Lengyel lázadás a közösségi oldalak cenzúrázása ellen

Nyugdíjas politikus, publicista

Az Európai Bizottság új törvénytervezet alapján bármit szabályellenesnek nyilváníthatnak, például a kormány bírálatát, a genderideológia, az illegális migráció, az emberellenes iszlamizmus bírálatát, az 56 nem vagy a multikulti-őrület elutasítását, egészen a nemzetállamok támogatásáig. Sebes Gábor publicisztikája.

Egy héttel karácsony előtt mutatta be az Európai Bizottság az új, a digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos törvénytervezetét. Azzal a képmutató indokolással álltak elő, hogy a piacot uraló nagyok, a Facebook, a Twitter és a YouTube befolyását akarják korlátozni és a kis szolgáltatók esélyeit akarják javítani.

De a lényeg itt is az apró betűk közé van elrejtve: az illegális tartalmakat azonnal törölni kell és a folyamatos szabályszegéseket szigorúan meg kell büntetni.

„Ezek az „illegális tartalmak” lényegében a vörös-zöld koalíció által károsnak kikiáltott vélemények”  – jegyezte meg az egyik német kommentátor. Bármit szabályellenesnek nyilváníthatnak, például a kormány bírálatát, a genderideológia, az illegális migráció, az emberellenes iszlamizmus bírálatát, az 56 nem vagy a multikulti-őrület elutasítását, egészen a nemzetállamok támogatásáig.

2019. szeptember 22-én Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke videobeszélgetést folytatott a Twitter főnökével, Jack Dorsey-val. Akkor még egészen más húrokat pengetett: külön kiemelte a bizottság elkötelezettségét a szólásszabadság mellett.

Ahhoz, hogy a hamis információk és a káros tartalom terjedését gátoljuk, arra kell figyelnünk, hogy az ilyen tartalmat hogyan osztják meg és hogyan mutatják meg az embereknek, ahelyett, hogy az eltávolításukat szorgalmaznánk” – mondta.

A Web Summiton elhangzott eszmecserén Jourová alelnök azt állította, hogy az új törvény átláthatóbb viszonyokat teremt majd, és javítja a „jogbiztonságot”, bármi is legyen az értelme ennek a szónak ebben az összefüggésben.

A nagy platformokat pedig arra kötelezi, hogy több felelősséget vállaljanak a működésükért. Itt is kiemelte az illegális tartalmak visszaszorítását, amit majd a nagy szolgáltatók kötelezettségévé tesznek. Példákat is felhozott: a pornográfiát, a szélsőséges eszméket és a gyűlöletbeszédet, de nem feledkezett meg az álhírekről sem. Mint mondta: „ami törvénysértő offline, annak törvénysértőnek kell lennie online is”.

Csakhogy a nagy szolgáltatók már most is sokkal több tartalmat távolítanak el, mint ami az egyes országokban törvénysértő lenne. Szavakat, fogalmakat üldöznek, vagy éppen kéretlenül minősítéseket fűznek egyes hírekhez.

Lengyelország – elsőként Európában – valóban annak az elvnek megfelelően szabályozta törvényben a közösségi oldalak cenzúrázási lehetőségeit, hogy ami törvénysértő offline, az törvénysértő online is. De csak az! Nem lehet „közösségi alapelvekre” hivatkozva eltávolítani tartalmakat, letiltani embereket, szervezeteket, köztük pártokat, ezzel belenyúlva a demokratikus vitákba.

A lengyel törvény tiltja, hogy a közösségi médiaszolgáltatók olyan tartalmakat vagy előfizetéseket korlátozzanak vagy töröljenek, amelyek nem sértenek lengyel törvényt.

A törlés vagy korlátozás ellen panaszt lehet küldeni a szolgáltatónak, amelynek 24 óra alatt döntést kell hoznia. Ha a döntés elutasító lenne, 48 órán belül bíróság elé lehet vinni a hozzáférés helyreállítása érdekében. A bíróságnak hét napon belül döntenie kell. Az egész folyamat elektronikus úton zajlik. Az engedetlen szolgáltató 1,8 millió eurónyi büntetéssel sújtható.

Az ideológiai cenzúra áldozatai gyakran olyan lengyelországi csoportok képviselői, amelyek tartalmait eltávolítják vagy letiltják, csak mert olyan nézeteket és értékeket képviselnek, amelyeket elfogadhatatlannak tartanak … a közösségi médiára gyakorolt növekvő befolyással” – mondta Zbigniew Ziobro igazságügyminiszter a törvény ismertetésekor.

A lengyel törvény nem talált megértésre az Európai Bizottságban. Jourová asszony fenyegetésekkel reagált rá. A lengyel igazságügyminisztérium kitart amellett, hogy Lengyelországban nem lesz ideológiai cenzúra a neten, és az EU-nak és néhány európai országnak ebbe bele kell nyugodnia.

Sebastian Kaleta igazságügyminiszter-helyettes szerint az EU Bizottsága részéről minden zsarolási kísérlet az EU alapszerződéseinek szándékos és durva megsértése lenne.

A magyar kormány már 2020 tavaszán létrehozta a Digitális Szabadság Bizottságot, hogy a jogállamisági garanciákat vizsgálja az interneten. Varga Judit igazságügyminiszter maga is a Facebook cenzúrájának az áldozata. December 14-én, röviddel az után, hogy egy posztot tett közzé a közösségi média kiemelt szerepéről a 2022-es választásokon, Varga szerint a Facebook előzetes értesítés és indoklás nélkül úgy állította át az algoritmusait, hogy ezzel a korábbiakhoz képest a negyedére-ötödére esett vissza az oldal bejegyzések elérése. A Facebook tagadott, de nem adott magyarázatot a hozzáférés drasztikus csökkenésére. Ennek nyomán Varga azt ígérte, hogy törvénnyel is fel fognak lépni a cenzúra ellen.

A Digitális Szabadság Bizottság összesen négyszer ülésezett, és kiadott egy ötoldalas „Fehér könyvet”. Egyikből sem derül ki, mégis hogy fognának a feladathoz, mik lennének a  szabályozás sarokpontjai. A szólásszabadság barátai most már nem is hiányolják. Megelégednének azzal, ha néhány szó átírásával átvennék a lengyel törvényt.

Borítókép: Brian Wangenheim/Unsplashed

Cenzúra, besúgás: veszélyben a szólásszabadság Németországban

Egy hangos kisebbség azt képzeli, hogy egy adott véleménykódextől való minden eltérés a nácizmus visszatérését jelenti. Krisztina Koenen publicisztikája.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.