Hova tűnt az izraeli baloldal?

Míg 2019 áprilisában a magukat nem-jobboldalinak meghatározó cionista pártok még 49 parlamenti helyet szereztek, a mostani közvélemény-kutatások szerint már csak mindösszesen 26 helyet kapnának. A Times of Israel azt latolgatja, hogy vajon hová tűnhetett az izraeli baloldal szavazóinak majdnem fele.

Van egy régi vicc, amelyet néha a jobboldali parlamenti képviselők mondogatnak a jeruzsálemi Kneszet épületében, amikor egy mentőautó szirénája hallatszik az utcáról:

„Vagy egy baloldali szavazó haldoklik, vagy egy jobboldali születik”.

A vicc, mint minden poén, igazságon alapszik. Van ugyanis egy olyan demográfiai valóság, amellyel az izraeli baloldalnak még nem kellett komolyan megküzdenie, pedig évtizedek óta ismert a jelenléte. Az izraeli politika törzsi, a párthűség általában mélyen gyökerező kulturális és vallási különbségek szerint oszlik meg, a demográfiai csoportok a baloldali beállítottsága pedig egyre csökken.

„Összesen egy világi, modern »tel-avivi törzsre« épül a baloldal szavazóbázisa”

– jegyzi meg Smuel Rosner a themadad.com szerkesztője, amely oldal a politikai közvélemény-kutatásokat követi nyomon, „és ezek száma egyre csökken” – teszi hozzá Rosner.

A balközép küzdelme alapvető hátránnyal indul, szavazói az izraeli társadalom kisebbségét képviselik.

A 2019. áprilisi választásokon a balközép pártok összesen (Kék-Fehér, Munkapárt, Meretz és a Kulanu, akiknek szavazói többnyire balközépre helyezték magukat még akkor is, ha a párt vezetője, Mose Kahlon támogatta a Likudot) 49 kneszet-mandátumot nyertek, a 120 tagú törvényhozásban.

2019 szeptemberére azonban a Kék-Fehér, valamint a Munkapárt-Gesher koalíció és a Demokratikus Unió (Kulanu beolvadt a Likudba és eltűnt) már csak 44 helyet kapott.

2020 márciusában ugyanez a balközép, amely most Kék-Fehérből és a Munkapárt-Gesher-Meretz szövetségből állt, már csak mindössze 40 képviselői székkel büszkélkedhetett.

A folyamatos visszaesés minden bizonnyal fontos szerepet játszott Gantz azon döntésében, hogy Netanjahuval egységkormányt alakítson ahelyett, hogy egy negyedik megmérettetést kockáztatna.

Azonban a hanyatlás folytatódott. Egy augusztus 12-i közvélemény-kutatás szerint a balközép (mely ekkor a Kék-Fehérből, Jes Átidból és Meretzből állt) 35 helyet kapott volna. Ugyanazon közvélemény-kutató október 18-i, november 27-i és december 3-i kutatása ugyanennek a pártcsoportnak már csak 33, 33, illetve 34 helyet adott.

Ezt követően december 8-án Gideon Száár bejelentette új pártját, amelyet Netanjahu jobboldali alternatívájaként jellemzett. Ez a december 9-i közvélemény-kutatások eredményében is megmutatkozott, a Kék-Fehér, a Jes Átid és a Meretz együttes lehetséges mandátumainak száma ismét visszaesett, ezúttal 27-re.

A balközép szavazók leginkább a Netanjahu-ellenes jobboldalra mentek.

Rosner úgy véli, hogy a balközép szavazók „vagy nem tudják, kire szavazzanak, vagy Száár pártjára adhatják le voksukat abban a reményben, hogy ő lehet Netanyahu alternatívája”.

Ahogy Rosner fogalmaz, a baloldali beállítottságú szavazók fájdalmas kérdést kell feltegyenek maguknak:

„Szavazzunk a baloldalra, egyértelműen látva, hogy nincs baloldali alternatívája Netanjahunak, vagy Száárra szavazzunk abban a hitben, hogy ő váltja le a jelenlegi miniszterelnököt? Nem könnyű választás”.

Mivel a balközép „mindig hátránnyal indul demográfiai szempontból, csak két lehetősége van. Megpróbálhat jobboldalinak látszani és megpróbálni a jobboldal szavazatait megszerezni, vagy a lehető legnagyobb mértékben kell maximalizálni saját szavazati potenciálját” – véli Rosner.

A baloldal legjobb esélye akkor van, ha kihasználja a Netanjahu ellenes tömörülést és a hárédi pártokkal riogat”

– mondja Rosner.

Vannak olyanok akik azonban most új lehetőséget látnak a baloldali pártok számára.

Ron Huldai tel-avivi polgármester kedden bejelentette, hogy új pártot alapít és belép az országos politikába. Az új párt, a szekuláris rivális Jes Átidhoz hasonlóan a balközép szövetség újbóli összeállítására pályázik. A megalakulása után végzett közvélemény-kutatások 8 mandátumot jósolnak Huldai pártjának. Ennél érdekesebb azonban az, hogy vajon kitől szerezte a tel-avivi polgármester új pártja a szavazatokat. Rosner elemzése szerint Jes Átid három, Száár és Ganz pártja kettő-kettő, a Jamina, az Jiszráel Béténu és a Meretz egy-egy képviselői helyet veszítenek Huldai pártjának javára.

Az új párt azonban úgy tűnik nem tud komolyat fordítani a baloldal hanyatlásán és bár kétségtelenül hiányt tölt be Netanjahu alternatívájaként, drámaian nem növeli az baloldali ellenzék össz-mandátumainak számát.

Ezért ugyan Izrael két éven belül a negyedik választást tartja márciusban jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy ezt nem sokkal később egy ötödik is követheti.