A Jad Vasem vezető történésze az új antiszemitizmusról és a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség antiszemitizmus-definíciójának megalkotási folyamatáról, jelentőségéről adott elő az Andrássy Egyetemen.
Az előadáson többek között az osztrák, az izraeli, a német nagykövet, illetve Magyarország izraeli nagykövete is részt vett, az egyetem képviselői, és nemzetközi diákok mellett.
Dina Porat, aki részt vett az IHRA (Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség) antiszemitizmus munkadefiníciójának megalkotásában, azzal a költői kérdéssel kezdte előadását, vajon miért is volt erre szükség, és miért nem sima definíciónak nevezzük, mitől munkadefiníció a meghatározás jellege? Mi hívta életre, hogy áll az elfogadottsága napjainkban?
Mielőtt rátért volna ezekre a kérdésekre, a történész rávilágított, hogy az antiszemitizmus definíciója mára nemzetközi politikát befolyásoló üggyé vált.
Nagy botrány volt például az Egyesült Királyságban nemrég, mikor Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt volt vezetője nem volt hajlandó elfogadni azt Izraellel kapcsolatos kitételei miatt, illetve az Egyesült Államokban Donald Trump egy elnöki rendelete kapcsán, melyben anyagi retorziókkal fenyegette meg azokat az egyetemeket, amik nem lépnek fel hatékonyan a zsidó diákjaik elleni antiszemita megnyilvánulásokkal kapcsolatban.
A 2000-es évek elején, az új millennium hajnalán merült fel, hogy szükség lenne egy új meghatározás kialakítására.
2001-ben az ENSZ nagy konferenciát szervezett a dél-afrikai Durbanban. Két nappal a konferencia vége után szeptember 11-én az ikertornyok leomlottak. A konferencia, aminek az lett volna a lényege, hogy eszköz legyen a rasszizmus visszaszorítására, és hogy segítsen a bevándorlók elfogadásában, Izrael és zsidóellenes kirohanássá vált.
Ez jelentette annak az elmúlt 20 évnek kezdetét, amit mi az új antiszemitizmus érájának nevezünk.
A zsidókat érő erőszak megduplázódott 2003 és 2004 között, ekkor döntött úgy a német kormány, hogy konferenciát szervez Berlinben, hogy hatékonyabb eszközöket találjanak az antiszemitizmus elleni harchoz. Az egyik ilyen eszköz lett az antiszemitizmus új definíciója, ami 2005-ben született meg.
Az IHRA antiszemitizmus definíciójával kapcsolatban fontos leszögezni, hogy egy jogilag nem kötelező érvényű dokumentum, kvázi ajánlás. Tehát nem olyan eszköz, amivel önmagában bíróság elé lehet citálni embereket, inkább egy oktatásra, útmutatásra alkalmas meghatározás.
De miért is munkadefiníció? Bármilyen lexikont vagy enciklopédiát fellapozunk, megtalálhatjuk benne az antiszemitizmus definícióját. Hihetetlenül sokféle meghatározása létezik. Az IHRA definíciója aban különbözik, hogy szemben azokkal a meghatározásokkal, amiket szakértők vagy tudósok alkottak meg, ez a bizonyos definíció közösségi erőfeszítés és összefogás keretében valósult meg. Annyiban munkadefiníció pedig, hogy nem foglalkozik azzal, ki is a zsidó, ki is az antiszemita, mi az antiszemitizmus története, mi motivál egy antiszemita embert. Az IHRA definíció lényegre törő, először is röviden meghatározza, mi is az antiszemitizmus, majd összesen tizenegy, 7 zsidóság elleni antiszemitizmus, 4 Izraellel kapcsolatos antiszemita megnyilvánulás példán keresztül illusztrálja azt.
Tehát röviden abban segít, hogy az egyes országok már létező rasszizmussal, diszkriminációval kapcsolatos törvényeit hatékonyan foganatosítsák.
Magát a definíciót eredetileg egy bécsi szervezet alkotta meg, egy ideig a honlapjukon is kinn volt, aztán valamilyen oknál fogva leszedték, így később, a svéd kezdeményezésű, Nemzetközi Holokauszt Emlékbizottság (IHRA) vette át, és 31 ország el is fogadta 2016-ban, ami nagy áttörést jelentett. Ezen felül még 20 ország csatlakozott. Legutóbb Olaszország, Uruguay, Church of Wales, Church of England, két amerikai egyetem, Bajorország, tehát mind országok, mind különféle szervezetek folytatták a sort. A legfőbbek, akiket külön kiemelt Porat, az Európai Parlament, továbbá az UNESCO, és az Európai Bizottság. 2018 decemberében, mikor Ausztria volt az EU soros elnöke, az unió nyilatkozatban erősítette meg, hogy hangsúlyt akarnak tenni az európai zsidók biztonságának szavatolására, és ennek érdekében ajánlják a definíció használatát.
A folyamat azonban nem volt problémamentes.
