10 éve kereste édesanyja 1944-es, budapesti megmentőjét Andres Carciente magyar származású zongoraművész, mígnem sikerült találkoznia annak unokájával a Balaton melletti Nemesvitán, a Mandiner segítségével.
Egy képeslap vezetett nyomra, amely nemrég került elő – derül ki a Mandiner június 11-i cikkéből, amelyről akkor a Neokohn is beszámolt. Ebben Andres Carciente nagymamája írja le 1947-ben az ő és lánya, a zongoraművész édesanyja megmentőjének nevét: Turoczy Lajos. Címek is kapcsolódtak a névhez, a Budán található egykori Torbágyi út, ma Rácz Aladár út, valamint a Böszörményi út.
Andres Carciente a Facebookon is próbálkozott, talált egy Turóczy Lajost, aki korban nagyjából stimmelt, de kiderült, hogy nem őt keresi.
Végül a Mandiner segítségével jutott el nagymamája és édesanyja megmentőjének unokájához Nemesvitára, ahol egy megható találkozáson mondott köszönetet nagyapja tettéért.
„Nincs szavak, nem lehet köszönni, de köszönöm az Örökkévalónak és az ön családjának, hogy itt vagyunk”
– mondta magyarul az egyébként már évek óta Budapesten élő, a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett Andres Carciente Turóczy Évának, a megmentő unokájának.
Andres lerótta kegyeletét Turóczy Lajos síremlékénél, néhány követ helyezett el rajta, zsidó szokás szerint.
A zongoraművész a Mandinernek elmondta, hogy már minimum egy évtizede kereste azokat, akik 76 évvel ezelőtt megmentették a nácik és a nyilasok elől bujkáló édesanyját és nagymamáját.
Turóczy Évát egy barátnője hívta fel, hogy olvasta a Facebookon a zongoraművész felhívását, így sikerült felvenniük a kapcsolatot. A mostani találkozásukkor láthatta meg először fényképen, hogyan nézett ki Turóczy Lajos, a családja megmentője.
A Mandiner videójából kiderül, hogy Turóczy József és édesapja fakereskedők voltak. Abban a házban, ahol a lakásuk volt, a pincében volt egy szövetraktár és kereskedés, amely a Stern családé volt, ott dolgozott Andres nagymamája. Annak a raktárában is bujkáltak, de az édesanyja, 6 évesen, a Turóczy család lakásában élt körülbelül fél évig, álnéven.
Találkozásukkor internet és egy laptop segítségével Andres édesanyja, Falus (Friedmann) Ágnes is bejelentkezett Caracasból, és felidézte a 76 évvel ezelőtt történteket. A most 82 éves asszony meghatódott azon, hogy ennyi éven keresztül megtartották az ő gyerekkori fényképét, ami 6 éves korában készült. Arra emlékezett, hogy sokat játszott ott, és arra is, amikor bejöttek az oroszok, ami az ő megmenekülését jelentette a náci és nyilas gyilkosok elől.
Falus Ágnes a háború után Svájcba került leányotthonba, majd a család Dél-Amerikába költözött, és Venezuela fővárosában, Caracasban telepedtek le.
