Mikor a zsidóknak választaniuk kellett a Tóra és Abraham Lincoln között

A meggyilkolt amerikai elnök halála miatti nemzeti gyásznapot pont Sávuot ünnepére tűzték ki, mikor a zsidóknak nem szabad gyászolnia. 

Abraham Lincolnt 1865. április.14-én lőtték le, a gyilkosság megrázta az amerikai közéletet és megakasztotta a polgárháború politikai rendezését. A gyászt követő hetekben az amerikai zsidóság váratlan dilemmával találta magát szemben és a zsidó körökben ekkor merült fel először a mai napig tartó vita azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet valaki egyszerre hazafi és törvénytisztelő zsidó -írja Ari Lamm a Tablet amerikai zsidó magazinban.

Abraham Lincoln meggyilkolása.

Néhány nappal Lincoln halála után,  Andrew Johnson elnök meghirdette a „megalázkodás és gyász” napját, és arra kérte az amerikaiakat, hogy gyűljenek össze a templomokban és a gyülekezetekben és emlékezzenek meg a meggyilkolt elnökről. Ezzel azonban Johnson tudtán kívül hatalmas dilemma elé állította a zsidókat. Ugyanis a gyásznapot június elsejére tűzték ki, amely 1865-ben egybeesett Sávout vagyis a Tóra-adás ünnepével.

Ezt az ünnepet ma már csak főleg az ortodox és hagyománytisztelő zsidók ünneplik, a többi ágazat nem -írja Lamm. A korabeli sajtóból kiderül, hogy hasonló volt a helyzet a 19. században, bár akkor még a reform irányzatok közül többen megtartották az ünnepet.

A hagyománytisztelő zsidó közösségek és az ország legnagyobb zsinagógái azonban ünnepelték a Sávuotot, amin liturgikus és misztikus szövegeket olvastak fel az összegyűlt tömegnek és gyakran még a helyi méltóságokat is meghívták, hogy ők is vegyenek részt az ünnepen. Tehát ha nem is minden zsidó tartotta az ünnepet az 1860-as években. Viszont, akik megtartották, azok a judaizmus egyik legvidámabb eseményének tartjották, amin a zsidó törvény tiltja a gyászt.

Így 1865-ben az amerikai zsidóknak választaniuk kellett a vallásosság és a hazafiság között, az Isten és az állam iránti kötelesség között. Ahogy közeledett Sávuot a zsidó írók, politikai aktivisták és vallási vezetők Amerika szerte bekapcsolódtak a vitába. A válaszok két modellt rajzoltak fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell a vallási közösségeknek viszonyulni a közvéleményhez: alkalmazkodjanak vagy ragaszkodjanak a meggyőződésükhöz.

Az alkalmazkodás modelljét Sabato Morais rabbi véleményével lehet legjobban illusztrálni. A rabbi Philadelphia legrégebbi zsinagógáját a Mikveh Israelt vezette. Morais arra bátorította a gyülekezet tagjait, hogy nyugodtan gyászolják meg az elnököt Sávuotkor. A rabbi ugyan arra bíztatta a közösségét, hogy legyenek hűségesek a Színáj hegyen kapott törvényekhez, de elmondta, hogy az elnök halála miatt nem tud teljes örömöt érezni az ünnepen. Ez Lamm szerint azt a nézetet erősíti, miszerint a vallási szervezeteknek alkalmazkodniuk kell az amerikai állampolgári szellemhez, és ahhoz, hogy egység legyen az országban minden közösségnek idomulni kell.

Shearith Israel zsinagóga New Yorkban. Fotó: Wikimedia Commons

Az ellenvéleményt a  New Yorki, Shearith Israel közösség vezetője, Jacques Judah Lyons fogalmazta meg. Lyons maga is hazafinak tartotta magát, és nagy tisztelője volt Abraham Lincolnnak. De Morais-szal ellentétben Lyons ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidók nem gyászolhatnak Sávuot ünnepén mivel a törvény ezt nem engedi. A rabbi úgy gondolta, hogy Lincolnról a zsidó szokásokhoz hűen kell megemlékezni. Az ünnepekkor a zsidó hagyomány szerint imát mondanak az elköltözöttekért, és ezt Lyons zsinagógájában megtették az elnökért.

Lamm szerint a rabbi úgy gondolta, hogy nem szabad a zsidóknak kompromisszumot kötnie a társadalmi kohézióra való hivatkozással. A legnagyobb ajándék, amit adhat egy vallási közösség, az az, hogy hűek maradnak a meggyőződésükhöz, és különleges bölcs hagyományaikkal gazdagítják az országot – írja Lamm.

Nincsenek arról információk, hogy végül melyik modell mellett tették le a voksukat a zsidók 1865-ben. A modern élet és a társadalmi elvárások nyomása miatt sok zsidó az alkalmazkodást választotta. Lamm szerint ma sincs másképp, bár ő úgy gondolja, hogy egyre népszerűbb Amerikában a hagyományokhoz való hűség, és a társadalom minden szintjén és területén egyre több a meggyőződéséhez ragaszkodó zsidó. A szerző leírja, hogy senki nem tudhatja, hogyan fog alakulni a zsidóság jövője, de ha valaki megakarja érteni a közösség jelenét, érdemes a múltban is keresni a választ.

A teljes cikk itt olvasható.