A nácizmus nyelvének krónikása és anticionista zsidó értelmiségi volt, naplói máig a holokauszt történetének fontos forrásai.
Victor Klemperer 1881-ben született a mai Lengyelország területén zsidó családba.
Klemperer egész életében a zsidó identitással vívódott: 1903-ban protestáns hitre tért, majd újra a zsidó hitet követte, végül 1912-ben ismét megkeresztelkedett Berlinben. Tanulmányai során a filozófiával és a német irodalommal ismerkedett meg, tanult Münchenben, Párizsban és Berlinben is, később tanított a Nápolyi Egyetemen, majd harcolt az első világháborúban.
A nácik hatalomra jutása megrázta, ám nem-zsidó felesége miatt, bár nyomorúságos körülmények között, de Drezdában maradhatott. 1945 februárjában amerikai irányítás alatt lévő területre szökött a bombázások káoszát kihasználva. A háború után Kelet-Németországban maradt, ahol egyetemi oktató lett és fontos értelmiségi lett.
Naplója a második világháború idejéből számos történész által használt forrás, melyben sokat foglalkozott a nácik által használt nyelvvel, ezzel kapcsolatos szövegét magyarul is kiadták 1984-ben.
Dacára annak, hogy régi ismeretség fűzte a német cionisták vezetőjéhez, Kurt Blumenfeldhez, naplójában több helyen kikelt a cionizmus ellen is, a nácizmushoz hasonlítva azt. 1942-ben arról írt, hogy még mindig németnek tartja magát.
Drezdában hunyt el 1960. február 11-én.
