A néhány nap múlva esedékes amerikai választás feszültségeit fokozva az izraeli jobboldali ellenzék a koalíción belüli feloldhatatlan ellentétekre hivatkozva elkerülhetetlennek tartja a Kneszet mielőbbi feloszlatását. Izraeli tudósítónk, Nagy Gabriella elemzése.
Az egységkormány két vezetője: Benjamin Netanjahu miniszterelnök (Likud) és rotációs partnere, Beni Ganz védelmi miniszter (Kék-fehér) hónapok óta egymással és a belpolitikai árral szemben egyensúlyoznak.
A koalíció vezetőit megosztó politikai meccs a két éven belüli negyedik választás, illetve a zsidó állam költségvetésének elfogadása között fog eldőlni.
Netanjahu azzal zárta rövidre a költségvetés előterjesztésének folyamatos halasztását, hogy az ország rendkívüli (vírus)állapota miatt nem lehetséges hosszú távon előre tervezni, ezért célszerű mind az idei, mind a jövő évi költségvetés késleltetett elfogadása.
A miniszterelnökkel szemben az ellenzék vitatható politikai, a szakma annál meggyőzőbb számtani érvekkel állt elő.
Amir Jaron, az Izraeli Nemzeti Bank elnöke az elmúlt hónapokban többször is figyelmeztette a kormányt, hogy az idei mellett a jövő évi költségvetés elfogadása a pandémia okozta nehézségek miatt is sürgős, nem mellesleg az államkassza egyre dagadó hiánya és a fejlesztések további csúsztatása miatt a kabinet a nemzetközi hitelintézetek Izrael minőségi (A+) besorolását is kockáztatja.
Többszöri felszólítás után Beni Ganz kijelentette, amennyiben a miniszterelnök nem tesz lépéseket novemberig a jövő évi költségvetés kidolgozására és még az idén történő elfogadására, nem fog várni a Kneszet feloszlatásával a meghosszabbított határidőig, vagyis december 23-ig.
A költségvetés ratifikálása az egységkormányról szóló szerződés Achilles-sarka, amely biztosítja Netanjahu számára, hogy pozíciójának elvesztése nélkül kilépjen a koalícióból és megakadályozza Ganz jövő novemberben esedékes rotációs kormányfői kinevezését.
A miniszterelnök eredeti elképzeléseivel ellentétes, Ganz részéről beígért februári előrehozott választás a jelenlegi instabil vírushelyzet és Naftali Bennett (Jamina) nyomulása miatt kétségessé teheti a miniszterelnök jövőbeli győzelmét.
Netanjahu és pártja a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint akár tíz mandátumot is veszíthetne, amennyiben most lennének a választások. A jelentős ellenzéki nyomás ellensúlyozására egy újabb választás esetén Netanjahu számára kétségkívül előnyösebb lenne Donald Trump győzelme.
Így könnyen megtörténhet, hogy Netanjahu előző három kampányának központi szereplőjeként Trump újraválasztásától függhet az is, hogy Izraelben a közeljövőben feloszlik-e a Kneszet vagy sem.
A miniszterelnök azonban fel van készülve az ellenkezőjére is.
Szudánnak az arab–izraeli normalizálódáshoz való csatlakozását múlt héten bejelentő Trumpnak arra a kérdésére, hogy “Sleepy Joe” köthetett volna-e egy ilyen diplomáciai megállapodást, Netanjahu csak annyit válaszolt, hogy szívesen dolgozik a békéért bármely amerikai partnerrel. Másnap egy sajtótájékoztatón az amerikai választások kilátásaival kapcsolatban hasonlóan visszafogottan azt nyilatkozta, reméli, hogy a jövőbeli amerikai kormányzat továbbra is szorgalmazni fogja Izrael és az arab világ közötti normalizálódás folyamatát
Elemzők szerint a Joe Bidennel ápolt, közismerten jó személyes kapcsolata ellenére Netanjahu a jelenlegi kiélezett belpolitikai helyzetben nem valószínű, hogy megkockáztatna egy előrehozott választást.
