A The New York Times interjút közöl Elisha Wiesellel, a talán leghíresebb holokauszttúlélő, Nobel-díjas író fiával, aki arról beszél, milyen volt a híres író házában felnőni.
„Meghatározó élmény volt” – mondja Elisha Wiesel abban a lengyelországi koncentrációs táborban tett látogatásáról, ahova édesapja 15 évesen került családjával, és ahol még odaérkezésük napján annak édesanyját és ifjabb nővérét a gázba küldték.
„Gyakorlatilag a tábor minden pontjáról tudott valamit mesélni apám, hogy melyik családtagja hol halt meg. Ottjártunkkor apám zsoltárokat olvasott azon a helyen” – emlékszik vissza Elisha.
Ennél is megrázóbb volt számára, mikor édesapjával annak szülővárosában, a ma Románia területén található Máramarosszigeten jártak.
„Ami akkor volt, apám számára már csak szellemek voltak, nem sok maradt a régi időkből” – meséli a 47 éves Elisha Wiesel. „Apám olyan volt ott, mint egy spirituális rádiókészülék, ami szellemek frekvenciáját képes befogni. Ahogy felidézte, mi volt ott, az rám is rendkívüli hatással volt.”
Miközben a világ az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadulásának 75. évfordulóját ünnepli a héten, különös jelentőséget kap Elie Wiesel Éjszaka c. könyve, melyet a buchenwaldi koncentrációs táborban töltött időről és az ott tapasztalt szörnyűségekről írt.
Elisha Wiesel, akinek teljes neve Elisha Shlomo, nevét is Nobel-díjas író nagyapjáról kapta, akit 50 évesen gyilkoltak meg egy Buchenwald felé tartó halálmenetben.
Az interjúban Elisha visszaemlékszik gyerekkorára, melyet a New York-i Upper West Side-on töltött szüleivel. A házban az író szüntelenül a holokauszt emlékének megőrzésén fáradozott. „Mindenki apámat akarta, ez az én életemre is kihatással volt. Míg osztálytársaim Floridába mentek vakációzni, mi Lengyelországba mentünk kutatómunkára.”
A Wieselt övező igazi figyelem Elisha 14 éves korában, 1986-ban kezdődött, mikor is az író megkapta a Nobel díjat.
„Természetesen büszke és boldog voltam apámra, miközben rendkívül nehéz volt ez a családnak.” Az akkor még fiatalembert a hirtelen jött figyelem egy időre el is távolította családjától, és lázadni kezdett.
„Lázadtam az iskola ellen, szüleim ellen, a hagyományaink ellen. Apám nem tudta megfelelően elmagyarázni nekem, mi is történik. Szeretete túl nagy súlyként nehezedett rám” – emlékszik vissza Elisha, aki abban az időben a modern ortodox Ramaz jesivába [rabbinikus iskola] járt.
Persze sokszor nehezen áthidalható ellentétek is feszültek a modern New York-i fiatalember és bevándorló édesapja közt.
„Bizonyos szülői képességek hiányoztak édesapám eszköztárából. Más apák baseball-meccsre vitték fiaikat, apám ilyen magától sose tett, amikor pedig igen, mindig hozott magával valamilyen könyvet, amit a meccs alatt olvasott.”
Ennek ellenére apja szeretete feltétel nélküli volt: „Mikor például igazi rock and roll korszakomat éltem, és akkori divat szerint vágattam le a hajamat, apám nem szégyellt velem mutatkozni. Annyi teret engedett nekem, amennyit csak akartam.”
Apja Éjszaka című könyvét fiatalemberként olvasta először, és nagy hatással volt rá: „Bár a téma folyamatosan ott lebegett otthonunkban, apám nem akarta rám erőltetni. Úgy vélte, túl nagy teher ez egy gyermek számára. Meg akart kímélni amennyire csak lehetett.”
Elisha később a Yale Egyetemre ment, ahol informatikát tanult, ma Manhattanben él feleségével, Lynnel, 14 éves fiával, Elijah-val és 11 éves lányával, Shirával.
„Azt szeretném, ha a gyerekeim értékelnék és megkapnák mindazt, ami apámnak nem adatott meg, az pedig egy normális gyerekkor. Úgy hiszem, úgy tudom édesapám örökségét leghitelesebben tovább adni, ha jó apa és jó férj vagyok, illetve édesanyámnak jó fia. Minden ezek után csak másodlagos.”
A múlt hónapban Elisha otthagyta korábbi munkahelyét, a Goldman Sachs tanácsadó céget, ahol 25 évig dolgozott, hogy Michael Bloomberg elnökjelölti kampányát segítse.
„Most, hogy otthagyom a Wall Streetet, szeretném, ha a magam módján, apámhoz hasonlóan, én is hozzájárulhatnék a világ jobblétéhez.”
Elisha arról is őszintén beszélt, hogy hosszú idő után visszatalált zsidó hagyománytartáshoz is. „Ha valaki 16 vagy 17, de akár 30 éve azt mondja, hogy napi egy oldal talmudot fogok tanulni szabadidőmben, azt mondtam volna, hogy ez kizárt. Ma naponta imádkozom édesapám imakönyvéből, és az lebeg a szemem előtt, amit tanított, mikor megkérdezték tőle, mi szeretne lenni. Ő azt válaszolta: ’Egy jó zsidó.’”
