Még az éjjel sietett vért adni libanoni olvasónk a brutális robbanás után a libanoni fővárosban. A magyar származású válságmenedzser éppen a strandon volt a gyerekeivel, amikor a keddi detonáció történt.
„Rendkívül félelmetes a helyzet, mert tényleg óriási robbanás történt Bejrút gyönyörű belvárosában, amely teljesen romba dőlt. Mintha csak háború lenne”
— mondta a Neokohnnak olvasónk, aki tizenöt kilométerre lakik a katasztrófa helyszínétől.
„Éppen a strandon voltam a két gyerekemmel, amikor meghallottuk a hatalmas detonáció hangját. A vízben voltunk. Egyszer csak éreztem, hogy mozog alattunk a talaj, a víztömeg is megindult. Olyan volt, mintha megtámadtak volna bennünket.
Borzasztóan nagy robbanás volt. Soha életemben nem hallottam ekkora robajt, pedig a 2010-es évek elején voltak terrortámadások.
A mi lakásunk mindössze három-négy kilométerre van a síiták lakta negyedtől, ahol a bombatámadások annak idején történtek, így tudjuk, mi az, hogy merénylet. Ez azonban döbbenetes volt” — számolt be olvasónk hozzátéve, hogy „mindenki azonnal kiugrott a medencéből, felkapta a holmiját és hazament. Mindenki meg volt ijedve, mindenki hívogatni kezdte a családtagjait, hogy biztonságban vannak-e”.
A robbanás füstfelhője közben egy kilométer magasra emelkedett. Ezt már a strandról látták. Óriási füstfelhő volt, ami rémisztő volt.
„Az első gondolatunk az volt, hogy Izrael megtámadott bennünket. Ekkora robbanást ugyanis a libanoni milíciák nem képesek végehajtani. A Hezbollahra senki nem gondolt, mert ha ők hajtanának végre ekkora merényeletet, akkor mindenki ellenük fordulna. Izrael viszont rendszeresen hajt végre támadásokat Libanonban, korábban pedig háború is volt a zsidó állammal.
„Senki nem hitte, hogy véletlen baleset történt. Mindenki attól tartott, hogy kitört a háború.
Az eget bámultuk, hogy lássuk: milyen felségjelzésű gépek hajtották végre a támadást, csakhogy nem láttunk gépeket. A közösségi médiában persze elterjedt az álhír, hogy egyesek katonai repülőgépeket láttak.
Mikor hazaértem, a feleségem elmondta, hogy hivatalos közlések szerint a kikötőben baleset történt” — mesélte a válságmenedzser.
„Egyelőre nem hagyjuk el a lakást, mert vegyi anyagok kerültek a levegőbe. Még az éjjel megyünk vért adni, mert egyre több a sérült. Segítenünk kell másokon.
„A gombafelhő miatt egyesek arról beszélnek, hogy valójában urán robbant fel, de nyilvánvaló, hogy nem nukleáris robbanás történt, mert akkor most nem beszélnék magával”
— mondta olvasónk.
Az is gyanússá teszi egyébként a detonációt, hogy várhatóan szerdán hirdetik ki a Haríri-merénylettel kapcsolatos jelentést, ám olvasónk szerint az incidensnek nincs ehhez köze.
„Nekem munkámból adódóan is szigorúan a tényekből kell kiindulnom. Végignéztem az összes videofelvételt a robbanásról. Láttam, hogy tűz volt a raktárban, ahol a robbanás történt. Én korábban tűzoltó voltam, és kiképeztek arra, hogyan kell felmérni a helyzetet vegyi incidens esetén. Megértettem, hogy vegyi robbanás történt. Olyan volt, mint a 2001-es AZF vegyi robbanás Franciaországban, ezért nekem ismerős a helyzet”
— mondta a magyar származású férfi a Neokohnnak.
Olvasónk szerint helytelenül kezelték a vegyi anyagokat, emiatt történt a detonáció. Már tizenegy éve ebben a raktárban tárolják a veszélyes anyagokat Bejrút belvárosának közvetlen közelében.
Mint kiderült: ammonium-nitrát robbant fel, ami rendkívül óvatos kezelést, illetve tárolást igényel.
„Az ilyen jellegű anyagokat a lakott területektől messze kell tárolni, ráadásul külön erre a célra létesített helyen, nem a kikötői dokkokban”
— szögezte le a magyar származású férfi, aki szerint Libanon már harminc éve rosszul funkcionál mint állam, ez is a katasztrófa hátterében van.
Olvasónk szerint a keddi katasztrófa egyesítette Libanont, bár azt nem tudni, meddig.