Maga a definíció három részből áll, az antiszemitizmus rövid meghatározásából, annak magyarázatából, illetve a 11 példából. Hogy miért is kell külön megvizsgálnunk ezeket a részeket? Több ország ugyanis nem az IHRA definíció egészét, csupán bizonyos darabjait tette magáévá, tehát az anticionizmussal, mint az antiszemitizmus új fajtájával kapcsolatos megjegyzéseket nem, csak a néhány soros definíciót magát.
Nézzük tehát a szöveget, és hogy mely rész mögött milyen megfontolás rejlik:
„Az antiszemitizmus a zsidók olyan megítélése, amely a velük szembeni gyűlölet kifejezéseként nyilvánulhat meg.”
Porat kijelentette, nem ért egyet a „gyűlölet” szó használatával ebben az esetben, hiszen túlságosan is érzelemhez köti a megnyilvánulást. Hozzátette, az egyénnek nem feltétlenül kell antiszemita érzelmekkel rendelkeznie ahhoz, hogy antiszemita tettet hajtson végre, vagy ilyen kijelentéseket tegyen, esetleg ilyen jellegű politikát folytasson. A Jad Vasem vezető történésze ehelyett inkább az ellenségesség, vagy rossz hozzáállás, és a félelem szavakat használta volna a definíció első mondatában.
„Az antiszemitizmus verbális és fizikai megnyilvánulásai zsidó vagy nem zsidó személyekre és/vagy e személyek vagyonára, a zsidó közösségi intézményekre és vallási létesítményekre irányulnak.”
Tehát erőszak, illetve vizuális, verbális zaklatás, stb. Vajon miért jelennek meg itt a nem zsidó személyek, hisz az antiszemitizmus a zsidókhoz kötődik, nemde? Fontos megjegyezni, folytatta Porat, hogy az antiszemita tettek bizonyos százaléka zsidónak hitt személyekre irányul, így a motiváció számít jobban, mint maga a célcsoport besorolása.
Számos ország, annak érdekében, hogy elkerülje a meghatározás további, Izraellel kapcsolatos részeinek elfogadásával járó problémákat, csupán ezt a két mondatot fogadta el az IHRA meghatározásából. Jó példa erre Olaszország.
„Az antiszemitizmus megnyilvánulására példa, ha az Izraeli Államot mint zsidó közösséget támadják.”
1948 óta, amikor az ország megszületett, körülbelül 77-78%-ban zsidó lakossággal rendelkezik, és ez az évek során nem sokat változott. Emellett 22% izraeli arab, beduin, drúz, muszlim, keresztény és egyéb nemzetiségű polgár lakja. Ebből kifolyólag tehát alapvetően zsidó államról beszélünk, és ennek is tekinti a világ. A zsidók ellen sok száz éve folyamatosan használt antiszemita képek, szimbólumok, vádak tehát sokszor Izrael ellen is irányulnak, mivel polgárainak nagy része zsidó. Nem lehet elválasztani a kettőt egymástól.
„Azonban az Izraellel szemben megfogalmazott kritika – hasonlóan a bármely más országgal szemben megfogalmazotthoz – nem tekinthető antiszemitának.”
Ezek olyan pontok, ami rendkívül sok vitát és egyet nem értést keltettek a világ minden táján. Több ország azért nem hajlandó elfogadni őket, mert szerintük ez azt jelentené, többé nem kritizálhatják nyíltan Izraelt, és sérülne a szólásszabadságuk.
Ha a néhány évvel ezelőtti török flotilla, a Mavi Marmara esetét nézzük, ha azt mondjuk „szerintem nem volt jó ötlet, hogy az izraeli haditengerészet elfoglalta a hajót, hanem inkább körbe kellett volna csak vennie, és milyen kár, hogy emberek haltak meg a fedélzeten”, a legtöbb izraeli egyetértene. Voltak azonban újságok, melyek így fogalmaztak: „izraeli katonák, akik azon a Biblián nevelkedtek fel, melyben bosszúálló Isten van, ezért arra tanították őket, hogy bosszúállók legyenek és gyilkosok, stb, és ez már így van több száz éve,” ez már nem számít fair kritikának.
„Az antiszemiták gyakran az emberiségnek ártó összeesküvéssel vádolják meg a zsidókat, és az antiszemitizmust gyakran arra használják, hogy a zsidókat okolják azért „amiért a dolgok rosszra fordulnak”.”
Mindig amikor válsághelyzet van, és az egyénnek nincs elég bátorsága, hogy saját felelősségét feltárja az ügyben, gyakran sokkal egyszerűbb egy kívülállóra hárítani a felelősséget, főleg egy olyanra, aki már évek óta bejáratott fekete bárány, ahogy ez például szeptember 11 esetében is megjelent, amikor sokan a Moszadot és a zsidókat vádolták meg a terrortámadás kitervelésével és végrehajtásával.
Porat tapasztalata szerint egy-egy katasztrófa vagy válsághelyzet esetén 48 óra sem kell ahhoz, hogy valaki ne a zsidókat kezdje sejteni a háttérben.
