Budapest legendás figurája volt ő. A bulvárlapok a nyomában jártak, minden érdekes volt, ami vele történt. Londontól Szentpétervárig számtalan cirkuszban, mulatóban fellépett, a párizsi Moulin Rouge is szerződtette. Pedig Hirsch Zoltán csupán 110 centi magas volt. Ő volt Zoli bohóc, az apró emberke, aki aztán Auschwitz poklában lelte halálát. Ahogy ő fogalmazott nem kevés öniróniával: nem elég, hogy törpe vagyok, még rossz származású is… – írja Sal Endre újságíró oldala, az Újságmúzeum.
1885-ben született, négy testvére volt, ám csak ő maradt kicsi. Hároméves koráig szinte a klinikákon élt, mindent megtettek, de az angolkórral nem tudtak mit kezdeni az orvosok. Kicsi maradt, ami miatt állandóan csúfolták, megalázták, de ő pont a hiányosságából csinált karriert.
Egy esetben – már ünnepelt bohócként – egy bulvárújságíró meg is kérdezte tőle: ha lenne növesztő por, élne vele? Azt válaszolta, kizárt, hiszen miből élnék akkor?
Állandóan humorizált. Tudta jól például, hogy a pesti arisztokrácia is csak azért hívja meg az elegáns vacsorákra, bálokra, hogy jól megnézzék maguknak a híres törpét. Nem foglalkozott vele. A neves írónak, Kosztolányi Dezsőnek is feltűnt, hogy mennyire egyszerűen gondolkoznak az emberek. Így írt Zoli bohóc egy előadása utána: „Zoli parányi létrára mászik, orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják az arcát, s a tömeg röhög.”
A teljes bejegyzés itt olvasható.