Vajon meddig terjedt északon Izrael bibliai királysága?
Egy újonnan felfedezett héber nyelvű felirat megerősítheti, hogy az ókori Izrael határai olyan területekig is elértek, amelyekkel kapcsolatosan egyes régészek korábban szkeptikusak voltak. A most előkerült lelet ilyen módon alátámasztani látszik a Biblia beszámolóját.
A feliratot Ábel Bét-Maakáben fedezték fel, tájékoztatta a jeruzsálemi Héber Egyetem Régészeti Intézetének két munkatársa, Dr. Naama Yahalom-Mack és Dr. Nava Panitz-Cohen a The Jerusalem Post-ot.
Ábel Bét-Maakát számos alkalommal említi a Biblia.
„Benhadád hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverte Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és egész Kinneretet, Naftáli egész földjével együtt” (1Kir 15:20)
– szól az első forrás, majd a Királyok második könyvében (15:29) a város az asszír király által meghódított települések között szerepel.
A kutatók elmondása szerint az ókori település romjait a 19. században fedezték fel, és a Bibliában említett várossal azonosították, annak elhelyezkedése és a maradványokra épített arab falu nevének (Abil al-Qameh) és az ősi bibliai névnek a hasonlósága miatt. A település a libanoni határon található, nem messze a szíriai határtól.
„Ez egy nagyon nagy és kiemelkedő hely, és mielőtt nyolc évvel ezelőtt hozzákezdtünk a projektünkhöz, senki sem tárta fel, valószínűleg a határokhoz való közelsége miatt” – mondta Panitz-Cohen a Postnak.
A régészek rámutattak, hogy 3000 évvel ezelőtt a város szintén különböző politikai szerveződések találkozási pontján helyezkedett el, nevezetesen az Izraeli Királyság, az arámi királyság és a föníciaiak között, akik nem alkottak egységes államot, hanem több független városban éltek az északi part mentén.
Ugyan Ábel Bét-Maaka számos fontos felfedezés helyszínéül szolgált az évek során, ideértve egy szakállas férfi finoman kidolgozott fejét ábrázoló egyedi műalkotást, valamint figurákat, pecséteket és üvegeket is, ám eddig egyetlen lelet sem tette lehetővé a régészek számára, hogy közelebb kerüljenek a város politikai hovatartozásához a vaskorban.
„A régészek azt kérdezik, kinek fizetettek adót. Ez azonban nem feltétlenül változtatja meg a város kultúráját, kultuszait, fazekasművészetét és konyháját. Talán ez azt jelenti, hogy az izraeliták, az arámiak és a föníciaiak abban az időben, az i. e. 10. és 9. században számos kulturális jellegzetességet megosztottak egymással”
– mondta Panitz-Cohen.
A tavaly nyári ásatási időszak végén a csoport, amelyet a héber egyetem két régésze és Robert Mullins, a Los Angeles-i Azusa Pacific University professzora vezet, öt összetört korsót talált egy vaskori épületben.
Csak jóval később, amikor az Izraeli Antikvitási Hatóság restaurátora, Adrienne Ganur kezdett el foglalkozni a leletekkel, jött rá, hogy az egyik korsón tintafelirat van, ami meglehetősen ritka a vizsgált időszakból. További tanulmányokat követően a washingtoni George Washington University professzora, Christopher Rollston azt nyilatkozta, hogy a felirat a Lebenajau, vagy „Benajauhoz tartozó” szót tartalmazza. A szó a bana gyökből származik – amely a héberben és számos további sémi nyelvben az építkezésre utal – míg a jahu végződés a Tetragrammatonra (JHVH), azaz az izraeliták Istenére vonatkozik.
Yahalom-Mack és Panitz-Cohen elmondta, hogy további munkára van szükség annak bizonyításához, hogy Ábel Bét-Maaka valóban az Izrael Királyság része volt. Az edényt messziről is hozhatták, ahogy a nevet is felírhatták később, nem beszélve arról, hogy akár különböző kulturális és etnikai identitású emberek is lakhattak együtt a városban.
Néhány kérdésre minden bizonnyal a tárgyak további, jelenleg is folyamatban lévő vizsgálatát követően fogunk választ kapni. Például annak az agyagnak a forrását meghatározó tesztek révén, amelyből a korsót készítették.
A felirat kapcsán felmerülő döntő kérdés a korához kapcsolódik: a régészek szerint valószínűleg a 9. század második felére datálható, vagyis legkésőbb a 8. elejére. Ha ez igaznak bizonyul, a felirat az egyik legkorábbi példája lesz a hasonló Istennévben történő végződéseknek északon.
Egyéb rejtélyek is körülveszik Ábel Bét-Maakát.
Például az a tény, hogy „az azonosított, nem egy esetben egyedi kultikus tevékenységek különböznek a korabeli helyek ásatásai nyomán beazonosított vallási tevékenységektől”, fejtegette Yahalom-Mack. Vagy, hogy mindeddig nem kerültek elő olyan nyomok a vizsgált helyen a 8. század végéről, amelyekből a Biblia által említett, és a térség más helyszínein előkerült leletek által is alátámasztott asszír hódítás által okozott pusztításra lehetne következtetni.
Ezekre a kérdésekre a választ talán nyáron fogjuk megkapni, amikor a csapat visszatér ugyanide, hogy újabb ásatási szezont kezdjen meg.
„Ezen a nyáron egy hónapig ismét ásatásokat fogunk folytatni, amelyek során a térségre és arra az épületre fogunk összpontosítani, ahol megtaláltuk a korsókat, több érdekes vaskori lelet társaságában” – fejezte be mondanivalóját Yahalom-Mack. „Ha kiderült, hogy egy elpusztított épület, akkor ez lesz az első, a vaskor II. időszakában megtörtént pusztításra vonatkozó lelet, amellyel találkozunk”.