„Nem tudom, hogy a politika mikor fog megint éket verni a libanoniak közé, de ma este egységes az ország”
— tette hozzá.
Németh Ágoston a saját szemével látta
Az M1 Híradónak Skype-on nyilatkozó szemtanú elmondta: a kikötővel szomszédos városrészben lakik menyasszonyával, mintegy 300-400 méterre a történtektől. A lakásuk teraszáról nézte végig ahogy 17 óra 40 perckor lángba borult a kikötőben egy épület.
Először puskaropogás szerű hangot hallott, majd 18 óra után volt a második, az igazán hatalmas robbanás, amelyet a felvételeken látni.
Egy pillanattal később az ablakok kitörtek, ő a földön találta magát és látta, hogy a lakásuk romokban van: minden ablak kitört, az összes bútor szanaszét repült, semmi nem maradt a helyén, mindenütt üvegszilánkok borították a padlót, a bejárati ajtó teljesen kidőlt, a lift fémajtaja beszakadt.
Úgy döntöttek, hogy barátaikhoz költöznek át. Útban feléjük az utcán folyamatos volt a szirénázás, és látták, ahogy sebesülteket visznek autókkal.
Mint mondta, a helyi híradások szerint egy ammónium-nitrát raktár égett és robbant fel.
A műsorvezető kérdésére Németh Ágoston közölte: nem volt tudomása arról, hogy a közelben robbanószert tároltak volna. Mint mondta, az ammónium-nitrát műtrágyagyártáshoz is alapanyag, ezért nem jelentené ki, hogy robbanószer volt az épületben.
A teraszukról azt is látta, amint egy hajót a robbanás odébb lök, és az épület, amely kigyulladt, eltűnt, helyén kráter van, amelybe beömlött a tenger.
Németh Ágoston elmondta még, hogy jól vannak, szerencsére több magyar barátjuk él Bejrútban, akikkel felvették a kapcsolatot, azok pedig felajánlották, hogy megszállhatnak náluk.
Ágoston rögzítette a robbanást az erkélyéről, amit lassítva fel is töltött a Youtube-ra:
Garay Annamária, az ATV riportere nemrég érkezett haza Libanonból
Ösztöndíjjal volt kint tanulni. A keddi brutális robbanás után azonnal felhívta bejrúti barátait. „Az öszes libanoni barátom arról számolt be, hogy a környékbeli lakóházak megrongálódtak, a kocsik szélvédői pedig kitörtek” — mondta Annamária a Neokohnnak a keddi detonáció kapcsán, amelyet még Cipruson is hallani lehetett.
„A bejrúti kikötő, ahol a robbanás történt, egy nagyon gazdag negyedben van, egy rendkívül tehetős réteg, mondhatni az elit lakik ott”
— mondta Annamária. Az ATV riportere összesen kilenc hónapot töltött Libanonban. Ösztöndíjjal ment ki tanulni, de a koronavírus-járvány miatt leállt a légi közlekedés, így csak három hete tudott hazajönni.
A detonáció után azonnal érintkezésbe lépett a kinti barátaival.
„Beszéltem lényegében minden libanoni ismerősömmel, mert szerettem volna megtudni, hogy jól vannak-e. Mindenki jól van — a károkat leszámítva –, de félnek az emberek, és most a gazdasági válság miatt nem is tudják elhagyni az országot”
— mondta a riporter, hozzátéve, hogy a dollárból kifogytak Libanonban, ezért pénzfelvételi korlátozás van.
Mint a riporter a Neokohnnak elmondta: gyenge a libanoni útlevél, a libanoni állampolgárok nem nagyon kapnak más országokba vízumot. „Teljes kétségbeesés van most” — konstatálta a riporter, aki maga is megfordult az ominózus bejrúti kikötőben.
„Én magam is jártam a kikötőben. A robbanás valószínűleg nagyjából ott történt, ahol Rafík Haríri volt libanoni miniszterelnököt is meggyilkolták 2005-ben. Egyelőre még egyébként azt a merényletet sem tárták fel megfelelően”
— mondta a riporter, aki az óriási detonáció hírére természetesen intenzíven figyelni kezdte a híreket, és látta, hogy a hivatalos közlések szerint egy raktár robbant fel, de nem volt szándékosság a dologban.
„Akikkel viszont beszéltem, azt gondolják, hogy bizony szándékos lehetett”
— mondta Annamária, aki emlékeztetett arra, hogy bár Izrael és a Hezbollah tagadja, hogy közük lenne ehhez a robbanáshoz, az elmúlt hetekben nagyon kiéleződött a feszültség az izraeli-libanoni határon a zsidó állam és a sítia szervezet között.
