A héber naptár tévét hónapjának 10. napja egyike a zsidó rituálé szerinti böjtnapoknak, ezen napon, napfelkeltétől az esti csillagok feljöveteléig a hagyományőrző zsidók nem esznek és nem isznak, még egy korty vizet sem. Számos tragikus esemény történt ugyanis ezekben a napokban, melyek a hónap 10. napján kulminálnak, azonban kiemelkedik közülük Jeruzsálem város ostromának kezdete, mely az első lépés volt a Salamon építtette első jeruzsálemi Szentély pusztulása felé. Megyeri A. Jonatán írása.
Idén december 25-re esik a zsidó naptár szerinti tévét hónap tizedik napja, amikor Nebuchadnecár (II. Nabú-kudurri-uszur avagy közismert nevén Nabukodonozor) babilóniai uralkodó megkezdte Jeruzsálem ostromát a polgári időszámítás előtti 425-ben.
A próféták évekkel korábban figyelmeztették a zsidó népet, hogy térjen jó útra, máskülönben meg fog történni a mindenki számára elképzelhetetlen tragédia. A tömegek nem hittek a próféták jövendölésének, mondván „Isten nem fogja engedni, hogy lerombolják a házát”.
A jóslat azonban bekövetkezett, miután Jeruzsálem és Izrael lakói nem tértek jó útra sőt, a pusztulást vizionáló próféták közül néhányat, a rossz hírek hozóit, meg is ölték.
Isten késleltette a pusztítást, hogy a zsidóknak adjon még esélyt a bűnbánatra, többször is azzal bízta meg Jeremiás prófétát, hogy térítse jó útra a népet, azonban Jeremiást is börtönbe vetették és 30 hónappal később, i.e. 423 támuz 9-én Jeruzsálem nem bírta tovább az ostromot.
A falakat áttörték és a két és fél évig tartó csata után, áv hónap 9-én lerombolták a Szentélyt, megszüntetve az első zsidó nemzetközösséget
(külön érdekesség, hogy az esemény a második Szentély esetében, majd öt évszázaddal később ugyan ezeken a dátumokon ismétlődik meg, és a heródesi Szentélyt is áv hónap 9-én rombolják le a rómaiak).
Tévét hónap 10-e kétségtelenül szerencsétlen napként jegyeztetett be a zsidó kalendáriumba, azonban a tragédiák sorozata itt nem ért véget. A polgári időszámítás előtti 246-ban ugyanis, ezen a napon fejeződött be a héber Biblia görög nyelvre fordítása, melyet II. Ptolemaiosz fáraó rendelt meg, ugyanis meg akarta ismerni a zsidók különleges hitének és vallásgyakorlásának alapjait. A Biblia fordítását 72 zsidó tudós rabbira bízta, akiket elhozattatott Jeruzsálemből Alexandriába, és 72 külön helyiségbe ültetve őket azt parancsolta, hogy addig nem jöhetnek ki, amíg el nem készül a fordítás. Tévét hónap 8. napján a 72 bölcs 72 fordítást prezentált, mind a 72 szó szerint megegyezett. Ez természetesen, különösen egy ilyen monumentális szöveg esetén lehetetlen volna isteni beavatkozás nélkül. Olyannyira, hogy a bölcsek anélkül, hogy összebeszéltek volna, 13 helyen, ugyan olyan szándékos félrefordítást ejtettek a szövegben annak érdekében, hogy az amúgy is nehezen érthető és misztikus írás ne legyen félreértelmezés áldozata. Ez lett a Septuaginta, mely alapját képezte a későbbi más nyelvű fordításoknak.
Ugyan a Biblia lefordítása görög nyelvre manapság sokkal inkább tűnne emberfeletti teljesítménynek, semmint gyászos eseménynek, a Talmud rabbijai tragédiaként tekintenek rá és hasonló súlyú bűnként említik, mint a zsidó nép által Mózes idejében készült aranyborjú bálványát.
Isten igéje innentől kezdve ugyanis kikerült a nagyvilágba, megszűnt a zsidók kizárólagos birtoka lenni, utat nyitva a hagyománytól eltérő értelmezéseknek.
Alig egy évszázaddal korábban, a polgári időszámítás előtti 313-ban, szintén tévét hónap kilencedik napján halt meg Ezra (Ezsdrás) próféta, éppen ezer évvel a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás után.
Ezra volt aki visszavezette a zsidó népet Izrael földjére a babiloni száműzetés után, felügyelte a második templom felépítését, és segített megállítani az akkori zsidók vegyes házassági gyakorlatát. Ezra számos grandiózus tette közé tartozik annak meghatározása, hogy mely könyvek kerüljenek a Biblia kánonjába és a szövetségnek a megújítása is, melyet Isten kötött a zsidó néppel még az egyiptomi kivonuláskor Mózes korában.
Mivel mindezen tragikus események a tévét hónap 10. napja körül történtek, a Talmud bölcsei egy napot, a hónap tizedikét jelölték gyásznapként, szigorú böjtöt hirdetve a zsidó nép sorsát örökre megváltoztató történések emlékezetére.
