A Szináj-hegyi kinyilatkoztatás a Tóra, az isteni Tan átadásának eseménye, de annak a kollektív Isten-élménynek a napja is, mely azóta is, háromezer háromszázharminckettő éve határozza meg a zsidó ember tudatát. Megyeri A. Jonatán írása.
Sávuot, a Tóraadás ünnepe több néven is szerepel a Bibliában. Az aratás ünnepe, illetve a zsengék ünnepe elnevezéseket azért kapta, mert az ókorban ekkor zárult le a jellemzően hét hétig tartó aratási időszak, melynek végeztével ilyenkor, a héber naptár szerinti Sziván hónap hatodik napjától volt szokás és egyben kötelesség az első termésből áldozatot bemutatni a jeruzsálemi Szentélyben. Azonban a talán legismertebb elnevezés, a Sávuot, azaz a hetek ünnepe jelzőt azért érdemelte ki e nap, mert ezzel zárult le a Pészáchtól, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepétől eltelt hét hetes időszak, melyben az egyiptomi rabszolgaságból kimenekülő nép, Mózes vezetésével elérkezett a Szináj-hegyhez, hogy ott az isteni kinyilatkoztatás részese legyen.
Az ünnepek ünnepe tehát Sávuot, hiszen a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás egyben a Tóra, az isteni Tan embernek való átadásának eseménye, de annak a kollektív Isten-élménynek a napja is, mely azóta is, háromezer háromszázharminckettő éve határozza meg a zsidó ember tudatát, bizonyosságot nyújtva az egy Istenben való hitnek.
Sávuotkor, a Tóra átadásával váltak nyilvánvalóvá és lettek örök időkre bevésve az év ünnepei a 613 parancsolat részeként, így méltán nevezhetjük ezt a napot az ünnepek ünnepének.
Felmerülhet a nyilvánvaló kérdés, ha a Tóra, melynek moralitásra, erkölcsös viselkedésre és az Istennek tetsző életre vonatkozó utasításai ilyen meghatározó erővel bírnak, vajon miért a Szináj kies sivatagában, a kő és a homok rengetegében adatott át a zsidó népnek és vált rajtuk keresztül meghatározó részévé az egyetemes kultúrának? Vajon nem a Szentföld, azon belül pedig a jeruzsálemi Moria, vagy más néven Templom-hegy lett volna méltóbb helyszíne a kinyilatkoztatásnak, melyhez hasonló sem korábban, sem pedig később nem fordult elő?
A Talmud mesterei felhívják a figyelmet arra, hogy a sivatag, a kietlen kopárság, a „senki földje” olyan terület, mely által a Tóra és annak egyetemes értékeinek átadása nem válik a zsidó nép exkluzív tulajdonává, és bár a Tóra parancsolatainak legtöbbje csak a zsidó népre nézve kötelező, annak értékei az egész emberiségre vonatkoznak.
Az egy Istenben való hit, a bálványimádás, benne minden bálvány, így az anyagi javak mértéktelen imádatának tilalma, az emberi élet, emberi vagyon és méltóság tisztelete és védelme, az igazságos és jogkövető társadalom megvalósítása, más élőlények védelme és a nemi élet tisztaságának kötelessége mind-mind olyan értékek, amelyek nélkül egy társadalom nem állhat az erkölcsösség talaján.
Egyetemes értékek tehát ezek, melyeknek átadására éppen a „senki földje”, a sivatag a legalkalmasabb helyszín, hiszen így minden nemzet egyaránt érezheti magáénak a Biblia egyetemes üzenetét.