Mint arról a Neokohn is beszámolt, Michael Chighel (Kigel) azért költözött családjával Budapestre, hogy felépítse a Milton Friedman Egyetem judaisztika szakát. A neves filozófus professzorral a neves Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadása közölt interjút.
Chighel úr, kicsoda ön valójában?
Ember, férj, apa. Ez a három kedvenc elhivatottságom. És chábád-hászid zsidó vagyok. Ez egy ortodox mozgalom. Lubavicsiaknak is neveznek minket. Egy ideje Budapesten élek. Előtte a családommal Jeruzsálemben éltünk, ahol a Chabad.org weboldal számára olyan videókat készítettem, amelyekben mindenféle zsidóságot érintő kérdéssel foglalkoztam. Árthatnak-e a zsidók egy légynek? A tisztán szexuális élvezet lehet-e valóban tiszta? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. Főként a koronavírus miatt vesztettem el ezt az állást. A chábád mozgalomnak ugyanakkor Budapesten van egy kis egyeteme, itt kell egy zsidó tanulmányok kurzust felépítenem, amely az európai zsidóságra összpontosít.
Azért kérdezem, mert mintha a semmiből került volna elő. Most pedig írt egy könyvet Heidegger antiszemitizmusáról, amelyet mindenekelőtt a zsidóságba való rendkívül izgalmas bevezetésként olvastam.
Ez így egészen találó.
Idáig a „Kabbala. Héber humanizmus Heidegger gondolkodásának fényében” c. könyve gyakorlatilag visszhang nélkül maradt. Ennek nyilván az is az oka, hogy az akadémiai hálózatokon kívül született.
A könyv Peter Trawnyval való barátságomon alapul, aki filozófus és Heidegger kiadója.
Hogyan került kapcsolatba vele?
2018-ban Jeruzsálemben járt. Az én életemben Peter fejezi ki azt, amit mi zsidók, hasgáchá prátitnak, a személyes síkon megjelenő isteni gondoskodásnak nevezünk. Miután elolvastam a Heidegger Fekete füzeteiről írott könyvét, rövid levélben üdvözöltem és köszönetemet fejeztem ki. Válaszában leírta, hogy Jeruzsálembe készül, és hogy találkozhatnánk egy kávé mellett. Többször is találkoztunk. Majd egy nálam lezajlott hosszabb beszélgetés során – ezúttal inkább finom skót whisky, mint kávé mellett – elé tártam tervemet egy Heideggerről és a zsidóságról szóló könyvről. „Írd meg!” – mondta.
Hogyan írná le viszonyát a filozófiához?
Fiatalemberként – ahogy ez lenni szokott – a vallásos identitásomat kerestem. Feloldozást kerestem a filozófiában. Nem egyetemi szak volt a számomra, hanem pótvallás. A doktorátusom után nem találtam egyetemi állást, valószínűleg a filozófiához való különös viszonyom miatt sem. Lehet, hogy a filozófiával való elégedetlenségem miatt is lettem végül haszid zsidó. A filozófia a szellem legmélyebb szekuláris kifejeződése, ahogy Heidegger mondaná. Talán túl komolyan veszem Istent és a filozófiát egy egyetemi karrierhez.
Angolul írta a könyvét, de eddig csak németül jelent meg Trawny fordításában.
A könyvem részben válasz Trawny Heidegger és a zsidó világ-összeesküvés mítosza c. könyvére. Ő adta ki a Fekete füzeteket is, és léttörténetileg értelmezi az azokban is mindig újra felbukkanó antiszemitizmust. Nem mondok ellent Trawnynak, de túl akarok lépni Heidegger francia orientáltságú megközelítésén. Arra teszek kísérletet, hogy intenzívebbé tegyem viszonyulását Heideggerhez – zsidó módon.
Az én olvasatomban könyve Heidegger antiszemitizmusát, de lényegében a filozófiáját is összességében hagyja a semmibe kifutni.
Arra hajlok, hogy kisebbítsem Heidegger antiszemitizmusának jelentőségét. Nem hiszem, hogy Heidegger különösebben antiszemita lett volna. Nem volt filiszter. Rendkívül kifinomult úriember volt. Csak ha megértjük, hogy Heidegger nem volt csürhe-antiszemita, kezdhetjük el felismerni az anti-ádámizmus teljes mértékét.