„Vannak találgatások, hogy ez közrejátszhatott ebben a robbanásban”
— mondta a riporter, aki arról is beszámolt a Neokohnnak, hogy amikor kint volt, a most felrobbant raktárról nem hallott.
„Arról viszont van tudomásom, hogy Bejrút-szerte vannak rakétakilövő-állások” — mondta Annamária hozzátéve, hogy „ezek nagyon sokszor lakónegyedekben vannak, például templomok kertjében elrejtve. Izrael ezeket feltérképezte az utóbbi időszakban, nagyon sok ilyet, szám szerint 28-at találtak, és a térképen is megmutatták, hogy hol vannak. Mint kiderült: a legtöbbet kórházakhoz, iskolákhoz, civilekhez közel helyezték el” — mondta a riporter, aki szerint Libanonban közhelynek számít, hogy a Hezbollah kap Irántól rakétákat.
„Szírián keresztül történik az utánpótlás. Azért is volt mostanában feszültség, mert Izrael próbálja megakadályozni a hadianyagok szállítását, ezért támadják rendszeresen az iráni állásokat Szíriában” — mondta a riporter, aki emlékeztetett arra, hogy „Irán szeretné a szíriai katonai jelenlétét kiterjeszteni, ez stratégiaialag nagyon fontos lenne Irán és a helyi szövetségesei számára, ettől tart Izrael”.
Annamária azt is tapasztalta bejrúti kintléte alatt, hogy „a csempészet iszonyatosan fellendült Szíria és Libanon között. Főleg olajcsempészetről lehetett hallani, mert olajválság van Szíriában is, de élelmiszer- és fegyvercsempészetről is”.
Arra a kérdésünkre, hogy tovább eszkalálódhat-e a helyzet a keddi robbanás miatt Libanonban, Annamária azt válaszolja:
„sokan azt gondolják a helyiek közül, hogy polgárháború lesz, de mások azt mondják, hogy már nincs pénz arra, hogy háborúzzanak, harcolni ugyanis költséges. Meg az is kétséges, hogy egyáltalán ki kivel háborúzna”.
Annamária szerint az biztos, hogy a kormányon lévő politikusok dilettánsok, nem tesznek ugyanis azért, hogy jobb legyen az országnak. Most mondott le a külügyminiszter, mert Libanon jövője szerinte teljesen el van ásva. Nem akar valószínűleg részt venni a szabadesésben.
A riporter is tapasztalta kintléte alatt, hogy Libanonban hiperinfláció van, iszonyatosan elértéktelenedett a helyi valuta. Az emberek éheznek.
Nem lehet ugyanis élelmiszerhez jutni, mert a lakosok igyekeznek felhalmozni az élelmet, az üzemanyagot. 22 órás áramkimaradások is előfordulnak.
„Pont a robbanás előtt beszéltem ismerősökkel — mondja Annamária. — Volt egy nagy tüntetés az országban épp az áramkimaradás ellen. Az emberek az illetékes minisztérium elé vonultak. A felvételeken rengeteg véres fejet lehetett látni, mert összecsaptak a biztonságiakkal, vagyis már eleve feszülten indult a nap”.
A riporter emlékeztetett arra is, hogy a harcoktól sújtott Libanont főnixnek is szokták nevezni, mert folyton újra kell épülnie a hamvaiból.
„Azt vettem észre, amikor jöttem el, hogy a tüntetések kezdtek alábbhagyni, mert az emberek elfáradtak. Belefáradtak a küzdelembe. Teljes a tanácstalanság és a kétségbeesés”
— konstatálta a riporter.
„Még ha van is a libanoniaknak pénzük — mert sok mindenkinek van megtakarítása –, a bankok akkkor sem engedik, hogy kivegyék. Akikkel beszéltem, azt mondták: pesze, hogy elmennének az országból” — magyarázta a riporter a Neokohnnak, hozzátéve, hogy nagy menekülthullámra viszont nem kell számítani.
„Azt nem mondanám, hogy olyan típusú menekülthullám fenyegeti Európát, mint amilyet néhány évvel ezelőtt tapasztaltunk. A libanoni nép ugyanis abban különbözik másoktól, hogy hatalmas diaszpórája van külföldön, vagyis van egyfajta biztonsági háló a libanoniak mögött” — mondta Annamária a Neokohnnak hozzátéve, hogy a diaszpóra körülbelül háromszor nagyobb, mint az országban élő lakosok száma.
„Sok mindenkinek tudnak segíteni a külföldön élő rokonok, családtagok. A gazdasági krízisben is ők támogatják a libanoniakat anyagilag”
— mondta Annamária.
