„Huhhhh! Végre egy levél – vagy már nem is az? – , ami nem a koronavírus szituációjából szól, hanem ismét a magunk istenadta menetrendje szerint zsidó – s ami ezzel majdnem egy, hiszen annak a mintáiból nőttek ki – keresztény ünnepet köszönt”. Így kezdődik a Múlt és Jövő zsidó folyóirat legfrissebb hírlevele, mely a folyóirat Facebook-oldalán is olvasható.
Az ünnepek szakaszolják be az életünket, amelyek – ezzel is azonosulva mind a Teremtővel, s mind a teremtményével – az évszakok változását követik.
Milyen ünnepeink voltak ebben az újabb évtizedet nyitó időben? Már olyan reménytelivé zökkent vissza az életünk, hogy vissza is tekinthetünk arra, mindarra, ami oly sokkszerűen megesett velünk. Purimkor támadott le és töltött el sötét szorongással a koronavírus, a közösségi rendezvényeinket le is fújták. (Izraelben a tömeges fertőzések annak a következtében álltak be, mert ezeket a korlátozásokat nem tartották be mindenütt.) S aztán a peszahkor a legtökéletesebb elzártságban, zoom-al összekötődvén mondtuk el a mánistánu-t, s a „Jövő évben Jeruzsálemben” – szerencsére 72 éve meg is valósult – ígéretét. S most az omer számlálás végre meghozta gyümölcsét: ismét szabadok vagyunk, mint a Sinai pusztában, amikor a Tóra iránymutatásai elhozták a fizikai szabadulás után a szellem fölszárnyalását. Ezen a nyárköszöntő ünnepen még nem öltöztethetjük virágba a zsinagógát, ezért azt javasoljuk, hogy helyette a friss szabadságot kihasználva menjünk abba az Isten házába, amelyet maga a Föntlévő díszitett fel virágokkal.
A teljes hírlevél itt, a folyóirat új számának tartalomjegyzéke pedig itt olvasható.