Anti-ádámizmus? Megvilágítaná ezt a fogalmat?
Ádámizmuson egyszerűen a héber humanizmust értem. A Tóra tanítását arról, mit jelent embernek lenni. A Tóra sok tekintetben bizarr szöveg. Az első tizenegy fejezet különösen furcsa. Ha én lennék Mózes, és magunkról mint a kiválasztott népről írnék könyvet, talán Ábrahámmal kezdeném. Ádám nem zsidó, Éva nem zsidó, Noé nem zsidó, és így tovább. Ábrahám sem zsidó, hanem héber. A zsidóknak különös szerepük van az emberiségen belül, de Ádám az, akiről igazából szó van: az emberi lény.
Az emberek bné Ádám (Ádám fiai, gyermekei), mi zsidók bné Izrael (Izrael fiai, gyermekei) vagyunk, de egyben bné Ádám is. Heidegger egy alapjában pogány „emberiségről” beszél. Az 1933. évben néhány hónapig egyenesen azt gondolta, hogy az emberiségnek ezt a fajtáját a nemzetiszocializmus fogja létrehozni. Már 1934-ben felismerte, hogy a nemzetiszocializmus nem képes erre. De végig kitartott igényes, bár pogány humanizmusa mellett. Ez a humanizmus a leghatározottabban elutasítja a humanizmus bibliai tanát. Az én könyven arra tesz kísérletet, hogy ezt az ellenszenvet feltárja. És azt állítja szembe vele, hogy a bibliai humanizmust előnyben kell részesíteni a heideggerivel szemben.
Heidegger tehát hamis humanizmust tanít?
Végső soron nincs arra lehetőség, hogy bebizonyítsuk, valamelyik humanizmus igazabb, mint a másik. Csak dönteni lehet köztük, ahogy maga Heidegger mondja. Végső soron két külön igazságfogalom létezik, amelyek ellentmondanak egymásnak.
A héber humanizmus az igazságfelfogást is dekonstruálja?
Az igazság héber neve emet, az ámen szavunk köznyelvileg elkoptatott formája. A platoni gondolkodás erős befolyása hatására a Tórát hitként értelmezték, de ez a felfogás valójában teljesen idegen a zsidóságtól. A zsidók számára ez soha nem volt fontos, az igazságnak nem sok köze van a hithez. Szinte azt is mondhatnánk, hogy közömbös, mit hiszünk. A kereszténység az egész Tórát ebbe az irányba fordította. Ebből már nem lehet kitörni.
Különösen izgalmasnak tartottam a vitát Heidegger „tősgyökeresség” fogalmával. Nem Erec Jiszraelt, a zsidó otthont szegezi szembe vele, hanem a Szentföld iránti szeretetet is dekonstruálja.
Az egész tősgyökeresség idegen a zsidóságtól. Itt Budapesten nem messze élek Theodor Herzl szülőhelyétől. A cionista állam eszméje nem a vallásból ered. A cionizmus remek gyakorlatias gondolat lehet. Nem szeretném, ha félreértenének. Nagyon hiányzik Izrael, a Budapestre költözés után két hónapig lehangolt voltam. Apám két háborúban is harcolt, támogatom a hadsereget, szenvedélyes védelmezője vagyok Izrael Államnak.
De a Tóra nemzetfogalma nem ad lehetőséget a nacionalizmusra a szó nyugati értelmében. Izrael története a száműzetésben kezdődik, a száműzetés szakítja meg, és jelenleg a száműzetésben folytatódik. Hiszek Mózesnek és a prófétáknak, amikor azt ígérik, hogy a zsidó nép visszaszerzi jogát a Szentföld fölött. Ezt a jogot viszont egyedül Isten adja meg.
Németországban sokan a Soá miatt vonakodnak Izrael Állam politikájának a bírálatától. Önnek mi a véleménye a megszállt területeken folytatott tevékenységről?
