Ruven Rivlin izraeli államelnök egy nagy emlékgyertyát gyújtott meg, a zsidó hagyományoknak megfelelően a halottak emlékére – írja a Jerusalem Post.
Reuven Rivlin elnök csütörtökön 10 órakor megemlékező eseménysorozatot indított Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolásának 25. évfordulója alkalmából.
Az idei ünnepség abban különbözött a korábbiaktól, hogy nagyon kevés ember volt jelen, azt élőben közvetítették az elnök valamennyi közösségi média platformján.
Az emlékünnepségre reflektálva Rivlin elmondta:
„Sajnos gyakran hallunk olyan hangokat, néha komolyakat, néha szarkasztikusakat, melyek ellenzik az emléknap megtartását. De ezen az emléknapon fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy milyen mélységek és milyen pusztulás történhet és milyen a megosztottság – és hová vezethet a ‘mi és ők’ politikája.”
Dalia Rabin, a volt miniszterelnök lánya, a tel-avivi Rabin Központ vezetője hasonló érzelmeknek adott hangot, és minden megválasztott köztisztviselőt arra intett, hogy emlékezzenek és óvakodjanak az uszítástól, a szélsőségektől és a megosztottságtól.
Rabin megjegyzései az egyre erősödő uszítás és ellenségeskedés ellen irányulnak, melyeket fokoznak az apja meggyilkolásával kapcsolatos összeesküvés-elméletek, így Dr. Mordechai Kedar, a Bar-Ilan Egyetem professzorának azon állítása, hogy olyan dokumentumokat ismer, melyek cáfolják, hogy Jigál Amir lett volna Rabin gyilkosa. Kedar egy meg nem nevezett politikusnak tulajdonította a gyilkosságot, aki ellenezte az oslói egyezményt, és így akarta azt szabotálni.
Dalia Rabin városi legendának véli az elméletet és arra hívja fel a figyelmet, hogy az egész ország azért jött össze, hogy meggyászolja Rabin halálát, és elítélje Izrael miniszterelnökének saját zsidó állampolgár általi meggyilkolását.
Volt ugyan egy rövid pillanat ami a nemzeti összetartozásról szólt – ismerte el a Rabin -, de akadtak olyanok is, akik valóban örültek az apjának halála miatt, hiszen annak egyik következménye az lett, hogy a palesztinokkal való megegyezésre való hajlandóság határozatlan időre szünetelt.
Huszonöt évvel később, bizonyos szintű együttműködés ellenére, a helyzet a palesztinokkal rosszabb, mint akkor volt, véli Lea Rabin.
Rabin nem egyszer hallotta a központba látogatók köréből, hogy: „Nagyon jó dolog, hogy Rabint megölték. Én is megölném.”
„A gyermekek hajlamosak szüleik vallási és politikai meggyőződését átvenni, ezért az ilyen hozzáállást tanúsító fiatalok gyakran fejezik ki véleményüket, amikor meglátogatják a Rabin Központot. Ezt tanulták otthon” – mondja Rabin.
A lakosság különböző szegmensei között egyre növekvő ellenségeskedésre utalva Rivlin, azon tűnődött, vajon ez megismétlődhet-e.
Rivlin, aki a hatnapos háború idején az IDF-tartalékos tisztje volt, emlékeztet arra, hogy Rabin vezérkari főnökként a háború előestéjén felkereste egységét a jeruzsálemi brigádban. „Annak ellenére, hogy különböző pozíciókat töltöttünk be és annak ellenére, hogy mély nézeteltérések voltak köztünk, tudtuk, hogy ugyanabban a csapatban játszunk, olyan csapatban, amely a legjobbat akarja az országnak és az embereknek. Még ha időről időre nem értettünk egyet, tudtuk, hogy közös a cél és felelősek vagyunk egymásért. ”
Ugyanakkor nem minden jobboldali vagy nemzeti-vallásos csoport mulasztotta el elítélni a gyilkosságot.
Pinchas Wallerstein, a Yesha Tanács és a Binyamin Regionális Tanács korábbi vezetője a héten azt írta Facebook-oldalán, hogy aki egy nemzeti vezetőt támad, az az államot is támadja.
Noha saját politikai meggyőződése teljesen ellentétes volt Rabinéval, írta, mint nemzeti-vallásos cionista, aki Izrael Állam és intézményeinek megalapítását a Cionba való visszatérés folyamatának részeként látja, amint azt a próféták megjövendölték, úgy véli, hogy az állam és intézményei tiszteletet igényelnek, és szentnek kell tekinteni azokat.