„Irina nem volt őrült. Nem öngyilkosságot, hanem hőstettet hajtott végre” — így kommentálta egykori kolléganője a Neokohnnak annak az orosz újságírónőnek a halálát, aki Nyizsnyij Novgorodban gyújtotta fel magát a múlt héten.
Mint arról a Neokohn is hírt adott, múlt pénteken az orosz belügyminisztérium helyi kirendeltsége előtt gyújtotta fel magát Irina Szlavina helyi újságíró a mintegy egymillió 300 ezer lakosú orosz városban. Szlavina, aki egymaga szerkesztette, írta, működtette a népszerű KozaPress blogot, belehalt a sérüléseibe.
Az újságírónő nem sokkal a tette előtt a közösségi oldalára azt írta: „Kérlek benneteket, hogy halálomért az Oroszországi Föderációt okoljátok.”
Szlavinánál egy nappal korábban tartott rendkívül megalázó házkutatást a rendőrség, amely egyébként nem gyanúsítottként, hanem tanúként kezelte valamilyen ügyben.
Az újságírónő erről is a Facebookon számolt be.
Mint írta: „Ma (reggel) hatkor lángvágóval és pajszerrel a kezében lépett be a lakásomba 12 ember: az orosz nyomozó bizottság, a rendőrség, a gyorsreagálású különleges csoport munkatársai és tanúk. Az ajtót a férjem nyitotta ki. Én, mivel meztelen voltam, már ismeretlen dámák szeme láttára öltöztem fel. Végrehajtották a házkutatást. Nem engedték, hogy felhívjam az ügyvédemet. Brosúrákat, szórólapokat, a Nyílt Oroszország számláit keresték, és talán Mihail Hodorkovszkijt ábrázoló ikont. Semmi ilyesmi nálam nincs.
Elvitték azonban, amit találtak: az összes pendrive-ot, a notebookomat, a lányom notebookját, egy komputert, a telefonokat, és nem csak az enyémet, hanem a férfjemét is, egy halom jegyzetfüzetet, amelyekbe a sajtótájékoztatók alatt jegyzeteltem. A munkámhoz szükséges eszközök nélkül maradtam. Én rendben vagyok, de Maj (kutyámat) megviselte. Fél 11-ig nem engedték levinni az utcára.”
Az újságírónőt, aki adományokból tartotta fenn a blogját, amely főleg városi hírekkel foglalkozott, tavaly 20 ezer rubelre (egy rubel = négy forint) bírságolták a hatóságok azért, mert kiment az utcára a Kreml közelében meggyilkolt néhai ellenzéki vezető, Borisz Nyemcov portrájéval a kezében.
Szlavina gépkocsijának kerekeit ismeretlenek korábban kiszúrták. Lakása bejáratánál pedig szidalmazó szórólapokat helyeztek el: azért nevezték „állatnak”, mert posztolt az orosz hadesereg szíriai hadjáratáról. Ötezer rubelre bírságolták, amikor a Nyílt Oroszország előadásáról osztott meg egy hírt. Egyszer pedig 70 ezer rubelre büntették „a hatalommal és a társadalommal szembeni tiszteletlenség miatt”, amikor egy szójátékkal megváltoztatta egy város nevét, ahol Sztálinnak állítottak emlékművet.
A múlt heti házkutatás és a munkaeszközeinek a hatósági „begyűjtése” azonban utolsó csepp volt a pohárban.
Szlavina felgyújtotta magát a város központjában, egy padon.
Egy járókelő odafutott hozzá és megpróbálta eloltani a lángokat, de az újságírónő ellökte magától.
A helyen hamarosan virágcsokrok jelentek meg, amelyeket a rendőrök még aznap elvitték.
„Oroszország régióinak megvannak a sajátságaik és mikroklímájuk, ám Nyizsnyij Novgorodot méltán szokták mocsárhoz hasonlítani” — magyarázta a Neokohnnak Kszenyija Knyazjeva-Wallenstein, aki 2005-től nyolc éven át a Moszkvától mintegy négyszáz kilométerre délre lévő városban dolgozott újságíróként, de ma már Magyarországon él. Személyesen nem találkozott ugyan Szlavinával, de barátai és közeli ismerősei közül többen jól ismerték a néhai újságírónőt, aki sokakat feldúlt a cikkeivel.
„Más-más újságoknál dolgoztunk, de pontosan tudom, hogy Irina kiegyensúlyozott, tisztességes, rátermett ember volt, igazi profi és harcos”
— mondta Knyazjeva-Wallenstein, aki a város légkörét ábrázolva arról is beszélt, hogy „az állampolgári kezdeményezéseken ott inkább csak élcelődnek, mintsem hogy támogatnák őket. Minden szinten elterjedt a korrupció. A törvény és emberi jogok olyan terminusok, amelyek arrafelé nem működnek.”
Mint a volt újságíró a lapunknak elmondta: „Nyizsnyij Novgorod a telefonhívások és a befolyásos családok városa. A legrosszabb azonban az, hogy mindenki tudja, miben vesz részt, de úgy tűnik, hogy az ördögi kört nem lehet megtörni. Tényleg olyan, mint a mocsár: ha már egyszer belekerül az ember, inkább ne mozogjon és ne tegyen hirtelen mozdulatot, hogy nehogy elpusztuljon.”
Nagyon úgy tűnik, hogy Szlavina „hirtelen mozdulatokat” tett a blogja működtetésével, és nem elégedett meg azzal, hogy marionettbábu legyen a többi kollégájához hasonlóan.
