Meghalt Erős Ferenc szociálpszichológus

Hetvennégy éves korában elhunyt a zsidó származású Erős Ferenc, a magyar pszichológia tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, aki sokat foglalkozott a holokauszt generációs hatásaival is.

Erős Ferenc az MTA doktora, professor emeritus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet doktori iskolája Elméleti pszichoanalízis programjának vezetője, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének emeritus kutatója, a szegedi József Attila Tudományegyetem Pszichológiai Tanszékének egykori oktatója, majd vezetője, a hazai pszichológiai közélet meghatározó alakja, integratív, szervező egyénisége volt.

Kutatási területei a magyar pszichoanalízis története, Ferenczi Sándor munkássága, a társadalmi jelenségek vizsgálata analitikus szemszögből. A hatalmi struktúrák, az autoritarianizmus, a társadalmi kisebbségek terén jelentős kutatások fűződnek a nevéhez. Alapítója és főszerkesztője volt a Thalassa, majd Imágó Budapest néven megjelenő analitikus szakfolyóiratnak – írja a Magyar Pszichoanalitikus

Az 1946-ban Zalaegerszegen született Erős a legjelentősebb magyar szociálpszichológus volt – olvasható a szombat.org cikkében. Számos pszichológiai témával foglalkozó könyvet írt. Kutatási területei közé tartozott az identitás szociálpszichológiája, a pszichoanalízis magyarországi története, valamint az előítéletek és a társadalmi diszkrimináció.

Erős Ferenc azok közé tartozott, akik tudatosították a magyar nyilvánosságban a vészkorszak transzgenerációs utóhatásait, és az elsők között vett részt más tudósok mellett a nyolcvanas években a zsidó identitás kutatásában.

A Szombat folyóirat korábbi interjújában hosszasan mesélt az életéről, többek között arról is, hogyan döbbent rá saját zsidó származására:

„Hogy zsidók vagyunk, azt a családomban nem titkolták el, bár ez különösebben nem volt téma. Egyik nagyanyám beszélt erről, de voltak mások is a családban, pl. egy nagynéném, aki egyedül élte túl a holokausztot. és akinek az egész családja el­pusztult. Gyerekkoromban többször jártam nála Tapolcán, ahol lakott. Pén­tekenként gyertyát gyújtott, és az el­pusztult rokonok nevei is fel voltak vésve egy kis márványtáblára a lakás­ban.”