A következő rész néhány példát vesz végig, a teljesség igénye nélkül, hogyan is jelenik meg az antiszemitizmus a mindennapokban. Itt csak a legfőbb megnyilvánulásokra szorítkozik a definíció. Hét pont foglalkozik tehát a zsidó ellenes megnyilvánulásokkal, további négy pedig azzal, mikor számít Izrael kritizálása antiszemitának.
A Jad Vasem vezető történésze végül kitért a radikális ideológiák és extrém vallási nézetek, mint meghatározó faktor fontosságának kihangsúlyozására, a zsidó dominancia mítoszára, illetve a holokauszttagadás problematikájára. Leszögezte, sok esetben egy zsidó ember ellen elkövetett antiszemita bűntényt csupán annyi választ el egy sima bűnténytől, hogy az elkövetőkben ideológiai motiváció a mozgatórugó. Arra a vádra, hogy a zsidók uralnának mindent a politikától a gazdaságig, egy viccet hozott fel:
Két zsidó ember utazik a new york-i metrón, az egyik zsidó, a másik antiszemita újságot olvas. A zsidó lapot böngésző odafordul a másikhoz, és megkérdi: te miért kínzod magad azzal, hogy ilyen hazugságokat olvasol rólunk? Az erre így felel: ha a zsidó lapokat olvasom, azok mind azzal vannak tele, mennyit szenvedtünk, és milyen problémái vannak egyes zsidó közösségeknek, Izrael milyen szörnyű helyzetben van, stb, stb. Eszerint az újság szerint, viszont nyeregben vagyunk, és mindent mi kontrollálunk.
Porat kifejtette, a zsidók sokszor kíváncsiak arra, hogy lehet hogy külső szemmel sokan úgy látják, ők egységesek, szervezettek, sosem kotyognak ki titkokat, minden tökéletesen megy, és hogy kontrollálják a világot, mivel mindez köszönőviszonyban sincs a valósággal. Hozzátette, a középkorban lehetett alapja, mivel széles körben analfabéták voltak, míg a zsidó családokban a gyerekek 3 éves koruktól tanultak olvasni. Napjainkban a zsidóság a világ népességének 0.02%-át teszi ki, mintegy 14 millió fő, ami a holokauszt előtt 17 millió volt körülbelül. A Nobel-díjak 25%-át mégis zsidó kiválóságok nyerték el.
A zsidó siker mindig is gyanút keltett az emberekben, és sötét erőknek tulajdonították a dolgot. Ez a vélekedés sajnos még mindig él és virul.
A holokauszttagadással kapcsolatban leszögezte, míg mindenkire vonatkozik a szólásszabadság, ez a kategória mégis antiszemitizmus, mivel azt feltételezi, hogy az embertelen népirtást, kínzásokat, szörnyűségeket mind a zsidók találták ki, hogy abból hasznot húzzanak,
ebből kifolyólag nemcsak hazugok, de olyan elmebetegek, akik képesek az egész világot elhitetni egy ilyen szörnyűséges agyszüleménnyel.
Felmerült a kettős-lojalitás vádjának antiszemita jellege is, ami egyértelműen kollektíve megkérdőjelezi minden diaszpórában élő zsidó ember hűségét saját országához, azzal, hogy feltételezi, Izrael érdekeit mindig is előtérbe fogják helyezni országukéval szemben. Ez a típusú antiszemitizmus nem ismeretlen Magyarországon sem, 2012-ben a Jobbik képviselője, Gyöngyösi Márton listázta volna a zsidó képviselőket, akiket megbízhatatlannak ítélt.
Végül, az anticionizmussal kapcsolatban elmondta, ha valaki egyedül a zsidóságtól, mint 3000 éves néptől tagadja meg a lehetőséget, a nemzeti szuverenitáshoz való jogot, más nemzettől nem, akkor, ha ez nem is antiszemita, mindenképpen negatív diszkrimináció. Ezen belül fordul elő a diaszpóra zsidóság kollektív felelőssé tétele Izrael politikájáért. Ezzel foglalkozik az utolsó négy pont, amit máig nem sikerül lenyelnie számos európai országnak, és egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy az ilyen típusú antiszemitizmust is teljesen elítéljék társadalmaikban.
A Jad Vasem történésze azzal zárta előadását, hogy elmesélte, Buenos Airesben, Argentínában nőtt fel, ahol 6 évesen tudatosodott benne, hogy zsidó, mikor egy nap graffitit vett észre a ház falán ami spanyolul azt üzente: „Öld meg a zsidókat.” Amikor édesapjától megkérdezte, vajon mit is jelent a felirat és miért, ő azt felelte: nézd, az emberek nem szeretik azokat, akik mások, jegyezd meg, hogy te rendben vagy, nem az vagy akinek ők mondanak, nem veled van a probléma, hanem velük.
Akkor kezdett el megfogalmazódni benne az antiszemitizmus egy definíciója: A különbség aközött, ki is a zsidó valójában, és aközött, amit az antiszemita gondol róla.