„Irina nem volt őrült. Nem öngyilkosságot, hanem hőstettet hajtott végre” — így kommentálta egykori kolléganője a Neokohnnak annak az orosz újságírónőnek a halálát, aki Nyizsnyij Novgorodban gyújtotta fel magát a múlt héten.
Mint arról a Neokohn is hírt adott, múlt pénteken az orosz belügyminisztérium helyi kirendeltsége előtt gyújtotta fel magát Irina Szlavina helyi újságíró a mintegy egymillió 300 ezer lakosú orosz városban. Szlavina, aki egymaga szerkesztette, írta, működtette a népszerű KozaPress blogot, belehalt a sérüléseibe.
Az újságírónő nem sokkal a tette előtt a közösségi oldalára azt írta: „Kérlek benneteket, hogy halálomért az Oroszországi Föderációt okoljátok.”
Szlavinánál egy nappal korábban tartott rendkívül megalázó házkutatást a rendőrség, amely egyébként nem gyanúsítottként, hanem tanúként kezelte valamilyen ügyben.
Az újságírónő erről is a Facebookon számolt be.
Mint írta: „Ma (reggel) hatkor lángvágóval és pajszerrel a kezében lépett be a lakásomba 12 ember: az orosz nyomozó bizottság, a rendőrség, a gyorsreagálású különleges csoport munkatársai és tanúk. Az ajtót a férjem nyitotta ki. Én, mivel meztelen voltam, már ismeretlen dámák szeme láttára öltöztem fel. Végrehajtották a házkutatást. Nem engedték, hogy felhívjam az ügyvédemet. Brosúrákat, szórólapokat, a Nyílt Oroszország számláit keresték, és talán Mihail Hodorkovszkijt ábrázoló ikont. Semmi ilyesmi nálam nincs.
Elvitték azonban, amit találtak: az összes pendrive-ot, a notebookomat, a lányom notebookját, egy komputert, a telefonokat, és nem csak az enyémet, hanem a férfjemét is, egy halom jegyzetfüzetet, amelyekbe a sajtótájékoztatók alatt jegyzeteltem. A munkámhoz szükséges eszközök nélkül maradtam. Én rendben vagyok, de Maj (kutyámat) megviselte. Fél 11-ig nem engedték levinni az utcára.”
Az újságírónőt, aki adományokból tartotta fenn a blogját, amely főleg városi hírekkel foglalkozott, tavaly 20 ezer rubelre (egy rubel = négy forint) bírságolták a hatóságok azért, mert kiment az utcára a Kreml közelében meggyilkolt néhai ellenzéki vezető, Borisz Nyemcov portrájéval a kezében.
Szlavina gépkocsijának kerekeit ismeretlenek korábban kiszúrták. Lakása bejáratánál pedig szidalmazó szórólapokat helyeztek el: azért nevezték „állatnak”, mert posztolt az orosz hadesereg szíriai hadjáratáról. Ötezer rubelre bírságolták, amikor a Nyílt Oroszország előadásáról osztott meg egy hírt. Egyszer pedig 70 ezer rubelre büntették „a hatalommal és a társadalommal szembeni tiszteletlenség miatt”, amikor egy szójátékkal megváltoztatta egy város nevét, ahol Sztálinnak állítottak emlékművet.
A múlt heti házkutatás és a munkaeszközeinek a hatósági „begyűjtése” azonban utolsó csepp volt a pohárban.
Szlavina felgyújtotta magát a város központjában, egy padon.
Egy járókelő odafutott hozzá és megpróbálta eloltani a lángokat, de az újságírónő ellökte magától.
A helyen hamarosan virágcsokrok jelentek meg, amelyeket a rendőrök még aznap elvitték.
„Oroszország régióinak megvannak a sajátságaik és mikroklímájuk, ám Nyizsnyij Novgorodot méltán szokták mocsárhoz hasonlítani” — magyarázta a Neokohnnak Kszenyija Knyazjeva-Wallenstein, aki 2005-től nyolc éven át a Moszkvától mintegy négyszáz kilométerre délre lévő városban dolgozott újságíróként, de ma már Magyarországon él. Személyesen nem találkozott ugyan Szlavinával, de barátai és közeli ismerősei közül többen jól ismerték a néhai újságírónőt, aki sokakat feldúlt a cikkeivel.
„Más-más újságoknál dolgoztunk, de pontosan tudom, hogy Irina kiegyensúlyozott, tisztességes, rátermett ember volt, igazi profi és harcos”
— mondta Knyazjeva-Wallenstein, aki a város légkörét ábrázolva arról is beszélt, hogy „az állampolgári kezdeményezéseken ott inkább csak élcelődnek, mintsem hogy támogatnák őket. Minden szinten elterjedt a korrupció. A törvény és emberi jogok olyan terminusok, amelyek arrafelé nem működnek.”
