A George Floyd halálát okozó rendőri brutalitás szörnyű dolog volt, amit azok követtek el, akiknek feladata a szolgálat és védelem – szögezi le a Jewish Journal által közölt véleménycikkében Thane Rosenbaum.
„Ami azonban követte Floyd halálát, nem produkált ugyanilyen morális tisztaságot” – teszi hozzá, felidézve az erőszak példáit, melyek megtörténtek a tüntetések és zavargások során.
„A társadalmi távolságtartást, mely hónapokon át uralta életünket, hirtelen megkerülte a társadalmi igazság. A maszkok már láthatóan nem kötelezők. A társadalmi aktivizmus nem gyógyítja meg a globális vírust, de legalább jól eltereli a figyelmet”.
„Egy dolog azonban folyamatosan jelen volt a tüntetéseken – a zsidó tüntetők”.
Rosenbaum szerint bár a gesztus „nemes” volt, „de ha a történelem szolgálhat útmutatóul, akkor valószínűleg el lesznek árulva [a tüntetők]”.
A zsidók szeretnek tüntetni, szögezi le a szerző, főleg az afroamerikaiakért. „A zsidók fontos szerepet játszottak a polgárjogi mozgalomban” – írja Rosenbaum, felidézve a szervezeteket, melyeknek megalapításának jelen voltak, az áldozatokat, amiket hoztak a polgárjogi mozgalom ügyéért, és Abraham Joshua Heschel rabbit, akik közösen meneteltek Martin Luther Kinggel Montgomeryben.
Rosenbaum szerint viszont később a „fekete hatalom” mozgalma – Malcolm X, az Iszlám Nemzete és a Fekete Párducok – úgy döntöttek, hogy nincs szükség a zsidókra. A zsidókra az 1968-as brownsville-i tüntetések idejére már kizsákmányoló bérbeadókként tekintettek, hozzájárulásukat a polgárjogi mozgalomhoz pedig minimalizálták, vagy teljesen letagadták. További vád volt, hogy a cionisták elnyomják az arabokat Izraelben.
A szerző párhuzamot von a fentiek, és a 2017-es Nők Menete között, amelynek számos alapítója zsidó volt. A színes bőrű alapító nők azonban rövidesen kijelentették, hogy a zsidók felelősek a rabszolgatartásért, és antiszemita kifejezéseket használtak társaikra. „Megalázva és befolyásuktól megfosztva, a zsidó nők rövidesen távoztak”.
Rosenbaum szerint itt egy „rendszer” ismerhető fel. A Fekete Életek Számítanak (BLM) mozgalom a rendszerszintű rasszizmus ellen szólal fel, de nem csupán egyetlen célja van: támogatják az Izrael elleni bojkott, befektetés-kivonás és szankció (BDS) mozgalmát is.
A szerző rámutat, hogy a zsidókra privilegizált fehérekként tekintenek, és megváltoztathatatlanul az „elnyomók” táborába helyezik őket. „A fehér bőrszín a szégyen új szína, a morális alsóbbrendűség stigmája”.
A cikk figyelmeztet: a zsidók, akik a fekete életek védelmében meneteltek, rövidesen arra ébredhetnek, hogy törekvéseiket értéktelennek tekintik, indokaikat megkérdőjelezik. „A sok szív, mely a tikkun olamra [a világ megjavítása – A szerk.] ver, készüljön fel a nagy csalódásra”.
Rosenbaum cikkét azzal zárja, hogy emlékeztet: „manapság, mikor olyan sokan maszkot hordanak, könnyen megtörténhet, hogy a személy, aki rád tapos, nemrég még melletted menetelt”.
ez bizony reális forgatókönyv
„A történelem nem ismétli önmagát de rímel rá” – Mark Twain.
Ugyanazt a műsort nyomják le mint 100 éve, csak most a múltra való tekintettel, és a képmutató jóemberjelmezt még egy kicsit tartva még zsidózás helyett fehérembereznek, meg gazdagoznak, meg elnyomóbankároznak ami igen hasonló, és már ott az antiszemita BDS, és ne feledjük annak idején a horogkereszt és a félhold szövettségét se.
A numerus clausust is megtapsolták már csak kicserélték a zsidó szót fehér férfire.
Annyit tennék még hozzá, hogy az ilyen történelmi helyzetekre tipikusan jellemző, hogy egy kisebbséget vesznek célba, amely bizonyos értelemben irigylésre méltó helyzetű (mert egyes tagjai valóban gazdagok, amit többnyire a szorgalmuknak, a tehetségüknek köszönhetnek), de védtelen is, ezért kockázat nélkül támadható. Ilyenek voltak az örmények és később a zsidók, a kulákok és a polgárok, és ilyen már most is a „fehér ember”. Az, hogy a rasszhoz és társadalmi helyzethez kötődő előítéletek (vagyis a rasszizmus és kommunista demagógia) egyszerre vannak jelen nagyon is tipikus. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a náci nemzeti szocialistát jelent (sőt: munkáspártot!). Nagyon röviden: ez az irigy, tehetetlen csőcselék ősi indulata a nála különbbel szemben. Az egyenlőség megteremtése nem jelent mást, mint ennek lerántását a legalsó csőcselék szintjére (ahelyett, hogy ő próbálna felkapaszkodni hozzá) erőszakkal, és felhalmozott javainak elrablását.
Annyit tennék még hozzá, hogy az ilyen történelmi helyzetekre tipikusan jellemző, hogy egy kisebbséget vesznek célba, amely bizonyos értelemben irigylésre méltó helyzetű (mert egyes tagjai valóban gazdagok, amit többnyire a szorgalmuknak, a tehetségüknek köszönhetnek), de védtelen is, ezért kockázat nélkül támadható. Ilyenek voltak az örmények és később a zsidók, a kulákok és a polgárok, és ilyen már most is a „fehér ember”. Az, hogy a rasszhoz és társadalmi helyzethez kötődő előítéletek (vagyis a rasszizmus és kommunista demagógia) egyszerre vannak jelen nagyon is tipikus. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a náci nemzeti szocialistát jelent (sőt: munkáspártot!). Nagyon röviden: ez az irigy, tehetetlen csőcselék ősi indulata a nála különbbel szemben. Az egyenlőség megteremtése nem jelent mást, mint ennek lerántását a legalsó csőcselék szintjére (ahelyett, hogy ő próbálna felkapaszkodni hozzá) erőszakkal, és felhalmozott javainak elrablását.
Igen, a nácizást is arra találták ki, hogy kevésbé legyen szembeötlő hogy az is szocializmus…
„A PC játék
Peterson szerint az SJW-k az úgynevezett „PC játék” nevű sémát játsszák, amelynek a lényege a következő:
1. Azonosíts egy emberi tevékenységi területet
2. Vedd észre a siker eloszlását
3. Azonosítsd a nyerteseket és a veszteseket
4. Állítsd, hogy a vesztesek csak azért vesztesek, mert a győztesek elnyomják őket
5. Vedd védelmedbe a veszteseket
6. Érezd magad biztonságban az átfogó világképedben
7. Örülj a morális felsőbbrendűségednek
8. Fordítsd az utálatodat az újonnan felfedezett ellenségeid felé
9. Ismételd ezt mindig, mindenkor.”
https://sjwriporter.blog.hu/2017/02/19/jordan_peterson