„Irina Szlavinának volt elég bátorsága és szakmai tudása ahhoz, hogy létrehozza saját független médiumát. Az igazságot akarta elmondani, és a valóban fontos témákkal akart foglalkozni. A munkája példa nélküli Oroszország régióiban. Olyan híroldalt hozott létre, amely teljes mértékben adakozásból tartotta fenn magát. Ráadásul mindent maga csinált: operatőr, fotós, újsgáíró és az oldal adminisztrátora volt” — mondta Knyazjeva-Wallenstein, aki szerint
„Irina egyedül szállt szembe a nagy emberevő gépezettel”.
A volt újságírónő azt is hozzátette: „én úgy vélem, hogy Irina Szlavinát céltudatosan mérgezték, mivel kényelmetlen volt a munkája sokak számára. El akarták vinni a végsőkig, ki akarták zökkenteni a kerékvágásból, meg akarták alázni. Azt akarták, hogy hagyjon fel a híroldallal, adja meg magát.”
Knyazjeva-Wallenstein úgy véli, Irina „az alvó szívekhez akart bekopogni”, arra akarta emlékeztetni a város lakóit, hogy nem állatok, hanem emberek, akik képesek lennének a lelkiismeretük szerint élni, becsületesen cselekedni, és tisztelni egymást. Lehet, hogy egy pillanatban megértette: ezt nemcsak a cikkeivel tudja megtenni, hanem ilyen radikális módon is” — mondta az egykori újságírónő, aki személy szerint „nagy hőstettnek, az önfeláldozás legmagasabb formájának” tartja Szlavina halálát.
„Kimondhatatlanul fájdalmas is, hogy ennyire értékes volt a tette. Az ember reménytelen sötétségben él, se ablak, se egy fénysugár, semmilyen fény sincs. Az egyetlen kiút: ha az ember maga válik fénnyé. Oroszország egy diktatórikus rezsim és egy ellenőrzés nélküli karhatalmi rendszer foglya” — magyarázta Knyazjeva-Wallenstein, aki szerint Szlavina tette után minden orosznak szembe kell néznie ezzel az áldozattal, amikor egyedül marad a lelkiismeretével.
Knyazjeva-Wallenstein szerint azonban a hatalom aligha rendül meg Szlavina tettétől. „Szerintem a hatóságok majd úgy tesznek, mintha semmi különös nem történt volna. Például Gleb Nyikityin, a Nyizsegorodi terület kormányzója közreadott egy részvétnyilvánító Instagram-bejegyzést, de kikapcsolta a kommenteket.”
A volt újságírónő arra számít, hogy a nyomozók őrültnek nyilvánítják majd Szlavinát, vagy klinikai depressziót állapítanak meg nála visszamenőlegesen.
„Irina nem volt őrült. Ő nem őrültséget hajtott végre, hanem hőstettet. Nem öngyilkosságot, hanem égőáldozatot, ami óriási különbség” — vélekedett Knyazjeva-Wallenstein.
Mint kiderült: a hatóságok nem látnak semmilyen összefüggést a házkutatás és Szlavina önégetése között. Oroszország egyébként a világ élvonalában van annak tekintetében, hogy hány újságíró veszti életét munkája kapcsán.
Éppen ma tizennégy éve, 2006. október 7-én gyilkolták meg Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta oknyomozó újságíróját a saját lakása közelében Moszkvában. A gyilkosság elkövetésével öt csecsen férfit vádoltak, de a megbízó kilétére máig nem derült fény.
Egyes számítások szerint a Szovjetunió felbomlása óta több százan haltak meg Oroszországban a szakma képviselői közül erőszakos halállal, jelentős részük merényletek áldozata lett kifejezetten a munkája miatt, köztük riporterek, szerkesztők, tudósítók.
Oroszország a Bizottság az Újságírók Védelméért (Committee to Protect Journalists) szerint nem csak az egyik legveszélyesebb állam a világon az újságírók számára, de a gyilkossági ügyek felderítése is az egyik legrosszabb annak ellenére, hogy a Politkovszkaja-merénylet után óriási nyomás nehezedett az orosz hatóságokra annak érdekében, hogy vizsgálják ki az újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Eperjesi Ildikó összes cikkét elolvashatja itt.
Azért ahoz meg tényleg jól fejlett pszichopátia kell, hogy valaki az orosz gengszterállamot és annak se istetnt, se embert nem ismerő oligarcháit körme szakadtáig mosdassa, az ezek ellen valamit tenni próbálókat (és többnyire kínhalált halókat) pedig simán lehülyézze, aztán meg hőbörgő – terelő magyarázkodásba kezdjen… emberek, ilyenkor vigyázban áll az ész.
Csúnya Putyin bácsi ,ártott a szegény bolond néninek !Ezek a ellenzéki figurák olyan tervszerűen tűnek fel ,hogy előre megjósolhatok !
Nem mondta senki, hogy Putyin ártott neki, azon kívül a „néni” nem volt bolond. Látom, lejött a lényeg.
Hogy Putyin valószínűleg semmilyen módon nem vesz részt senki elhalgattatásában, az mégis megtörténik, és hogy ez miként lehetséges, arra nagyon jó szakmai irodalmak vannak. A gáz annyi, hogy angol nyelven. Ha az értelmetlen, bohóckodó, egysoros befarcintásoi szintjén túl érdekel a dolog, megadom valamelyiket. Érdekel?
Előbb talán tanuljon meg írni rendesen, aztán posztolgasson.