„Cionista akció Izraelért” – állambiztonsági jelentés 1976-ból címmel jelentette meg Novák Attila írását a Szombat.org, mely a 20. század talán megmeghatározóbb zsidó vezetőjének, Menachem Mendel Schneerson rabbinak egy olyan Izraelt érintő vallásjogi döntvényéről számol be, ami a magyar hatóságok figyelmét is felkeltette.
Egy olyan magyar állambiztonsági dokumentumot fedeztem fel nemrégiben, amely a lubavicsi chaszid mozgalom leghíresebb alakjával, a rebbével, Menachem Mendel Schneersonnal (1902-1994) foglalkozik. Tudomásunk szerint ez az egyetlen olyan magyar nyelvű forrás, amelyben a magyar állambiztonság – a rendszerváltás előtt, mégpedig 1976-ban – foglalkozik e zsidó vallási mozgalommal, illetve fontos személyiségével.
A jelentést tevő magyar állambiztonságiak (vagy a forrásaik) felismerték Schneerson rabbi (legalább is akkori amerikai zsidó) jelentőségét és politikai szerepét, ami komoly realitásérzékről tesz tanúbizonyságot.
A korszak – amelyben a dokumentum született – nagyon fontos volt Izrael állam és a zsidóság számára. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1975. november 10-én 3379-es számú határozatában a cionizmust a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formájaként ítélte el. Az állambiztonsági dokumentumban szereplő, az ENSZ Biztonsági Tanácsában 1976. januárjában lefolytatott vitában –, amelynek a végén, január 26-án történt meg a szavazás (26-án szavaztak róla) – a többségi álláspont az egész arab-izraeli konfliktus gyökerének Palesztina helyzetét nevezte meg és Izraelnek az 1967-es háborúban elfoglalt területekről való visszavonulását tartotta az egyetlen olyan opciónak, mely megoldaná a problémát. Bár a közgyűlési határozatok pusztán kötelező érvénnyel nem bíró jogi ajánlások voltak, a Biztonsági Tanács döntését pedig az Egyesült Államok megvétózta január 26-án – mondván hogy rontja a jövőbeni béketárgyalások esélyét – az ENSZ Izraellel szembeni gyanakvó, sőt általában ellenséges többségi álláspontja alapvető és negatív élménye volt nemcsak az izraeli diplomáciának, hanem az amerikai zsidóságnak is.
A magyar belügyminisztérium III/I.6.osztálya (a III-as Főcsoporton belül működő I-es Csoportfőnökségen lévő tájékoztató/elemző részleg) berkein belül készült feljegyzés – amelyről nem tudni, hogy saját, magyar (pl. diplomácia) forrásokra vagy éppen a szovjet (esetleg más) hírszerzéstől kapott információkra támaszkodik, fontos fejleményről számol be.
A feljegyzés szerint a lubavicsi rebbe kezdeményezésére New Yorkban hetvenkét rabbi gyűlt össze, hogy kimondja: kizárólag a zsidók jogosultak Palesztina (illetve ebben az esetben: Erec Jiszrael) területére. Magáról az értekezletről a Rebbe három általam is ismert életrajza – Joseph Telushkin, Chaim Miller és Adin Steinsaltz – közül egyik sem tesz említést. Ez azonban nem lehetett más, mint az a döntő jelentőségű Farbrengen (haszid összejövetel), amelyen hagyományosan az előző Rebbe, Joszef Jichak Schneerson (1880-1950) jórcájtjára emlékeztek s amelynek időpontja 1976-ban január 12-re esett (5736 Yud S/he/vat).
Az ezzel foglalkozó számos lubavicsi kiadvány döntő momentumként említi meg azt, hogy a lubavicsi Rebbe a negyedik szicha alkalmával beszélt izraeli ügyekről, azaz a „ki a zsidó” vitában elfoglalt hagyományos vallásjogi álláspontjáról (1959), az araboknak teendő területi engedmények lehetetlenségéről, illetve arról, hogy a világ népei akarják megmondani azt, kihez tartozzon a Szentföld. Kifejtette, hogy az ENSZ-ben a határozatokat szavazással hozzák, ezért elébe kell menni a döntésnek, mégpedig rabbinikus döntéssel (pszak din).
A Rebbe beszélt a tórai hetven nemzetről, akiknek a fő képviselői Ézsau (Eisov), – melyet hagyományosan Edommal azonosítanak – és Jismael (Yishmoel). Mivel utóbbiak nem tartoznak a 70 közé, összesen– a gonosz Ézsauval és Jismaellel együtt – 72-en vannak tehát az egyik oldalon. Ezért a Rebbe kijelentette, hogy az ezt ellentételező rabbinikus döntéshez 72 rabbi szükséges – ami pedig a Szanhedrinre is „utal”.
Továbbá ki kell mondani azt – jelentette ki Schneerson rabbi – hogy Erec Jiszrael (és nem Medinat Jiszrael, azaz Izrael Állama) kizárólag a zsidókhoz (Yiden) tartozik és senki másnak nincs e terület fölött döntési joga.
Az ezután elhangzó beszédek végeztével a Rebbe azt kérte, hogy számolják meg és írják le a jelenlévő 72 rabbi nevét. Nagyon fontos momentuma volt az egész döntvénynek az, hogy a Rebbe felfogása szerint a Tórában ennek (pszak din) a valóságot befolyásoló és megváltoztató jelentősége van. Azaz Schneerson rabbi szerint ezzel a vallási határozattal valósággal is befolyásolni lehet az Erec Jiszraelre vonatkozó ENSZ döntést is, amely egy világi politikai döntés.
Ám nem ez volt az egyetlen fontos esemény ezen a gyűlésen. A Rebbe utasítására másnap sliachokat (küldötteket) küldött a mozgalom Izraelbe, elsősorban Jeruzsálembe és Cfatra. Ez volt az első eset, hogy a lubavicsiek szervezett formában utaztak el Izraelbe, hogy ott letelepedjenek és tanítsanak, hogy a Rebbe által megszabott küldetésüket beteljesítsék.
A cikk folytatása a szombat.org-on olvasható.