Több százezer írásbeli tanúvallomást is figyelembe vettek a 10 hónapos perben, amelyben 24 náci vezetőt vádoltak háborús bűncselekmények elkövetésével. Ez volt a történelemben az első eset, amikor köztörvényes bűnözőkként vontak felelősségre politikai, katonai, gazdasági vezetőket.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. november 20-án a nürnbergi Igazságügyi Palota 600-as termében kezdődött el a náci vezetés tagjait felelősségre vonó per, amely új szakaszt nyitott a nemzetközi jog történetében — emlékeztet a Rubicon magazin.
A katonai, politikai és gazdasági vezetőket azzal vádolták, hogy katonai agressziót készítettek elő, illetve robbantottak ki, és megszegték a nemzetközi jog normáit, illetve azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket korábban Németország is aláírt.
Béke elleni bűncselekményekkel, háborús és emberiesség elleni bűntettekkel, összeesküvéssel vádolták őket. A Gestapo mint bűnszervezet ellen indítottak eljárást.
A nürnbergi per során a Nemzetközi Katonai Törvényszék vizsgálta a vádlottak felelősségét. A testületet a győztes nagyhatalmak – Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok — hozták létre. A brit Lord Geoffrey Lawrence elnökletével 1946 októberéig tartó perben 216 bírósági ülés zajlott le.
Adolf Hitlert — aki a háború végnapjaiban minden valószínűség szerint öngyilkos lett — nem tudták a vádlottak padjára ültetni, de például helyettesét, Rudolf Hesst, Hermann Göring birodalmi marsallt, Joachim von Ribbentrop külügyminisztert, Wilhelm Keitelt, a Wehrmacht főparancsnokát, Albert Speer hadigazdálkodási minisztert és másokat igen.
Egyik vádlott sem ismerte be bűnösségét. Lényegében egyikük sem mutatott megbánást, azt sem ismerték el, hogy tudtak volna a tömegmészárlásokról, a koncentrációs táborokról. Göring azt állította, hogy soha nem adott utasítást gyilkosságra, illetve kegyetlenkedésre.
A bíróság csaknem 250 tanút hallgatott meg és több mint 300 ezer, esküvel megerősített írásbeli tanúvallomást dolgozott fel. Elutasította a védelem azon állítását, hogy háborús bűnöket csak államok követhetnek el, s megállapította, hogy a bűncselekményeket emberek hajtják végre, ezért felelősségre is vonhatók.
1946. október 1-jén végül 22 vádlott felett hirdettek ítéletet.
Tizenkét vádlottat kivégeztek, négyet 10-20 év börtönre, hármat életfogytiglani börtönre ítéltek, három vádlottat pedig felmentettek.
A Nemzetközi Katonai Törvényszék munkáját több jogász, történész és a kortárs közvélemény is súlyos kritikával illette. Egyes szakemberek elvi alapon sérelmezték, hogy a bírák „ex post facto” ítélkeztek, vagyis visszamenőleg olyan cselekményeket szankcionáltak, melyeket elkövetésük idején még nem büntetett törvény.
A legtöbben azonban azt kifogásolták, hogy a szövetségeseken — főleg a Szovjetunión — végül nem kérték számon az általuk elkövetett rémtetteket (például Drezda bombázását, a katyni mészárlást vagy Lengyelország orosz lerohanását.)
Sokan úgy látták: valójában a győztesek jogán, és nem erkölcsi alapon ítélkeznek a náci háborús bűnösök felett.
Hitelességüket a Japán ellen végrehajtott atomtámadások, valamint a német polgári lakosság elleni légicsapások is rombolták. Összességében azonban szakemberek szerint aligha kérdőjelezhető meg a német náci bűncselekmények elkövetői elleni ítéletek legitimitása.
A perről, amelyről 16 ezer oldalas — 22 kötetet kitevő — jegyzőkönyv készült 350 újságíró és író tudósított, köztük olyan hírességek, mint Erich Kästner pacifista gondolkodó és ifjúsági író.
A tíz hónapig húzódó eljárás precedensértékűnek bizonyult a nemzetközi büntetőbíráskodás terén, és a Tokióban, illetve Németországban tartott későbbi perek során is a szövetségesek által előzetesen megfogalmazott normák szolgáltak alapul. Ezenfelül a – Londoni Chartába foglalt – „nürnbergi elvek” definiálták az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmát, és az 1940-es évek végétől arra ösztönözték az államokat, hogy egyezményeket, intézményeket alkossanak azok szankcionálására.
A főperben hozott ítéletet az ENSZ 1946. évi decemberi közgyűlése jóváhagyta és nemzetközi jogi szintre emelte a bíróság gyakorlatát.
Az Egyesült Államok saját jogon 1947 és 1949 között további 12 pert (Orvos-per, Jogász-per, Krupp-per, Flick-per, az IG Farben pere stb.) rendezett Nürnbergben 199 vádlott ellen, akik közül harminchatot ítéltek halálra.
A tölgyfa borítású 600-as terem a nürnbergi Igazságügyi Palotában még mindig megvan, de csak kevés felirat utal a történelmi helyszínre.
Hétközben ma is tárgyalások folynak a teremben, hétvégén azonban látogatható.
