1944. december 27-én ölték meg a nyilasok Salkaházi Sárát, a Szociális Testvérek Társasága önfeláldozó tagját – írja emlékező cikkében az Index.
A „szürke nővérek” legalább ezer zsidót mentettek meg, száznál is többen köszönhetik közvetlenül Sára nővérnek az életüket. Az egykori írónő pogányoknak tartotta a nácikat, keresztényként élete árán is megvédte az üldözötteket. Tudta, hogy meg fogják ölni.- írja a cikk.
Az egykori kassai tanítónő életét a magyarság és a segítő keresztényi szeretet határozta meg. Módos polgári családba született, édesapja a felvidéki város szellemi, kulturális központjaként is működő Schalkház Szálló tulajdonosa volt. Az osztrák származású család számára a magyarság magától értetődő volt.
A tanítónőként diplomázó Sára, miután a trianoni döntés következtében csehszlovák állampolgár lett, megtagadta a közalkalmazottak számára előírt hűségesküt, ezért nem taníthatott.
Később, 1942-ben, amikor sokan elszántan kutatták családfájukon a német ágakat, ő a nemzeti szocialista eszmék elleni tiltakozásul Schalkháziról Salkaházira magyarosította a nevét.
(…) Sára nővér 1940-ben tette le az örökre elkötelező fogadalmat, ezt követően újságot szerkesztett, három év alatt öt új otthont alapított a szegények számára, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését. Közben egyre súlyosabb kötelességének érezte, hogy feltétel nélkül segítsen az üldözött zsidókon.
Mint Vig György cikke megjegyzi, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet honlapján rövid összefoglaló olvasható a Világ Igazai közé felvett személyek életéről és tevékenységéről. Salkaházi Sárát többek közt így méltatják:
1943-ban Kassán megmentették Grósz Mirjam és kisfia életét. Először Budapestre vitték őket az ottani rendházba, az asszonynak hamis papírokat szereztek, és névleg felvették a nővérek közé. A nyilas hatalomátvétel után a családot visszaszöktették Kassára. Mindketten túlélték a zsidóüldözést. Salkaházi Sára Budapesten maradt.
1944. október 15-én Szálasi Ferenc és a nyilasok kezére került Magyarország. A Salkaházi Sára vezette Dolgozó Leány mozgalom Bokréta utca 3. alatt működő pesti házában a menedékért folyamodó zsidókat alkalmazottként vették fel. Ellátták őket iratokkal is, amelyek védelmet jelentettek az igazoltatások során. A százötven fő befogadására alkalmas épület zsúfolásig megtelt.
Az épületbe időközben magyar honvédokat is beszállásoltak. A ház egyik alkalmazottja nem utasította el a bakák udvarlását, amit a vallásos igazgatónő nem nézett jó szemmel, és megkérte, hogy viselkedjen megfelelően. A cikk szerint a sértődött szobalány feljelentette őket a nyilasoknál.
December 27-én ütöttek rajta a házon. Salkaházi Sára elmenekülhetett volna, de azt mondta, maradnia kell, hiszen ő a vezető. Mindenkit igazoltattak, de a szürke nővérek olyan kiváló okmányokkal látták el védenceiket, hogy összesen négy embert tartóztattak le a pribékek. Róluk azt mondták, hogy a gettóba szállítják őket. Salkaházit mint az otthon vezetőjét és helyettesét, Bernovits Vilma hitoktatót szintén elhurcolták. Estig a Ferenc körúti nyilasházban őrizték a foglyokat, majd elvezették a őket a Fővámház mellé.
A Duna-parton lőtték agyon a meztelenre vetkőztetett áldozatokat. Salkaházi Sára holtteste sohasem került meg, elsodorta a víz.
A teljes cikk itt olvasható.
