Zsabotyinszkij Odesszában született 1880. október 18-án. Tanulmányait Olaszországban és Svájcban végezte, itt dolgozott később is tudósítóként. Kiemelkedő színvonalú írásai széles körben ismert szerzővé tették. A cionizmussal leginkább az 1903-as kisinyovi pogromok hatására kezdett el foglalkozni, ekkor fogott hozzá az oroszországi zsidóság önvédelmének megszervezéséhez is.
Őt választották a 6. Cionista Kongresszus képviselőjévé, ez volt az utolsó kongresszus, melyen Benjamin Ze’év (Theodor) Herzl is részt vet. Abban az időben Zsabotyinszkij nagyon aktív volt a héber nyelv és kultúra területén is, ezzel összefüggésben részt vett egy héber egyetem létrehozásában az akkori Palesztinában. Az első világháború 1914-es kitörése után katonai tudósítóként a frontra került.
Az első világháború alatt érett meg benne egy zsidó légió létrehozásának a gondolata, amelyet a britekkel együtt kívánt harcba indítani a Palesztinát akkor kontrolláló oszmánok ellen. A cél elérése érdekében Londonba ment, ahol addig folytatta erőfeszítéseit, amíg 1917 augusztusában hivatalosan jóváhagyták az első zsidó brigád felállítását. Maga Zsabotyinszkij ebben a brigádban hadnagyként szolgált, részt vett Palesztina török uralom alóli felszabadításáért folytatott harcban.
1920 tavaszán Ze’év Zsabotyinszkij vezette Jeruzsálem arab lázadókkal szembeni védelmét, amiért a brit mandátumhatóságok 15 év kényszermunkára ítélték, de a példátlanul szigorú büntetés által kiváltott vihar eredményeként megkegyelmeztek neki és szabadon engedték a börtönből. 1921-től Zsabotyinszkij a Cionista Végrehajtó Tanács tagja volt, és Keren Hajeszod egyik alapítója. Mivel nem értett egyet az uralkodó cionista politikával, lemondott és 1925-ben létrehozta a Revizionista Cionisták Szövetségét, amely megkövetelte a zsidó állam azonnali létrehozását Palesztinában.
1923-ban felállította a Betár (Joseph Trumpeldor Szövetség) ifjúsági mozgalmat. A mozgalom célja a tagok nemzeti és katonai szellemben való oktatása volt. 1928-1929-ben Palesztinában élt, ahol a Doár Hajom napilap szerkesztőjeként dolgozott, és széles körű politikai tevékenységet folytatott. Amikor 1929-ben egy előadás-sorozat miatt elhagyta az országot, a brit hatóságok megtagadták a visszatérését, és élete végéig külföldön maradt.
1935-ben, mikor a fősodorbeli cionizmus elutasította Zsabotyinszkij nézeteit, lemondott a Cionista Szövetségbeli tagságáról, és létrehozta az Új Cionista Szövetséget, amely független politikai tevékenységet folytatott egy zsidó állam létrehozásáért a Jordán folyó mindkét partján, és a zsidók szabad bevándorlását sürgette Palesztinába.
1937-ben az Etzel (izraeli nemzeti katonai szervezet) Zsabotyinszkij mozgalmának katonai szárnyává vált. A Zsabotyinszkij által vezetett három szervezetben az Új Cionista Szövetség képviselte a politikai ágat, a Betár oktatta a diaszpórában élő zsidó fiatalokat a felszabadulásért folytatott küzdelem fontosságával kapcsolatban, az Etzel pedig a mozgalom katonai ágaként működött. E szervezetek összehangolt munkájának eredményeképp mintegy 40, európai kikötőkből elindult hajót sikerült Palesztinába juttatni, több tízezer menekültet a későbbi Izraelbe segítve, a brit hatóságok engedélye nélkül.
Zsabotyinszkij rendkívül termékeny író is volt. Verseket, regényeket, novellákat és cikkeket írt politikai, társadalmi és gazdasági témákról, valamint a világirodalom válogatott alkotásait fordította héberre. A második világháború kitörése után Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban dolgozott egy zsidó hadsereg létrehozásán, hogy a Szövetségesekkel együtt harcoljon Németország ellen.
A New York-i Betár nyári táborába tett látogatása során 1940. augusztus 4-én szívrohamban halt meg. Végrendeletében kijelentette, hogy maradványait csak egy autonóm zsidó állam képviselői szállíthatják Izraelbe. Kívánságát Levy Eshkol teljesítette: 1969. szeptember 29-én Zsabotyinszkij és felesége, Joanna maradványait Izrael államába vitték és Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra.