Új magyar és angol könyveket mutatunk be, de klasszikusokat is felelevenítünk a 2020-as polgári év zárásaként. A Neokohn szerzőinek könyvajánlója.
• Yoram Hazony: A nacionalizmus erénye & Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez. Így kerüld el a káoszt!
Yoram Hazony izraeli filozófus „A nacionalizmus erénye” című munkája számomra azért volt különösen gondolatébresztő, mert a szerző rávilágít arra, hogy a nemzeti ideológia a bibliai időktől ered és csak akkor lesz negatív eredménye, ha azt tévesen alkalmazzák. Hazony szerint a szuverén nemzetek világa az egyetlen lehetőség azok számára, akik szívükön viselik a személyes és a kollektív szabadságot. A szerző emlékeztet arra, hogy a tizenhatodik századtól az angol, holland és az amerikai protestánsok az Ószövetség nemzeti függetlenség iránti vágyát elevenítették fel, és megmutatja, hogy az általuk mutatott példa végül hogyan hozta meg a szabadságot az olyan államok számára, mint Magyarország, Lengyelország, India vagy akár Izrael. Hazony azzal érvel, hogy a nacionalizmus és az univerzalizmus harcában a független államok vagy egy, az élet minden területét átszövő birodalom között kell választanunk, ez utóbbi pedig óhatatlanul identitásunk teljes elvesztésével jár. Hazony szerint a modern nemzettudat éppen, hogy csökkenti a világban dúló konfliktusokat és gyűlöletet, és teret ad az egyéniség virágzásának.
Bár a nacionalizmust sokan ördögi ideológiának akarják lefesteni, a modern Izraelnek is csak akkor marad meg zsidó jellege, ha az arról szóló döntéseket nemzeti szemlélettel hozzák.
Hasonlóan izgalmas, ugyanakkor a társadalom karakterének egyénektől induló felvázolását tűzi ki célul Jordan B. Peterson „12 szabály az élethez” című könyve. A szerző, aki klinikai pszichológus és konzervatív gondolkodó, olyan célokat határoz meg könyvében, melyek segíthetnek a tudatos élet és a társadalomban hasznosan betöltött szerep elérésében. A Peterson által felállított szabályokban az egyszerűségük a legcsodálatosabb, ezért sem tűnik annyira nehéznek elsajátításuk. A könyv számomra legfontosabb üzenete, hogy kötelesek vagyunk felelősséggel viseltetni úgy magunk, mint a szélesebb társadalom irányába, ezt pedig eredményesen csak a tudatos viselkedéssel és a világra nyitott szemlélettel tehetjük.
Megyeri A. Jonatán
• Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához & Stern Samu: Emlékirataim. Versenyfutás az idővel! & C. A. Macartney: October Fifteenth. A History of Modern Hungary, 1929-1945
A 2020-as évben a szokásosnál több holokauszt-irodalmat olvastam. Ezen belül is különleges olvasmányok voltak a Zsidó Tanács főtitkárának, Munkácsi Ernőnek „Hogyan történt”, valamint a két világháború közötti Pesti Izraelita Hitközség örökös elnökének és később a Zsidó Tanács elnökének, Stern Samunak „Emlékirataim” című visszaemlékezései. Mindkét személyes emlékiratban hátborzongató és megérintő szembesülni azokkal a Kiegyezéstől rögzült reflexekkel, amelyek a zsidó közösség vezetőinek tisztánlátását elhomályosították a két világháború között még a német megszállás legdrámaibb napjaiban is. Olyan sokoldalú ellentmondások ezek, amelyek szorításából bizonyos értelemben a mai napig nemigen tudtunk kiszabadulni.
Ha pedig már holokauszt-irodalom, külön öröm volt megszerezni és el is olvasni C. A. Macartney „October Fifteenth” című kétrészes művét. Az 1957-ben kiadott ritka olvasmány egyben az egyik legidézettebb a kortárs magyar holokauszt-kutatás műveiben. Különlegessége a brit akadémikus könyvének, hogy a makroszemléletű átfogó mű egészen egyedi módon értelmezi a Horthy-rendszer alap motívumait. Teszi mindezt olyan korabeli szerzőként, aki egyszerre rendelkezik belső személyes benyomásokkal a térségről és volt képes madártávlatból összefüggően értelmezni azokat.
