Hát sosem halnak ki a palesztin hazugságok?

Az online térnek, kifejezetten a Google és a Wikipédia palesztin-párti propagandistáinak köszönhető az, hogy újra és újra szárnyra kapnak már megcáfolt narratívák és vádaskodások Izraellel kapcsolatban.

Miért is van az, hogy továbbra is ott tartunk, hogy a ‘megszállás’ szó, és igaztalan, sok esetben durván antiszemita hazugságok dominálnak a tények helyett a zsidó állammal kapcsolatos vitákban? Többek között erre a kérdésre keresi a választ a Phyllis Chesler, a Middle East Forumon megjelent legfrissebb cikkében.

Chesler egy friss példával vezeti be a kérdést. Egy a népszerű izraeli Fauda sorozat alapjául szolgáló „duvdevan” egység volt Gázát és ciszjordániai palesztin területeket megjárt tagja webinarján számolt be tapasztalatairól, köztük arról, hogy amikor azt hitte semmi nem tudja már meglepni, mi volt az, aminek mégis sikerült.

Orvosként egy két és fél éves palesztin gyermeken igyekezett segíteni, akit véletlenül saját édesapja ütött el. A fiút sietve izraeli kórházba szállították, de sajnos minden igyekezetük ellenére belehalt sérüléseibe. Mikor megkérdezték apját, hogy felajánlaná-e fia szerveit más gyermekek számára, az sietve kijelentette:

„csak arab palesztin gyermeknek, nem izraeli zsidó gyermeknek.”

Ahelyett, hogy látva mekkora erőfeszítéseket tettek izraeli zsidó orvosok fia életének megmentésére, elhaltak volna benne a régi előítéletek, legalább egy pillanatra, a férfi Izrael- és zsidógyűlölete ütött be azonnal.

Ez az a pszichológiai agymosás az az ellenség, amivel a zsidó államnak szembe kell néznie, illetve azok a palesztin terrorista vezetők, akik saját népüket arra indoktrinálják, hogy izraeli civilek ellen terrortámadásokat hajtsanak végre. Ez az amit a nyugati média és a világ vezetői minimalizálni próbálnak — siet leszögezni a szerző.

A világ által alkalmazott kettős mércének, kifacsart szemléletmódnak megfelelően az izraeli katonák olyan atrocitások vádjaival találják szemben magukat, amiket nem követtek el, míg a palesztin terroristák, akik a kínzás, emberrablás, eltérítés, emberi pajzs gyakorlatával élnek, ártatlan áldozatként jelennek meg az egyenletben.

A mérgezett, Izrael-ellenes propaganda továbbra is akadálytalanul árasztja el az online felületeket.

A közvélekedéssel ellentétben az IDF rendkívül etikus hadsereg, amit több más ország katonai vezetői is tanúsítanak. Az izraeli katonákat minden járulékos civil haláleset kísérti, illetve saját társaik halála is mélyen sújtja. A palesztin terrorista vezetőktől eltérően nem dicsőítik a halált, és minden kényszerből vívott csatában elveszett életet meggyászolnak.

Ez tény, melynek ellenére burjánzanak az Izraeli Védelmi Erők állítólagos tömeggyilkosságaival, kegyetlenkedéseivel kapcsolatos fiktív sztorit, és hamis állítások számos platformon.

Jó példa erre az állítólagos 2002-es jenini mészárlás, melyről számos hangzatos szalagcím is született, bár sosem történt meg. Miután két éven keresztül arab palesztin terroristák non-stop támadtak izraeli civileket, 2002-ben száz ártatlan emberrel végeztek, majd március 17-én egy öngyilkos merénylő zsidó széder-esten robbantott Netanján, betelt a pohár.

Az IDF bevonult a bombamerénylők fészkébe, Jeninbe, egyik aláaknázott házból a másikba mentek, hogy megtalálják a terroristákat, mindvégig erős tűz alatt, csak hogy Izraelt ne vádolják a civilek levegőből történő bombázásával vagy tömegmészárlással.

