Rövidesen nyolcvan éve lesz annak, hogy elhunyt Ze’év Zsabotyinszkij, a jobboldali cionizmus alapító atyja – kezdi cikkét az Arutz7 oldalán Yakov Hagoel, a Cionista Világszervezet alelnöke és a World Likud elnöke.
Hagoel szerint miután Zsabotyinszkijt évtizedeken át a közbeszéd szélére taszították, ma már Zsabotyinszkij elnyerte méltó helyét a történelemben. „Világnézete lassan, de biztosan beszivárgott a köztudatban és már megbecsülik annak értékeit”.
A szerző úgy véli, hogy a zsidó és cionista világ döntő pillanathoz érkezett. „Ma a politikai jobb- és baloldal is felismeri, hogy elkerülhetetlen Izrael földjének minden zsidó közösségére kiterjeszteni az izraeli szuverenitást”.
Ez a fontos lépés egyértelmű támogatást élvez a világ legnagyobb szuperhatalmának, az Egyesült Államoknak részéről. A bizonytalanság a júdea-szamáriai zsidó közösségek kapcsán egyszer és mindenkorra eloszlik, és a modern cionizmus fő tételei megerősödnek.
Zsabotyinszkij még 1930-ban írt le, hogyan képzeli el a zsidó-arab megegyezést Izrael földje kapcsán. Az arabokkal szembeni tiszteletét így írta le:
„Talán nincsen szükség háborúra. Talán ti, Izmael, Ábrahám ősatyánk fiának gyermekei, támogatni fogjátok Izrael népének igényeit (…) hogy a haza nélküli nép visszatérhessen és benépesíthesse ősi királyságát.”
Ismerve az arab nemzetek makacsságát, illetve a zsidó nép őszinte igényét arra, hogy hazája legyen őseinek földjén, Zsabotyinszkij nyitott volt a „kompenzációra”, miközben el akarta érni a függetlenséget.
A szerző szerint a múltban számos javaslatot tettek arra, hogy kibékítsék a zsidókat és az arabokat. 1917-ben az arabok elutasították a Balfour-deklarációt. Az 1947-es, ENSZ-féle felosztási tervet is elvetették az arabok, és helyette inkább lerohatnák Izraelt. Az 1967-es hatnapos háború óta rengeteg javaslat került elő: a madridi konferencia, az oslói béketerv, a hebroni protokoll, a Wye River memorandum, a Sharm El Seik memorandum, a Camp David csúcs, a Taba csúcs, az arab békekezdeményezés, a Road Map for Peace, a francia békekezdeményezés és a Kerry-kezdeményezés.
„A mi nemzedékünk előnyös helyzetbe született: van független országunk, nyelvünk, kultúránk, erős hadseregünk, gazdaságunk, kiváló oktatásunk, technikai fejlettségünk. Nem tapasztaltuk meg azt, amit a szüleink és nagyszüleink a diaszpórában. Nem kellett küzdenünk, hogy ragaszkodjunk zsidó örökségünkhöz, és nem vágyódtunk a hazatérés után”.
A Donald Trump-féle Béketervet most megvitatják minden irányból. De nyolcvan évvel Zsabotyinszkij halála után nem ülhetünk tétlenül – véli Hagoel.
„A cionizmus elveibe tartozik a zsidó nép egysége, köteléke ősi hazájához, Izrael földjéhez, és a zsidó állam és Jeruzsálem főváros központi szerepe a nemzet életében. A cionizmus arra hívja minden ország zsidóságát, hogy alijázzanak, és integrálódjanak a demokratikus és zsidó Izrael államban. Izrael földjének benépesítése a cionista álom megvalósulása”.
A szerző véleménye szerint az „Évszázad Béketerve” egy ritka lehetőség arra, hogy egységet mutasson a zsidóság. Izrael alapítása óta először megszilárdulhatnak az ország határai, és Jeruzsálemet elismerhetik örök és történelmi fővárosként. Eközben a cionizmus kiteljesedhet, és ki lehet terjeszteni a szuverenitást az ország „szívére”, Júdea-Szamáriára.
Hagoel szerint Zsabotyinszkij is szerepet kap az eseményekben. A cionista vezető azt írta, hogy
„ha hátradőlünk, és figyeljünk, hogyan veszekednek mások, és nem lépünk közbe (…) a világ népei nem fognak minket figyelembe venni, a szomszédaink ellenünk fognak fordulni, és bármilyen javak, amikkel rendelkezünk (…) mások kezébe fognak kerülnek, és csak mi leszünk csalódottak”.
A szerző szerint a mi dolgunk, hogy nyolcvan évvel Zsabotyinszkij halála után beteljesítsük a cionista értékeket. „A feladatunk, hogy építsük, felvirágoztassuk, neveljük és fenntartsuk a kivételes társadalmat, amelyet az ország alapítói, és a cionizmus úttörői megálmodtak”.
A teljes cikk itt olvasható.