Köves Slomó
• Helen Pluckrose, James A. Lindsay: Cynical Theories. How Activist Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity―and Why This Harms Everybody
Ha meg akarjuk érteni, hogyan keríthette hatalmába az elmúlt hónapok során – jóllehet korántsem minden előzmény nélkül – a nyugati világot az eltörlés kultúrája, keresve sem találhatnánk jobb olvasmányt, mint a bölcsész Helen Pluckrose és a matematikus James A. Lindsay által jegyzett, Cynical Theories (Cinikus elméletek) című, a Pitchstone Publishing gondozásában idén megjelent kötetet. A könyv talán az eddigi legalaposabb krónikája (és persze kritikája) a nagy elbeszéléseket, az egységes, abszolút érvényű világmagyarázó elveket elvető posztmodern mozgalomnak, amely – amint arra a szerzők rámutatnak – az alapító atyák (Michel Foucault, Jean-François Lyotard, Jean Baudrillard, Paul de Man és Jacques Derrida) nihilista, ám nem minden haszon nélkül való elméleteitől eljutott a kortárs flagellánsoknak a nyugati civilizációt a zsarnoki törekvéseknek moralizáló kérlelhetetlenséggel kiszolgáltató aktivizmusáig, amely immár nem csupán a szólásszabadságra és az őszinte vitára, hanem az értelem önértékét illető meggyőződésünkre is veszélyt jelent.
Melegen ajánlom mindenkinek, aki nem akarja a hátralevő életét szájmaszkban, bizonyos gondolatok kimondásának következményeitől félve eltölteni.
Réti János
• Dan Porat: Bitter Reckoning. Israel Tries Holocaust Survivors as Nazi Collaborators
Az eddig kevéssé ismert izraeli történész, akinek könyve éppen a napokban jelent meg magyarul is az Európa kiadó gondozásában Keserű számvetés címen, ellentmondásos témát dolgoz fel: azon zsidóknak történetét, akik a holokauszt során funkciókat láttak el a náci koncentrációs táborokban, majd Izraelben perbe fogták őket ezért. A könyv a legfelkavaróbb kérdéseket teszi fel: hol húzódik a határ tettes és áldozat között? Mihez kezdjünk azokkal a zsidókkal, akik sorstársaikat megverték, kifosztották, netalán megölték a táborokban? Hogyan lehet bizonyítani, mit tett egy kápó évekkel, akár évtizedekkel korábban, hogyha nem maradtak írott források, dokumentumok tetteiről? Hogyan ítélkezhet ilyen esetekben egy bíróság – vagy éppen a történész? Mindig megismerhető-e a múlt, vagy vannak olyan történetek még a huszadik századból is, amelyeket nem tudunk hitelesen elmesélni? Egyáltalán: létezik-e megismerhető, objektív történeti igazság? Porat könyvét azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a holokauszt kevéssé ismert aspektusai is, és hajlandó kellemetlen, elgondolkodtató kérdésekkel foglalkozni.
Veszprémy László Bernát
• Greg Lukianoff, Jonathan Haidt: The Coddling of the American Mind. How Good Intentions and Bad Ideas are Settling Up a Generation For Failure
2020-ban az Egyesült Államokban nem csak a járvány és a választások dominálták a híreket, hanem a George Floyd halálát követő tüntetéshullám is. Amerika nagyvárosaiban ledöntötték olyan nagyszerű emberek szobrát, mint Abraham Lincoln és általánossá vált, hogy az emberek a múltat az új „antirasszizmus” szemüvegén keresztül nézzék. Jogosan tehető fel a kérdés, hogy mi történhetett az amerikai fiatalokkal, hogy gonosznak és rossznak látják azt az országot, amire a világ a szabadság hazájaként tekint. Erre a kérdésre válaszol Lukianoff és Haidt: Az amerikai elme elkényeztetése című 2018-as könyve. A szerzők szerint az „eltörlés kultúráját” hirdető fiatalokat a szüleik a negatív élményektől elzárva, érzékenynek nevelték, miközben hatalmas egójuk nőtt a hagyományos, magabiztosságot hirdető amerikai iskolai neveléstől. Ez a generáció az elmúlt években került be a teljesen balra tolódott egyetemekre, ahol ideológiai nevelést kaptak. Az érzékenység és a baloldali eszmék fúziója hozta létre az „eltörlés kultúráját,”mivel ezek a fiatalok meg vannak róla győződve, hogy a jó és a rossz harcában vesznek részt és a rosszat el kell pusztítaniuk, ami jelen esetben az amerikai rendszer. A könyv kiválóan alkalmas arra, hogy az ember megértse, hogy hogyan történhetett meg, hogy idén nyáron az amerikai fiatalok több városban ledöntötték Thomas Jefferson és Abraham Lincoln szobrait.
Hajdú Tímea
• Esther Farbstein: Hidden in the Heights. Orthodox Jewry in Hungary During the Holocaust
Esther Farbstein neve szinte teljesen idegen a hazai olvasóközönség előtt. Ennek több oka is lehet, mint például, hogy magyarra nem fordították le a könyveit, vagy hogy írásai inkább szakmaibb jellegűek. Akárhogy is, a vészkorszak egy olyan – ráadásul magyar – szeletével foglalkozik, mely kulcsfontosságú a múltunk megértéséhez és a jelen identitásunk formálásához. Farbsteint, aki a geri haszid dinasztia szülöttje, rabbifeleség és hét gyermek édesanyja, a legtekintélyesebb háredi (vallásos) holokauszt-kutatójaként tartják számon. Hátterének megfelelően a megírás módja elsőre szokatlan, spirituális jellegű. A négy részre osztott könyvben a magyarországi orthodox közösség vezetőinek nagyítóján keresztül veszi számba a vészkorszak eseményeit, melyből kiemelkednek a titkos mentési akciók, amiknek köszönhetően a vidéki jámbor zsidó tanítások a pusztulást elkerülve újjáéledhettek Amerikában vagy Izraelben. A források túlnyomó része eddig publikálatlanok voltak, a mű a szóbeli történetírás egyik kicsúcsosodása, mely a hagyományos zsidó módszerekhez nyúl, hogy feldolgozza az 1940-es éveket.
A kétkötetes mű elfogult, nem él kritikával a rabbikkal és a zsidó világi vezetéssel szemben, ehelyett a moralizálást a befogadóra bízza. Farbstein egy eddig ismeretlen történelmi kulissza mögé enged betekintést.
Cseh Viktor
• Edith Eva Eger: Az ajándék – 12 életmentő lecke
A mesterképzésem alatt, ha valaki eljött hozzám, joggal gondolhatta, hogy „elgurult a gyógyszerem”, hiszen halomban álltak nálam a cionizmusról, zsidóságról, a Közel-Keletről vagy épp az arab történelemről szóló könyvek. Másra sem volt időm, csak a „hardcore” olvasmányokra. Miután végre lediplomáztam, sorra jöttek a könnyebb olvasmányok, regények, életrajzok… majd jött Eger Edith Éva könyve, a Döntés. Az első olyan könyv egy holokauszt-túlélőről, ami nem elsősorban a táborokban átélt borzalomról szólt. Tudunk a holokausztról mi, akiknek ez az iskolai tananyag része, tudunk a borzalmakról, majd ahogy felnövünk, a soá a történelmünk, társadalmunk, gondolkodásunk része lesz és marad. Ugyanakkor engem mindig is határtalanul érdekelt a másnap – avagy mi történt a felszabadítás után? Hogyan lehet új életet kezdeni ekkora traumával? Hogyan lehet emberileg túlélni mindezt? Legtöbb kérdésemre választ kaptam tavaly ebből a könyvből. Majd idén megjelent Eger új könyve: Az ajándék – 12 életmentő lecke. Soha jobbkor. A COVID-dal megtűzdelt év alatt kinek nem kellett (volna) életmentő lecke? A karantén hetei alatt igenis kellett ez a könyv. Igenis szembe kellett nézni azzal, hogy ez a rossz helyzet még mindig nagyon messze van az igazán rossztól. Mellbevágók az mondatok egy holokauszt-túlélő szájából, hogy „mindenkiben van egy náci”. És igaz: mindannyian küzdünk a morális jó és rossz húzóerejével. Minden nap tőlünk függ, hogy melyik oldal nyer. Ez az év sok mindenről szólt, néha épp a saját „életmentésünkről”. Ehhez járult hozzá Eger könyve, amit mindenkinek szívből ajánlok.
Gulyás Virág
• Arthur Koestler: Mint éjjeli tolvaj
„Csakhogy amikor egy zsidó visszatér erre a földre és megpillant egy követ, s azt mondja ez a kő az enyém – akkor kétezer év feszültsége pattan meg benne.”
Arthur Koestlert olvasni olyan mámoros, mint a (kóser) bor. Bárhol, bármikor, bármelyik regénye aktuális és behelyettesíthető az izraeli vagy ha úgy tetszik, európai aktuálpolitika és a szabadságra ítélt egyén dilemmájának víziójába. Az új kiadások soraiban ugyan nem szereplő, de el nem feledett regényei közül az egy kísérlet krónikája visszavisz 1937-be, a palesztinai előőrsöket építő pionírok és egyúttal az egzisztencialista-cionista buberi lét elviselhetetlen könnyűségének időtlen világába. Koestler titka és tanulsága is egyben a zsidóság történelmi útvesztőjén mint éjféli tolvaj magát átküzdő (újság)író felelőssége.
