„Izrael állam, mint a világ többi része, az utóbbi hónapokban teljesen a korábban nem tapasztalt veszélyre figyel, amely kíméletlenül rázta meg a világ legerősebb nagyhatalmait is” – kezdi véleménycikkét Ran Balicer, a Clalit Research Institute alapító igazgatója a Ynetnews oldalán.
Balicer szerint a zsidó állam a világjárvány első fázisát sikerrel bírta ki, azaz megakadályozta a vírus növekvő terjedését.
„Izrael meghatározó döntései a kitörés során az új esetek drámai csökkenéséhez vezettek, és megakadályozták a magas halálozási arányt, melyet sajnos más, Izraelhez hasonló országok tapasztaltak. De a gazdasági és közegészségügyre gyakorolt hatások erősek, és teljes mértéküket csak a jövőben fogjuk látni. A komoly ár, amit fizettük, lehetővé teszi, hogy bizonyos fokú magabiztossággal lássuk hozzá a második fázishoz: vagyis a vírus terjedése visszafogásához finomabb és megfelelőbb eszközökkel”.
Ez a folyamat, aminek sok magas- és mélypontja van, a szakzsargonban „táncként” ismert, mert folyamatosan, dinamikusan kell igazítani a társadalmi elkülönülés (social distancing) lépéseit. Ennek mind egy célja van: visszatérni a normális, hétköznapi élethez amennyire csak lehet, de anélkül, hogy irányíthatatlan kitörést okoznánk, ami újra lezárná az életünket.
Izraelnek a cikkíró szerint három lépést kell tennie, hogy megakadályozza a vírus újbóli kitörését: a vírus terjedésével kapcsolatos kutatásokat kell végezni és elkülöníteni a fertőzötteket; megbirkózni a koronavírus-gócpontokkal: és megvédeni a veszélyeztetett lakosokat.
Az első lépésről azt írja a szerző, hogy a felkutató és elkülönítő erőfeszítéseknek gyorsnak és hatékonynak kell lenniük, ideértve a tesztelést, a vírus terjedésével kapcsolatos kutatásokat, a kontaktszemélyek feltárását és elkülönítését.
„Ez akár több száz kisméretű »lezárást« is jelenthet minden új esetnél. Nagyon összetett logisztikai rendszerről van szó, amihez pontosság és irányítás kell a tesztelési és nyomozási szakasznál, illetve az új betegek és kapcsolataik elkülönítésénél és az intézkedések megmagyarázásánál”.
Másodszor, Izraelnek különösen ügyelnie kell a koronavírus-gócpontok kezelésére, és az érintett közösség megsegítésére: elsősorban a társadalmi elkülönítés betartatására, rövid lezárásokra gondol a szerző. Mindez segíti, hogy a vírus ne terjedjen el a szomszédos területekre.
„Harmadszor pedig meg kell védenünk három lakossági réteget, akiket különösen fenyeget a koronavírus. Az első és legfontosabb csoport az idősek otthonában lakó idősek, akikkel már foglalkozik az országos Magen Avot program. A második csoport a saját házaikban lakó idősek, akik egyelőre magukra vannak hagyva. Sok borzasztó történet ismert az otthonaikban holtan talált idősekről, és ez emlékeztet arra, hogy jól szervezett, országos tervre van szükség, hogy megfelelően éljenek relatív elkülönültségükben. S végül nem szabad elfelejtenünk a fiatalabb betegeket, akik eleve betegséggel rendelkeznek, és ezért veszélyesek számukra a koronavírus”.
Balicer azt is hozzátette, hogy olyan gazdasági megoldást kell találnia az államnak, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek otthon maradhassanak, amíg a fertőzés mértéke erősen lecsökken az érintett területeken.
„Ezek az alternatív eszközök életbevágók. Nélkülük a vírus visszatér és terjed, és a hatalmas ár, amit az elmúlt hónapokban fizettünk, kárba vész. Ez a rendszer mérhetetlenl fontosabb jelenleg, mint a nyilvános vita, amely arról szól, mikor, milyen feltételekkel indítsunk újra üzleteket”.
A szerző szerint világos szabályokat kell lefektetni a nyilvános területeken való mozgással kapcsolatban. Az üzletek terén a vevők közti távolság betartására, az előadók és a vevők közti közvetlen kapcsolat kerülésére utal. Cikkében arra is utal, hogy azokat az üzleteket, amelyek nem tartják be az előírásokat, be kell zárni.
„Minden nap, amíg nem vezetjük be a fenti három lépést, egyre közelebb visz minket a kezdőponthoz, és egy újabb kitöréshez. Ennek nem szabad megtörténnie, és minden kormányintézmény eltökéltségére és együttműködésére szükség van a cél eléréséhez. Egyetlen napot sem szabad elvesztegetnünk”.