Az EUobserver című brüsszeli lap szerzője a holland miniszterelnök egyik parlamenti felvetése alapján „játszott el” a gondolattal, hogyan válhatna meg a közösség Magyarországtól és Lengyelországtól.
Érdekes párbeszéd zajlott le szeptember 9-én a holland parlamentben Mark Rutte miniszterelnök és Bram van Ojik, a baloldali-zöld párt képviselője között — idézi fel Tom Theuns az EUobserveren közzé tett írásában.
A törvényhozók épp arról folytattak vitát, hogy tanácsos lenne-e a koronavírus miatt összeállított 750 milliárd eurós helyreállítási alap folyósítását függővé tenni az adott EU-tagállamok demokratikus kormányzásának és jogrendszerének megítélésétől.
Az erről szóló felvetések egyikeként Rutte azt kérdezte:
„Létrehozható-e egy kormányközi egyezményen alapuló költségvetés, vagy megalapítható-e egy EU Magyarország és Lengyelország nélkül?
Theuns ezt követően kifejtette véleményét, miszerint a kérdés nem is igazán a COVID-19 okozta krízishelyzetről szól, hanem sokkal inkább a Magyarország és Lengyelország körül kialakult feszültségeket helyezte fókuszba.
„A közegészségügyi válság véget fog érni, de az európai joguralom válsághelyzete fennmarad. A tét nem más, mint a demokráciák uniójaként működő EU jövője” — írta Theuns.
Szerinte ugyanis Magyarországon Orbán Viktor elnöksége alatt a független médiát „feldarabolták”, valamint a menekülteket „kiközösítették és bántalmazták”, kirúgták a bírákat, és „aláásták” a bíróságokat. Továbbá szerinte a magyar miniszterelnök a pandémia csúcspontján rendelettel „ragadta magához az irányítást”.
Lengyelországra kitérve Theuns arról írt, hogy Jarosław Kaczyński kormánya „teljesen átalakította hazája bírói karát”, valamint a köztelevíziót „állami propagandává” változtatta.
„Lengyelország harmada jelenleg ‘LMBT-mentes zónának’ nevezi magát” — nehezményezi a véleménycikk írója.
Theuns szerint Rutte megjegyzésével első alkalommal fordult elő, hogy egy EU-s tagország vezetője nyilvánosan felvetette a lehetőségét az integrációs projekt folytatásának a „makacs” államok kizárásával. Egyúttal szerinte az is kitűnt a miniszterelnök szavaiból, hogy látja ennek a jogi akadályait.
Az EU elhagyásának egyetlen mechanizmusát ugyanis az 50-es cikk rögzíti, aminek feltételei adottak voltak Nagy-Britannia esetében, amely maga kezdeményezte a brexitet. Ám ugyanez nem mondható el Magyarországról, sem Lengyelországról.
„Ha tehát folytatják is a demokratikus intézmények lebontását, és igazán autokratikussá válnak, akkor sincs jogilag semmi, amit az EU-tagállamok tehetnének az eltávolításuk érdekében”
— fogalmazott a szerző, aki a 7. sz. cikket is felidézi lehetséges megoldásként, amely elviekben lehetővé teszi, hogy egy tagállamot megfosszanak szavazati jogaitól az Európai Tanácsban. Ehhez azonban minden országnak egyhangúlag támogatnia kellene az erről szóló döntést. Márpedig Theuns szerint több mint valószínű, hogy Magyarország és Lengyelország a másik oldalára állna, ha a többiek pálcát akarnának törni fölöttük.
Az EU Observer szerzője szerint a felvetett jogi akadályok mellett Rutte szavai egy másik lehetőségre is rávilágítottak:
„Annak nincs jogi akadálya, hogy az 50. sz. cikk szerint az EU tagállamai maguktól kivonuljanak, majd egy teljesen új szupranacionális szervezettel (az „Új Európai Unióval”?) váltsák fel a meglévőt. A régi Európai Unió megszűnne létezni, vagy csak egy levetett héj maradna”.
— veti fel írásában.
Majd hozzáteszi: ezt ő is egy „radikális megoldásnak” látja, ráadásul szerinte nagy áldozattal járna, és éppenséggel a demokrácia témakörét is érintené. Ugyanis azon magyar és lengyel állampolgárok szemében, akik ellenzik a kormányaik „autokratikus projektjeit”, ezzel a lépéssel az EU könnyen keménnyé és igazságtalanná válna. Ráadásul megfosztaná őket több jogtól — például a tagállamok közötti szabad utazáshoz való joguktól, és az EU sem tudná őket tovább „védelmezni”.
„Mégsem megoldás, ha nem teszünk semmit”
— összegzi Theuns, aki szerint az EU-nak jelenleg aközött kell választania, hogy továbbra is megtartja „az egyre autokratikusabbá váló” tagjait — azaz Magyarországot és Lengyelországot –, vagy mindent megtesz az EU alapértékeinek megőrzéséért a jövőben.
