Többszáz magyar próbált szerencsét az amerikai filmgyártás úttörő korszakában, közöttük kiemelkedő számú zsidó alkotó is. Mennyire jellemző történeteikre a pénz, a siker és a csillogás? – erről beszélgettek a vasárnap zárult 8. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál egyik programján.
Habár sokszor szeretjük ezt hangoztatni, mégis „erős túlzás, hogy magyar zsidók teremtették meg a kaliforniai filmgyártást”. Az viszont tény, hogy az első nagyobb filmgyárak közel háromnegyedét Hollywoodban mind olyan emberek hozták létre, akik Közép-Kelet-Európából származtak, és túlnyomó többségük zsidó családban született. Ilyen volt például a magyar Fuchs Vilmos – William Fox, a lengyel Smuel Wonsal – Sam Warner vagy az MGM alapítója, az osztrák-magyar Marcus Loew.
— mondta Muszatics Péter a Puskin Mozi kávézójában rendezett kerekasztal beszélgetésen.
A Topolánszky Tamás Yvan által rendezett Curtiz című film kísérő programján a rendező mellett meghívott filmtörténész Tímár Ágnes újságíró kérdéseire válaszolt a hallgatóság előtt.
Hármasban arra keresték a választ, hogy vajon van-e összefüggés a származás és a siker között, és hogy kik azok a magyarok, akik „lefektették a ma ismert Hollywood alapjait”?
Nem véletlen, hogy Topolánszky montreali filmfesztiválon díjat nyert filmje szolgáltatta az apropóját a témának, hiszen a Curtiz annak a mozgókép mágusnak állít emléket, aki több mint 170 filmmel gazdagította Hollywoodot: a Budapesten született Kertész Mihálynak.
A Casablanca rendezőjének filmre kívánkozó karaktere – szenvedélyes, mogorva zseni zsarnoki személyiségjegyei – mögött olyan ember rajzolódik ki, akinek fontos volt, hogy honnan jött, de tökéletesen tudott is alkalmazkodni új hazája sajátosságaihoz – vélte Topolánszky.
A fiatal magyar filmes szerint Kertész olyan volt, mint egy Amerika és Európa között az óceán közepén elhelyzett bója, amelyik mindkét irányból képes jelzéseket adni és venni. A filmtörténész, Muszatics szerint Kertészben megvolt az a képesség, amely tucatnyi más Közép-Európából származó hírességnél is szinte lemodellezhető: egy különleges történetmesélő módszer, amelyhez szorosan kapcsolódik a XIX-XX. század régióspecifikus élethelyzete és a „tapasztalatok bölcs feldolgozása”.
Muszatics, aki évek óta kutatja Hollywood magyar vonatkozású történeteit is, és több könyveket is megjelentetett már, azt hangsúlyozta, hogy volt egy Berlin-Prága-Bécs-Budapest tengely, amely mentén egy olyan generáció nőtt fel, akik közül sokan – főleg a zsidók – politikai és gazdasági okok, gyakran kifejezetten üldöztetések miatt döntöttek úgy, hogy Amerikában próbálnak szerencsét. Mint mondta, az a – Kálmán Imre-minőségű, igényes — „operett-bulvár kultúra” tudott kibontakozni sikeresen Hollywoodban is, amelynek alapjai a közép-kelet-európai polgárság életében gyökereztek.
Ez a kulturális termék az 1920-as 30-as évek nemzetiségileg fragmentált idején tudott kiemelkedően sikeres kozmopolita értéket teremteni.
— emelte ki Muszatics.
A beszélgetés moderátora rákérdezett arra is, hogy a második világháború előtt Amerikában is tapasztalható antiszemitizmusnak volt-e komoly hatása a filmgyártói körökben? Topolánszky válaszában Charlie Chaplin 1940-ben bemutatott A diktátor című film különös fogadtatására hivatkozott. Mint mondta, Hollywood benfentesei „keményen megdorgálták Chaplint” határozott állásfoglalása miatt.
Ez nyilván nem utalhat direkt zsidóellenességre, de az ipar gazdasági érzékenységéről, etikai gyakorlatáról sokkal inkább árulkodik. Mint a magyar rendező kiemelte:
Kertész Casablancája 1942-ben ezért is lehetett egy történelmi jelentőségű alkotás, mert a maga nemében megelőlegezte a háború végkimenetelét, és a zsidó Kertésznek, mint rendezőnek egyértelmű állásfoglalásáról is tanúskodik.
Muszatics ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy több fimgyár vezető producere hosszabb európai tanulmányúton vett részt azért, hogy az 1920-as évek után megtalálják azokat a szekembereket, akik számukra a minőségi utánpótlást jelenthették. Így lehetett egy újabb hulláma is annak, hogy sokan otthagyták a gazdaságilag és politikailag kevésbé vonzó hazájukat, és az újvilágban próbáltak szerencsét.
A filmtörténész a Neokohn kérdésére elmondta, hogy több száz magyarról tudni, és legalább 50 olyan szakemberről, akik sikereikkel valóban maradandót alkottak Hollywood aranykorában.
„Ezek könyvbe illő történetek. Például Charles Vidor (Vidor Károly) Gilda cím filmje Rita Hayworth-tel minden idők egyik legnagyobb kasszasikere volt” – tette hozzá Muszatics, aki szerint ahogy a Víg őzvegy című film egyik korabeli reklám propagandájában is hirdették:
A magyar a minőség és a kifinomultság garanciája volt Hollywoodban.
Arról, hogy a magyar zsidó filmipari munkások számára Amerikában mennyire volt meghatározó zsidó származásuk, a filmtörténész úgy vélte, hogy kutatásai szerint kevésbé a vallási, sokkal inkább az érzelmi, kulturális kötődés dominált.
Ezek az emberek alapvetően karrieristák voltak, a maguk módján persze vallásosak is vagy éppen ateisták. Voltak közöttük olyanok is, akik Los Angeles-i zsinagógák számára adományoztak, de összességében az ipari tevékenységükben, művészetük, szakmájuk kibontakozásában alkottak maradandót.
— tette hozzá.
A fesztiválon az elmúlt évek legjobb, a zsidó kultúrát, életmódot, emlékezetet bemutató 19 filmjét vetítették, egyebek mellett az Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból, Izraelből és Magyarországról.
