása között, az izraeli potenciális választók azonban, most még visszafogottabb lelkesedéssel néznek egy újabb szavazás elébe.
Az előző fordulók során egymással versengő két erős tömb, a Likud és a Benny Ganz vezette Kék-Fehér szövetség, más felállásban és a korábbitól jelentősen eltérő erőviszonyok mellett készül a márciusi negyedik választásra.
A Likud jelenlegi 36 mandátumához képest, hacsak valamilyen nagy fordulat nem következik, mindenképpen kevesebbel számolhat. Benny Ganz pedig saját politikai karrierjére végzetes korábbi szövetségéből való kiválása miatt, a korábbi 33 mandátumból átmentett 15 parlamenti helynek is búcsút mondhat a jövőben.
A Netanjahu – Ganz egységkormány legnagyobb vesztese az áruló Ganz és a mögötte összeomló erős ellenzéki Kék-Fehér blokk, ugyanakkor a Likudon belül is elindult egy folyamat, ami a jobboldali politikai erővonalak átrendeződését eredményezte.
A miniszterelnök pártjának mellőzött tagjai, megunva a másodhegedűs szerepet kiléptek a reflektorfénybe. Ganz megmaradt csapatának nagy része is szétszéledt a süllyedő hajóról, miközben az aktuális izraeli politikai életben új, de egyébként a közéletben ismert arcok is felkerültek a következő választáson indulók listájára.
Az első nagy kiugrás még a Kneszet feloszlása előtt a veterán likudnyik Gideon Száár nevéhez fűződik és úgy tűnik, hogy a Likud után közvetlenül a második legerősebb pártként juthat a Kneszetbe.
Netanjahu korábbi minisztere rövid szünet után tért vissza a politikai életbe, majd kapásból a pártlista ötödik helyéről indult a két évvel ezelőtt kezdődött választás sorozatokon. A miniszterelnök két sikertelen kormányalakítási kísérletét követően kiharcolt pártelnöki választásokon azonban nagyot bukott, így végérvényesen mellőzött szerepre ítéltetve sok vesztenivalója nem volt.
Száár, Új Remény pártjához további Likud-tagok illetve a Derech Eretz (Ganz-koalíció) két képviselője, Joáz Hendel kommunikációs miniszter és Cvi Hauser is csatlakozott.
A legnagyobb falat Jifat Sasa-Biton, akit Saren Haszkel, Sir Kohen követett. Majd Jitzhák Samir, a Likud korábbi miniszterelnökének unokája, Michal Diamant is csatlakozott Száár csapatához.
A Korona-bizottság elnöke Jifat Sasa-Biton egyébként a Mose Kalon alapította Kulanu párt utolsó Likud listás tagja, a választók körében akkor vált igazán ismertté, amikor az általa vezetett bizottság élén nem volt hajlandó jóváhagyni a miniszterelnök számos döntését.
Biton távozása a Likudból csak idő kérdése volt, Zeev Elkin kiugrására azonban senki sem számított.
A sakkmester néven ismert Elkin 1990-ben alijázott a volt Szovjetunióból. Először 2006-ban, az akkori Kadima jelöltjeként jutott be a Kneszetbe, majd a Netanjahuhoz közeli szűk körhöz tartozott. A miniszterelnök volt kabinet-minisztere és bizalmasa korábban elképzelhetetlen kritikával búcsúzott szeretett pártjától.
A Benjamin Netanjahu miniszterelnököt támogató jobboldali egyenletből kivont tagokkal együttesen, Száár megjelenése megbillentette az egyensúlyt, ami a leglátványosabban a Naftali Bennett vezette Jamina szövetséget gyengítette.
Bennett, aki karrierjének legalábbis eddigi csúcsát a Zsidó Otthon elnökeként futotta, két évvel ezelőtt túl magasra emelve a lécet, az Ajelet Sakeddel alapított Új Jobb párt élén első körben be sem jutott a Kneszetbe, de azt követően sem tudott a Likud árnyékában említésre méltó eredményeket elérni.
A Jamina néven jegyzett szövetség három választás után összehozott 6 mandátuma közül – a Zsidó Otthon vezetője Rafi Peretz, a miniszterelnök első hívó szavára a kormányalakítás első napján átigazolt. A listavezető Bennett és Saked között, az idegenlégiós Bezalel Szmotrics jelenleg is kiváltságos helyet foglal el.
Bennett igazán termékeny az elmúlt hónapokban ellenzékben eltöltött időszaka volt. A járvány miatt kialakult válság megoldására indított kampányának köszönhető népszerűségének végül Száár megjelenése vetett véget.
Kihasználva a Bennett körül kialakult pillanatnyi egyensúlyzavart, Szmotrics elérkezettnek látta idejét annak, hogy szerény kis pártja (Nemzeti Unió) érdekeit és Naftali Bennett lejáratását saját javára fordítsa.
Korántsem végleges döntését főműsoridőben bejelentve, Bezalel Szmotrics a szakítás okát azzal indokolta, hogy szerinte Bennett figyelmen kívül hagyja a nemzeti cionista érdekeket, vagyis nem volt hajlandó a pártlista első nyolc helyéből négy vezető pozíciót felajánlani neki.
A Jamina szövetséget megelőzően a Zsidó Otthonnal közös listán induló
Szmotrics úgy véli, hogy a nemzeti cionisták érdekeit képviselő politikai oldal szereplését nem veszélyezteti az sem, amennyiben külön listán indulna, ugyanis a vallási cionizmus mindig túllépte a választási küszöböt, mivel jesivák és ulpánok által támogatott széles szavazóbázissal rendelkezik.
