Edom királysága régóta okozott fejtörést a régészeknek, hiszen a bibliai szövegek alapján születése jóval az izraeli királyok uralkodásánál korábbra datálódik – írja a The Jerusalem Post.
Most azonban régészek sikeres feltárásokat végeztek, és az Arava-sivatagban, Izrael és Jordánia területén, megtalálták az ősi királyság nyomait, melyek az i.e. 11-12. századra vezethetők vissza.
„A modern technológia eszközeit használva sikerült megtalálnunk az Edomita királyság nyomait” – magyarázza Ezra Ben-Yosef professzor, a tel-avivi egyetem régésze, aki Tom Levy-vel, a University of California professzorával együtt vezette a kutatásokat. „Az eredményeink azt bizonyítják, hogy az Edomita királyság korábban létezett, mint azt gondoltuk, nagyjából abban az időben, amit a Biblia is ír.
A leletek alapján a királyság a régió akkori legfontosabb ásványkincse, a réz kiterjedt és korszerű felhasználására épült, ez adta a birodalom jólétének alapját. A rezet abban az időben fegyverek és más eszközök készítésére is használták, azonban a réz megmunkálása igen bonyolult művelet.
„A rézmegmunkálás lényegében az ősi idők csúcstechnológiája volt” – meséli Ben-Yosef.
Egy speciális technológiának köszönhetően a megtalált rézeszközökből megismerhetjük a réz megmunkálásának fejlődését az időszámítás előtti 1300-800-as évekig. Úgy tűnik, ez idő alatt sokat fejlődtek a megmunkálás módszerei.
A kutatók feltételezése szerint a rézmegmunkálás fejlődése annak volt köszönhető, hogy I. Sosenk (a bibliában Sisak) egyiptomi fáraó megtámadta Jeruzsálemet, azonban azt nem semmisítette meg, miközben fejlett technológiát hozott magával.
„A rézipar hatékonysága a régióban növekedett. Az edomiták pontos munkaprotokollokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették számukra, hogy nagyon nagy mennyiségű rezet állíthassanak elő, minimális energiával” – teszi hozzá a tel-avivi egyetem régésze.
Mivel azonban Egyiptom ebben az időben gyengébb hatalom volt, nem valószínű, hogy ellenőrzése alatt tartotta volna a réz kereskedelmét, ami lehetővé tette, hogy az helyi vállalkozás maradhasson.
Egyiptom akkoriban elsősorban importálta az árukat, ezért érdekében állt, hogy elősegítse a hatékonyság növekedését a régióban.
Persze Sosenk fáraónak nem ez volt az egyetlen hozzájárulása a fejlődéshez. Ő vezettette be például a teve használatát is ebben a régióban.
„A legújabb kutatásaink ellentmondanak a számos régész által vallot nézetnek, hogy a régiót törzsek laza szövetsége népesítette be, és összhangban vannak a bibliai történettel, amely szerint itt egy edomita királyság volt” – magyarázza Ben-Yosef. „Arava virágzó rézipara központosított és hierarchikus politikának tulajdonítható, és ez illeszkedik az edomita királyság bibliai leírásához”.
Miközben a régészet nem tagadta Edom királyságának létét, helyét és idejét máskorra tette. Korábban azt gondolták, hogy az Edomita-fennsík a Jordániai Petra városához volt közel, a Holt-tengertől délkeletre.
Az Edomiták fejlett és rendezett társadalomban éltek már azelőtt, hogy fővárosukat megalapították volna az Edomita-fennsíkon. Ugyanakkor a korai edomiták nomádok voltak, sátrakban laktak, nem voltak városaik, voltak azonban temetőik és öntödéik.
Később a korábbi társadalomszervezési tapasztalataikat felhasználva, az edomiták városokat alapítottak a kereskedelmi útvonalak mentén, a fennsíkon.