Mint a volt újságíró a lapunknak elmondta: „Nyizsnyij Novgorod a telefonhívások és a befolyásos családok városa. A legrosszabb azonban az, hogy mindenki tudja, miben vesz részt, de úgy tűnik, hogy az ördögi kört nem lehet megtörni. Tényleg olyan, mint a mocsár: ha már egyszer belekerül az ember, inkább ne mozogjon és ne tegyen hirtelen mozdulatot, hogy nehogy elpusztuljon.”
Nagyon úgy tűnik, hogy Szlavina „hirtelen mozdulatokat” tett a blogja működtetésével, és nem elégedett meg azzal, hogy marionettbábu legyen a többi kollégájához hasonlóan.
„Irina Szlavinának volt elég bátorsága és szakmai tudása ahhoz, hogy létrehozza saját független médiumát. Az igazságot akarta elmondani, és a valóban fontos témákkal akart foglalkozni. A munkája példa nélküli Oroszország régióiban. Olyan híroldalt hozott létre, amely teljes mértékben adakozásból tartotta fenn magát. Ráadásul mindent maga csinált: operatőr, fotós, újsgáíró és az oldal adminisztrátora volt” — mondta Knyazjeva-Wallenstein, aki szerint
„Irina egyedül szállt szembe a nagy emberevő gépezettel”.
A volt újságírónő azt is hozzátette: „én úgy vélem, hogy Irina Szlavinát céltudatosan mérgezték, mivel kényelmetlen volt a munkája sokak számára. El akarták vinni a végsőkig, ki akarták zökkenteni a kerékvágásból, meg akarták alázni. Azt akarták, hogy hagyjon fel a híroldallal, adja meg magát.”
Knyazjeva-Wallenstein úgy véli, Irina „az alvó szívekhez akart bekopogni”, arra akarta emlékeztetni a város lakóit, hogy nem állatok, hanem emberek, akik képesek lennének a lelkiismeretük szerint élni, becsületesen cselekedni, és tisztelni egymást. Lehet, hogy egy pillanatban megértette: ezt nemcsak a cikkeivel tudja megtenni, hanem ilyen radikális módon is” — mondta az egykori újságírónő, aki személy szerint „nagy hőstettnek, az önfeláldozás legmagasabb formájának” tartja Szlavina halálát.
„Kimondhatatlanul fájdalmas is, hogy ennyire értékes volt a tette. Az ember reménytelen sötétségben él, se ablak, se egy fénysugár, semmilyen fény sincs. Az egyetlen kiút: ha az ember maga válik fénnyé. Oroszország egy diktatórikus rezsim és egy ellenőrzés nélküli karhatalmi rendszer foglya” — magyarázta Knyazjeva-Wallenstein, aki szerint Szlavina tette után minden orosznak szembe kell néznie ezzel az áldozattal, amikor egyedül marad a lelkiismeretével.
Knyazjeva-Wallenstein szerint azonban a hatalom aligha rendül meg Szlavina tettétől. „Szerintem a hatóságok majd úgy tesznek, mintha semmi különös nem történt volna. Például Gleb Nyikityin, a Nyizsegorodi terület kormányzója közreadott egy részvétnyilvánító Instagram-bejegyzést, de kikapcsolta a kommenteket.”
A volt újságírónő arra számít, hogy a nyomozók őrültnek nyilvánítják majd Szlavinát, vagy klinikai depressziót állapítanak meg nála visszamenőlegesen.
„Irina nem volt őrült. Ő nem őrültséget hajtott végre, hanem hőstettet. Nem öngyilkosságot, hanem égőáldozatot, ami óriási különbség” — vélekedett Knyazjeva-Wallenstein.
Mint kiderült: a hatóságok nem látnak semmilyen összefüggést a házkutatás és Szlavina önégetése között. Oroszország egyébként a világ élvonalában van annak tekintetében, hogy hány újságíró veszti életét munkája kapcsán.
Éppen ma tizennégy éve, 2006. október 7-én gyilkolták meg Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta oknyomozó újságíróját a saját lakása közelében Moszkvában. A gyilkosság elkövetésével öt csecsen férfit vádoltak, de a megbízó kilétére máig nem derült fény.
Egyes számítások szerint a Szovjetunió felbomlása óta több százan haltak meg Oroszországban a szakma képviselői közül erőszakos halállal, jelentős részük merényletek áldozata lett kifejezetten a munkája miatt, köztük riporterek, szerkesztők, tudósítók.
Oroszország a Bizottság az Újságírók Védelméért (Committee to Protect Journalists) szerint nem csak az egyik legveszélyesebb állam a világon az újságírók számára, de a gyilkossági ügyek felderítése is az egyik legrosszabb annak ellenére, hogy a Politkovszkaja-merénylet után óriási nyomás nehezedett az orosz hatóságokra annak érdekében, hogy vizsgálják ki az újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