Nem vagyok járatos ennek a kérdésnek minden politikai és logisztikai részletében. Abban a jeruzsálemi utcában, ahol laktunk, élt Jesajahu Leibowitz, a múlt század egyik legjózanabb zsidó filozófusa. Amikor 1967-ben Izrael elfoglalta Ciszjordániát, azt mondta: Nem lehet egy népet bezárni, és azt mondani, hogy hozzánk tartoztok, ha nem hozzánk tartoztok. Leibowitz nagyon világosan fejezte ki magát. Talán akkor még volt agresszív opció az összes arab elűzésére. Ma erre már nincs lehetőség. A palesztinok ott vannak. Kell legyen módnak arra, hogy a vitatott területeken a palesztinoknak megadjuk az emberi méltóság és az emberi jogok teljességét. Meg vagyok győződve arról, hogy a zsidóknak képesnek kell leniük arra, hogy fizikailag megvédjék magukat.
Nem vagyok naiv. A palesztinok nem a barátaink. De ha a palesztinok ellenségesek is velünk, abszolút méltósággal kell őket kezelnünk.
Jellemezné közelebbről a chábád mozgalmat? A zsidó ortodoxiáról kialakított képünkre talán ráfér a finomítás.
Az ortodoxia fogalma nem is illik ránk. A zsidóságban egészen vad dolgokat mondhatsz, és még mindig hozzánk tartozol. Nem annyira az a fontos, hogy mit mondasz, hanem hogy mit teszel. Ha többé-kevésbé őszintén zsidóként viselkedem, akkor elfogadnak.
A cselekedeteinken keresztül ismerjük fel egymást, mert visszatükrözik Isten iránti szenvedélyünket. Az eszméink pedig nagyon szabadok. Mindenki tudja, hogy a zsidók vitatkoznak. Ez a vallásunk része.
A betű szerintiség ön általi felfogásában a francia filozófiának nagy szerepe van. A dekonstrukcióhoz azért ragaszkodik, mert zsidó?
Hiszek a dekonstrukcióban, amennyire lehetséges. A dekonstrukció igazán zsidó dolog, és a zsidóságot mindig dekonstruálni kell. Isten akarja ezt, mert Istennek van humora. De azok a zsidó komikusok, akik a Tórával foglalkoznak, gyakran nagyon tudatlanok vagy a saját zsidó történetükkel van elszámolni valójuk. Ilyenkor készülnek olyan filmek, mint az A serious Man vagy olyan sorozatok, mint az Unorthodox.
Milyen sorozatokat ajánlana ehhez a témához?
A Shtissel című, a Netflixen is látható sorozatot. Ez izraeli sorozat méltó a zsidósághoz, ami ritkaság. Woody Allen további példa olyan zsidóra, aki teljesen analfabéta a zsidóságot illetően. A slemil-figuráival mégis Oscart nyert, és ez már valami. A Seinfeld e tekintetben a legbriliánsabb alkotás. Az összes zsidó komikus – Jerry Seinfeld, Larry David, Adam Sandler, Sacha Baron Cohen – létrehozza a maga slemiljét, és ennek sok köze van a héber humanizmushoz.
Befejezésként ejtsünk szót a könyve címéről. Miért Kabbala?
Ez egyszerűen utalás Trawny könyvére a zsidó világ-összeesküvés mítoszáról. A kabbala héberül befogadást jelent, és ezért a misztikus titkok recepcióját jelenti. Az európai nyelveken titkos intrikát is jelent. Schillernél is így értendő Ármány és szerelem (Kabale und Liebe) című szomorújátékában. A szó európai értelme paranoiából fakad. Ahogyan a paranoia ihlette az orosz fantasy-horror-darabot, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét is. Magától értetődik, hogy nincs zsidó összeesküvés. Az idegenellenes paranoia ennek ellenére valódi kabbalának felel meg, a Tóra valódi recepciójának, azaz Isten saját végtelen bölcsességének.
A zsidók a Tórát Istentől a Szinájnál kapták meg, hogy továbbadják az emberiségnek. Erről van szó a könyvemben: a humanizmus végtelenül bölcs tanának az átadásáról. Mi zsidók egyszerűen követek vagyunk. Pizza helyett Isten bölcsességét szállítjuk. És szívesen tesszük ezt. Reméljük, még meleg! És még borravalóra sem tartunk igényt.