A Fatebenefratelli egy teljes osztályt tartott fenn a nem létező K-szindrómának, ezzel akadályozta meg, hogy a németek zsidók vagy ellenállók után kutakodjanak.
Rómában a Tevere folyón van egy apró sziget. Ezen a szigeten épült a Fatebenefratelli kórház, amelynek falai a háború alatt sok titkot őriztek. Az egyik titok az úgynevezett „K-szindróma” volt, amelynek egy külön osztályt szenteltek. A német katonák féltek a potenciálisan fertőző betegségtől, ezért elkerülték a részleget. A csavar csak az volt, hogy a „K-szindróma” nem is létezett — írja a TIME magazin.
1943 őszén a nácik kiürítették a római gettót és 1200 zsidót deportáltak, akik közül mindössze 15-en tértek vissza. Ezt követően a szigeten megbújó kórház egyre több beteget fogadott be a K-osztályra, ahol a kórház valójában egészséges embereket őrzött.
A K-szindrómát kórház főorvosa Giovanni Borromeo találta ki azzal a céllal, hogy minél több zsidót és antifasisztát bújtassanak el az épületben. Borromeo nem támogatta Mussolinit, azért helyezkedett el a Fatebenefratelli kórházban, mert azt a katolikus egyház tartotta fenn így nem várták el, hogy az orvosok politikai hitvallást tegyenek. Az intézményt szerzetesek irányították.
Borromeo több olyan orvost is felvett, akiket a fasiszta rendszer ellenséges elemnek minősített. A kórházban dolgozott egy zsidó orvos Vittorio Emanuele Sacerdoti is, aki több zsidót elbújtatott a gettó kiürítésekor. A következő hónapokban a kórház az ellenállás központjává vált.
A kórházban Borromeo doktor a szerzetesek segítségével beüzemelt egy rádiót, amelyen keresztül kommunikálhattak a partizánokkal. Mikor a kórház vezetése rájött, hogy a nácik bemérték az adójukat mindent bedobtak a Teverébe.
A németeknek egy idő után gyanússá vált a Tiberias-sziget közelsége a gettóhoz. Borromeo és kollégái pedig felkészültek az elkerülhetetlen látogatásra.
A kórházban levő zsidók és más politikai menekültek kartonjára ráírták, hogy K-szindrómában szenvednek, amelynek neve hajazott a Koch szindrómára vagyis a tuberkulózisra.
1943 végén a gettó kiürítése után a nácik megjelentek a kórházban. Borromeo doktor a fia Pietro elbeszélése szerint, nyugodtan körbevezette a német tiszteket az épületen és elbeszélte nekik a K-szindróma szörnyű tüneteit. A nácik egy doktorral felszerelkezve érkeztek, mégis mikor Borromeo megkérdezte, hogy szeretnék-e átkutatni a K-osztályt a németek nemleges választ adtak, majd távoztak.
Borromeo doktor a szövetséges megérkezéséig fogadott menekülteket a szigeten, de pontos számok nincsenek arról, hogy hány embert menthettek meg.
A doktor 1961-ben halt meg. A jeruzsálemi Yad Vashem 2004-ben poszthumusz megítélte neki a „Világ Igaza” elismerést.