A telepes szavazókon kívüli az izraeliek többsége, a kezdeti lelkesedés után, mára a bizonytalan helyzetnek köszönhetően úgy gondolja: egyáltalán nem, vagy nem így kellene az országot egyesíteni.
A Netanjahu-Ganz koalíciós megállapodás szerinti annektálást, tehát Izraelnek Júdea és Szamária területeire vonatkozó szuverenitás-kiterjesztését a miniszterelnök hivatalosan július elsejétől kezdeményezheti a Knesszetben.
Ugyanazon nap reggelén a Jediot Ahronot izraeli napilapban megjelent véleménycikkben a zsidó felmenőkkel is rendelkező Boris Johnson brit kormányfő Izrael szenvedélyes védelmezőjeként reményét fejezte ki, hogy az annektálás nem jön létre, amennyiben mégis, azt London nem fogja elismerni.
Johnson a cikk megírásakor valószínűleg már tudta, hogy a tervezett parlamenti szavazás legalábbis július elsején, elmarad.
A várva várt esemény hazai és nemzetközi támogatói számára, kívülről nézve, úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint konszenzussal megszavaztatni egy törvényt, amely egyesíti az országot és kimondja, hogy a vitatott területek felett izraeli közigazgatási státusz veszi át a több mint ötven éve érvényben lévő katonait.
Az elmúlt hónapok során elhangzott választási kampányígéretek és a gyakorlati kivitelezés között az egyik legfontosabb különbség, hogy ez utóbbi esetében világosan megszerkesztett térképre, valamint biztonsági, a nemzetközi nyomás ellensúlyozására diplomáciai és nem utolsósorban gazdasági stratégiára is szükség van. A szóban forgó tervek ismertetése, a szuverenitás parlamenti ratifikálásának pontos időpontja, valamint Donald Trump amerikai elnök részéről a zöld jelzés azonban egyaránt várat magára.
Washingtonban még mindig várakoznak, állítólag a másik fél javára felajánlott “látványos” izraeli engedményekre.
A Benjamin Netanjahu miniszterelnök által dominált belpolitikai helyzetben jelenleg látványos engedményekre semmilyen körülmények között nincs lehetőség. A holtpontról való elmozdulás a miniszterelnökre nyomást gyakorló Jesa (telepes) Tanács szószólói szerint azonnali szuverenitás révén érhető el.
Joszi Dagan, Somron Regionális Tanácsának vezetője legújabb kampányában emlékeztette a miniszterelnököt arra, hogy az elmúlt másfél év három választása során a szuverenitásra szavazók bizalma jóvoltából kerülhetett csak szavazatfölénybe, engedményekre tehát nincs lehetőség és nincs szükség.
Dagan szerint ugyanis “itt, Somronban, megígérted [Netanjahu], hogy alkalmazni fogod a szuverenitást Júdea és Somron és a Jordán-völgy minden közösségére. [Megígérted], hogy a nemzeti kormány a szuverenitást a további építkezések befagyasztása, izolált közösségek hátrahagyása és az ország szívében létrejövő terrorista állam létrehozása nélkül fogja alkalmazni.”
A telepes szavazókon kívüli az izraeliek többsége, a kezdeti lelkesedés után, mára a bizonytalan helyzetnek köszönhetően úgy gondolja, hogy egyáltalán nem, vagy nem így kellene az országot egyesíteni.
Az izraeli lelkesedés lassú kihűlését egyrészt az okozza, hogy a hetek-hónapok óta folyó ígéretek mögött máig semmilyen konkrét terv vagy ahhoz hasonló jövőkép (ha van ilyen) nem került nyilvánosságra. Másrészt a több mint két hónapos karantén utáni nyitás következtében látványosan megugrott regisztrált korona-fertőzöttek száma, valamint a stagnáló gazdaság és a közel milliós munkanélküliség sem használt az ügynek.
Az izraeliek számára az is megtévesztő, hogy a miniszterelnök szűkszavúan csak annyit nyilatkozott a David Friedman amerikai nagykövettel és Avi Berkowitz különmegbízottal folytatott találkozó után, hogy “dolgozunk rajta, és az elkövetkező napokban tovább folytatjuk a munkát.”
A szuverenitás kiterjesztésére és Netanjahu egyoldalú lépésére várva, nemzetközi viszonylatban diplomáciai figyelmeztetések elhangzottak ugyan, de komoly szankciók kilátásba helyezése nem, így egyelőre úgy tűnik, mindenki várakozó állásponton van.
A baráti figyelmeztetést megvillantó Boris Johnson azonban izraeli oldalról hamarosan méltó ellenféllel találhatja magát szemben, ugyanis négyéves nagyköveti mandátumának lejárta után leköszönő Mark Regevet Cipi Hotoveli (Likud) fogja váltani Londonban még az őszi ünnepek előtt.
Hotoveli, az Egyesült Királyság tizennyolcadik izraeli vezető diplomatája lesz az első női, 41 évesen pedig messze a legfiatalabb londoni nagykövet.
A magát vallásos jobboldalinak valló politikus a legutóbbi listás szavazáson a Likud 18. helyét szerezte meg. Tízéves Knesszet-pályafutása alatt volt közlekedési és külügyminiszter-helyettes és több bizottság munkájában is részt vett, de fontosabb kinevezést az elmúlt néhány hónapig nem kapott. Végigjárva a ranglétra különböző fokozatait, először az ügyvezető Netanjahu-kormány diaszpóraügyi minisztere (2020) volt rövid ideig, majd a Netanjahu – Ganz kormány megalakulása után megkapta a telepesügyi tárcát.
Hotoveli számára, akinek szívügye az izraeli területek szuverenitása és a telepesek érdekeinek képviselete, a kinevezés igazi álommunka lett volna, ezért a korábban felajánlott canberrai kiküldetést nyomban el is utasította. Az egységkormány megalakulása utáni londoni kinevezést azonban kis gondolkodási idő után mégis elfogadta.
A két ország közötti kiemelkedően jó diplomáciai kapcsolat ellenére a szuverenitás egyoldalú kiterjesztése miatt a brit közvélemény könnyen Izrael ellen fordulhat. Az annektálást kevésbé támogató kritikusok szerint Hotoveli (mint a területek egyesítésének egyik legszenvedélyesebb támogatója és mint telepesügyi miniszter) londoni nagyköveti kinevezése a kényes diplomáciai helyzetre való tekintettel nem biztos, hogy olyan jó ötlet.
Az ellenoldal szerint az izraeli-brit diplomáciai kötelék elég szoros, és az végképp nem jellemző, hogy London elutasítana egy frissen kinevezett izraeli diplomatát. Másrészt Hotoveli ügyvédi tapasztalatai révén hasznos munkát végezhet diplomáciai valamint a helyi zsidó közösségekkel való kapcsolattartás révén is.
Boris Johnsonnak mindenesetre nem lesz könnyű dolga az új nagykövet asszonnyal, hiszen Hotoveli már most úgy tervezi az augusztusi londoni utazását, mint a szuverenitás sikeres kiterjesztése utáni diplomáciai missziót. Tavaly egyébként még külügyminiszter-helyettesként Budapesten, Tarlós István főpolgármester vendégeként felavatta a zsidó állam fővárosát jelképező Jeruzsálem-parkot.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.