Nagy Gabriella
• Laurent Obertone: Gerilla. Franciaország végnapjai & Gerilla. Barbárok ideje
A fenyegetések miatt álnév alatt megjelent könyv műfaját a legpontosabban úgy lehetne meghatározni, hogy dokumentumregény a közeljövőből. A két kötet együtt több mint ezer oldal, mégis olvastatja magát, lehetetlen letenni. Arról szól, hogy a francia társadalmon belüli törésvonalak a felszínre törnek, a káosz eluralkodik az országon, és Franciaország napok alatt a barbárságba süllyed. Noha van kiút, de az talán még a káosznál is ijesztőbb… Bár lektűrről van szó, a könyv bővelkedik a megrázó és emlékezetes részletekben, az élesszemű megfigyelésekben az emberi természetről, a hősiességről és a gyávaságról. Talán csak figyelmeztetés, talán már gyászbeszéd az európai kultúra fölött.
Sebes Gábor
• Takács Tibor (szerk.): A Rajk per éve: megközelítések 1949-hez
Több szerzős kötetről van szó, csak egyetlen írást emelek ki belőle, Rácz Attila „A Rajk-per és a budapesti hangulat” című tanulmányát. Ebben olvasható, hogy a „Rajk-banda” elleni propaganda során „olyan, időben közeli, fájdalmas emlékeket idéztek fel, mint a háború, az éhezés és a holokauszt. És ezek olyan pontok voltak, melyek kapcsán hihető az a jelentésről jelentésre ismétlődő állítás, hogy az addig politikailag passzív személyeket is sikerült aktív véleménynyilvánításra bírni.” Ha meggondoljuk, a társadalmi gyűlölet gerjesztése és a bűnbakképzés hihetetlen átalakuláson ment keresztül Magyarországon egy évized alatt.
Kanyargós út vezetett a második zsidótörvénytől kezdve a holokausztig, a hazai németek kitelepítését megalapozó kampánytól, a burzsoák és a kulákok ellen szervezett sajtótámadásoktól a volt kommunista belügyminiszter és „bandája” elleni hisztériakeltésig.
És ez utóbbi, bármilyen abszurd vádakat is hangoztatott, visszhangot keltett a holokauszt-túlélő pesti zsidók körében. Pedig ők nemrég még maguk is szembesültek a faji alapon gerjesztett gyűlölettel, továbbá, mint „osztályidegenek” többnyire sötét jövő elő néztek. Tanulságos história, érdemes elolvasni a kötet többi tanulmányát is.
Pelle János
• Robert Kagan: Made in America. Avagy kitart-e az amerikai világrend?
Ezt a könyvet minden olyan érdeklődő olvasónak ajánlom, akiket élénken foglalkoztatnak mai világunk geopolitikai viszonyai, regionális konfliktusai, polgárháborúi a világ legnagyobb és legerősebb katonai és gazdasági nagyhatalmának szemszögéből. Robert Kagan amerikai történész a 17. századi angol gyarmatosítástól kezdve, az amerikai történelem emlékezetes pontjain végigkalauzolva az olvasót választ ad nekünk arra a kérdésre is, hogy egy tengerparthoz simuló tucatnyi angolszász gyarmat hogyan nőhette ki magát a huszadik század elejére a modern világ elsőszámú szuperhatalmává. Kagan az amerikai történelem példáit alapul véve hiánypótlóan ír az USA világgazdaságban és világpolitikában betöltött kiemelt szerepének szükségességéről és a sorok között megcáfolja azt a gyakorta felbukkanó Amerika-ellenes narratívát is, hogy az amerikai hadsereg intervencionista hadműveletei nélkül egy békésebb, jobb világban élnénk, ahol megszűnik a kiszolgáltatottság és békétlenség. A könyv olyan perspektívát is nyújt az olvasónak, mely a globalizált világot nem a kizsákmányoló nyugati civilizációra és a kizsákmányolt fejletlen perifériára osztja fel, hanem bebizonyítja hogy világunk az angolszász államok által meghatározott nyugati világrend nélkül sosem jutott volna el arra a fejlettségi szintre, melynek köszönhetően a harmadik világ országai is lassan, de biztosan lábalnak ki a nyomorból és a fejletlenségből.
Gyenge Dániel