A biztos szavazóbázissal rendelkező nemzeti cionista oldallal ellentétben, a baloldal rosszabb helyzetben már nem is lehetne. Megfelelő karizmatikus képviselő és szavazóbázis híján megszűnő félben lévő (cionista) baloldal újraélesztésére Ron Huldai, Tel Aviv veterán polgármestere vállalkozott.
A 76 éves volt vadászpilóta, aki több mint húsz éve áll a fehér város élen, azzal indokolta döntését, hogy gyermekeiért, és főleg az unokáiért száll ringbe a miniszterelnök megosztó politikája és a korrupció ellen, az Izraeliek néven jegyzett párt alapítójaként.
A polgármesteri székét Kneszet képviselői mandátumának megszerzéséig megtartó Huldaihoz rögtön csatlakozott a volt igazságügyi miniszter, Avi Nisszenkorn.
A Hisztadrut szakszervezet korábbi főtitkáraként ismert Niszenkorn azonkívül, hogy mindenért Benny Ganzot okolta végül elismerte, hogy a Kék-Fehér szövetségen belüli rossz közérzetének egyik oka volt, hogy néhányan túlzottan jobboldali irányban mozdultak el.
Ganz kilépése után egyben maradt Jáir Lapid vezette Jes Atid-Telem frakcióból elsőként kiváló Ofer Sela új pártot alapított. Majd túl nagy meglepetést nem okozva, Netanjahu volt védelmi minisztere Mose Bogi Jáálon is bejelentette, hogy a márciusi választásokon önállóan, Telem pártja élén fog indulni. Jáálonhoz rögvest csatlakozott Izhár Sáj, Gantz volt tudományos minisztere és Hagai Levin professzor, a Közegészségügyi Orvosok Szövetségének elnöke.
Az egyik politikai tömbhöz sem tartozó, több párt szövetségéből álló arab frakció tagjainak a választások során túl sok szereplésre nincs alkalma, de mostanában a héber médiában többször is felbukkant Manszour Abbász neve. Az arab frakció egyik szövetséges pártja, a Ra’am vezetője hirtelen a miniszterelnököt támogató álláspontja miatt került rivaldafénybe.
Benjamin Netanjahu a hatalmas arab potenciál felé irányuló új választási kampánya nem volt váratlan fordulat, ugyanis az elmúlt hónapok során – az Arab Lista nagy bánatára, a miniszterelnök csendes szövetséget kötött a közös lista képviselőjével Abbásszal. Netanjahu – a Raam párt és különösképpen vezetője nagyvonalú támogatására alapozta a 23. Kneszet feloszlatását megakasztó ellenszavazást, ami végül kudarcot vallott, de Abbász többször is kijelentette, hogy a következő kormányalakítás során nem kellene feltétlenül elhatárolódni Netanjahutól.
Az arab frakció és Manszour Abbász örömére nem csak a volt vezérkari főnökök hanem a titkosszolgálat egykori vezetői is vissza szoktak térni a Kneszetbe egy kis politizálás végett.
Így történt, hogy a Moszad egyik volt vezetője, Dani Jatom is indulni fog a márciusi választásokon. Az bejegyzés véglegesítésére váró új pártot állítólag Asa Kasher filozófus, Slomo Maoz közgazdász, Rachel Adato ügyvéd, valamint Nancy Brandes karmester fogja erősíteni.
Jatom az idősek érdekképviseletére szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni, hasonlóan a 2006-ban hét mandátumot elérő Gil párthoz, amelynek egyik képviselője és nyugdíjas ügyekkel foglalkozó minisztere, maga Rafi Eitan (van aki a nevet nem ismeri?) volt.
Az új pártok és a szövetségek kialakulása közepette a háredi pártok élén és a választásra előkészített listák összetételén lényeges változások nem várhatóak.
A Likud Száárhoz átvándorolt tagjai után megmaradt képviselői mandátumok kiosztása a miniszterelnök hatásköre, ugyanis a Likud bizottsága, Netanjahu javaslatára nem tart tisztújító választásokat.
Száár megüresedett ötödik helyét illetően jelenleg még folynak a találgatások, de az egyik esélyes Ron Dermer leköszönő washingtoni nagykövet, aki tekintélyes republikánus párti kapcsolatai révén eddig egyengette Jeruzsálem és a miniszterelnök diplomáciai kapcsolatait a Fehér Házban.
Végezetül, visszatérve Benny Ganzra és bukására, az egységkormány-megállapodás szerint a jelenleg védelmi és igazságügyi miniszter idén novembertől automatikusan miniszterelnök lesz, amennyiben a választások ismét sikertelen kormányalakítással végződnek.
Jelenleg könnyebb felsorolni hány képviselő maradt meg a hajdani a Ganz által alapított Hoszen LeIszrael lelkes csapatából, mint ahányan a Kneszet feloszlása után sietve elhagyták a süllyedő hajót.
A választásokra való bemelegítésként Ganz tegnap először jelentette ki, hogy hibát követett el és csalódást okozott szavazóinak azzal, hogy feladta a szövetséget Netanjahu első hívó szavára, ugyanakkor a bal-közép blokk összefogására szólított fel. Ganz feldobva a labdát korábbi szövetségesének, Jáir Lapidnak akit mellesleg cserben hagyott, nyilvánosan is lemondott a közös lista és a miniszterelnöki-jelöltség jogáról az állítólagos egység javára.
A héber média politikai elemzői most éppen azt találgatják, hogy a márciusi választásokra akár újra összeállhat a régi felállás, az úgynevezett Ganz, Lapid és Jáálon kokpit, vagy az Amit Szegál (12-es csatorna) által szorgalmazott Száár – Bennett közös lista. A listák leadásáig, vagyis a kijelölt időpont éjfél előtti utolsó percig azonban bármi megtörténhet.