Regionális várakozások
Az amerikai választások eredményeire úgy tűnik, hogy az egész közel-keleti régióban fokozott éberséggel figyelnek. Az más kérdés, hogy milyen elvárásokkal.
Az izraeli tengeri határok rendezésével kapcsolatos tárgyalásokba a bejrúti vezetés például beleegyezett ugyan annak érdekében, hogy megakadályozzák a kilátásba helyezett amerikai szankciókat, miközben arra számítanak, hogy Trump veszíteni fog.
Az egyre népszerűbbé váló normalizáció és a Palesztin Hatóság területeit sújtó koronavírus-válság miatt sarokba szorult Mahmúd Abbász hetek óta a a novemberi választások eredményétől várja a megmentőt történetesen Joe Biden személyében. Megválasztása esetén Biden — legalábbis Abbász szerint –, külpolitikai döntéseinek meghozatalában kizárólag a palesztin [anyagi] érdekeket fogja figyelembe venni.
Szudán, az amerikai választás eredményét meg sem várva csatlakozott az izraeli–arab normalizációs folyamathoz. Cserébe Trump gondoskodott arról, hogy a szudániak lekerüljenek a terrorizmust támogató országok feketelistájáról. Nem mellesleg már elindult az első izraeli búzaszállítmány Kartúm irányába.
Diplomácia és választások
Az izraeli–arab normalizáció gyorsabb és kézzel foghatóbb külpolitikai erdeményei Washingtonban és Jeruzsálemben egyaránt elhalványították az év elején a Fehér Házban bejelentett „évszázad béketervét”.
Trump számára az Ábrahám-egyezmény kiemelten fontos diplomáciai bravúrnak számít, különösen az evangéliumi keresztény szavazók miatt, akiknél számottevően nagyobb tetszést aratott a normalizáció, mint Júdea és Szamária területeinek korábban beígért annexiója. Ugyanakkor izraeli viszonylatban a csalódott telepeseket nem biztos, hogy ki lehet engesztelni a dubaji közvetlen repülőjárattal, vagy a Burdzs Kalifa impozáns épületében elfogyasztható kóser menüvel és az Emírségekben házasságot kötni szándékozók számára felállított huppa és a helyi Rabbinátus első osztályú szolgáltatásaival.
Amennyiben a koalíció vezetői nem tudnak megegyezni a költségvetés elfogadásáról, a Kneszet automatikusan feloszlatja magát.
Új választás esetén a jelenlegi és jövőben várható amerikai diplomáciai sikerek elsősorban a hivatalban lévő miniszterelnök számára jelentenek előnyt.
Netanjahu kiváló külpolitikai megérzéseiről (is) híres, ám Ganz diplomáciai reputációja több annál, mint amit hajlandó saját reklámozására bevetni. Annak ellenére, hogy megfontoltabban “ugrott ki örömében a bőréből” az Ábrahám-egyezmény és azt követően az ominózus F35-ös akvizíció hallatán, a Pentagonban védelmi miniszterként és mint ex-vezérkari főnök és katonai attasé, személyesen járta ki a zsidó állam regionális katonai fölényének (QME) amerikai biztosítását és nem csak szóban vagy írásban, hanem egyes riportok szerint némi extra védelmi munícióval is megspékelve érkezett haza a közös egyezmény aláírása után.
Ganz visszafogottabb hozzáállása egyben azt sugallja, hogy — talán egyedüliként a Kneszetben — még mindig hisz a kompromisszum lehetőségében és abban, hogy az ország elkerülheti az újabb választásokat.
Az amerikai eredményektől, Ganz optimizmusától és az elemzők számításaitól függetlenül, nem mellesleg szakítva a diplomáciai kötelezettségekkel, a miniszterelnök nyolc hónap szünet után több mint 4000 telepes lakás építését hagyta jóvá Júdea és Szamária úgynevezett Zöld Vonalon túli területein, és ezzel majdnem hivatalosan elkezdődött Benjamin Netanjahu következő választási kampánya.