A palesztinok az eseményről, mint váratlan izraeli gyilkoló-fesztivált írták le, ami több száz, bizonyos források szerint több ezer palesztin áldozattal, illetve Jenin teljes lerombolásával járt. A valóság az, hogy összesen 53 felfegyverzett palesztin és 23 izraeli katona vesztette életét az összecsapás során.

Nézzük, mit is dobna fel a Google, ha tájékozódni akarnánk a történtekkel kapcsolatban, és rákeresnénk most a „Jenin” szóra. Chesler szerint az első öt találati oldal összesen 27 Izrael-ellenes cikket vonultat fel, amik hamis történeti tényeket tartalmaznak, és mindössze hét cikk írja le az igazságot azzal kapcsolatban, ami valóban történt.

Hazugságok terjedtek akkor, hazugságok terjednek ma is. A jenini nem-tömeggyilkossággal kapcsolatos hamis állítások nem korlátozódtak 2002-2003-ra, a 21. században ugyanúgy köztük élnek.

2017-2018-óta iszlám propagandisták viszik tovább a vérvádat. A múlt héten például Yvonne Ridley a jenini „mészárlást” az „évszázad legnagyobb háborús bűnének” titulálta, nem törődve a szír polgárháború több, mint fél millió ártatlan áldozatának tragédiájával.

A hazugság állítása egy elméleti dolog, az teszi problémássá azonban, hogy izraeli zsidók valódi meglincseléséhez és vérontásukhoz vezet.

Egy másik példa az a 2000-es év al-Dura ügye, melynek kapcsán izraeli katonákat egy 12 éves palesztin fiú hidegvérű meggyilkolásával vádolják.  Jasszer Arafat ennek következtében utasította el a békét, és indította el régen tervezett intifádáját Izrael ellen. Al-Dura muszlim világ mártírjává vált, mind a mai napig.

Chesler szerint azonban ez ügy sem más, mint egy „hosszú-hatósugarú ballisztikus mítosz”

Az egész világ évekig úgy hitte, hogy az izraeli katonák szándékosan meggyilkolták a gyermeket. Még az IDF gyorsan bocsánatot kért a történtekért, amelyet később visszavont. Idővel világossá vált, hogyha al-Durát egyáltalán lelőtték, azok nem izraeliek voltak.

Bár a kérdéssel kapcsolatban a Google automatikusan a Wikipedia oldalra irányít bennünket, jó pont, hogy megemlíti a szöveg, hogy a kérdéssel kapcsolatban vita folyik. Ez azonban az oldal legeslegvégén jelenik csak meg, azután, hogy a bejegyzés hosszasan tárgyalja a hamis narratívát.

Végül egy friss, tavalyi példával is illusztrálja a szerző az online oldalak elfogultságát: a 2019-es gázai tüntetéssorozat során az izraeli határrendészetet érte a vád, hogy aránytalan erőt vet be a határon erőszakkal áthatolni készülő tüntetőkkel szemben,

„többek között gyermekeket és mozgássérülteket szándékosan, mesterlövészekkel kilövetve”

— ahogy azt a Jewish Voice for Peace Izrael-ellenes civil szervezet, számos nyugati médiaorgánummal kórusban, megfogalmazta.

Mint később kiderült a Hamasz tisztviselőinek nyilvánosságra hozott jelentéséből, az áldozatok döntő többsége terrorcsoport tagja volt, mintegy felük pedig Hamasz-tag. Továbbra is hiába keresünk rá azonban a „gázai határ-tüntetések” kulcsszóra, az igazság mélyen el van temetve a találatok között.

Világos tehát, hogy a halálos dezinformációs kampány úgy tűnik, halhatatlanná válik az internet segítségével, de örvendetes lenne, ha az online óriásoldalakat kezelők nem segítenék azt aktívan, elnyomva a megalapozott tények és az igazság hangjait.