Ruszlan: a hajó, aminek fedélzetén legendák vándoroltak Izraelbe

Száz évvel ezelőtt ért partot Izrael földjén a gőzhajó, aminek izgalmas történetéről a tel-avivi Beit Hatfutsot Múzeum blogján olvashatunk.

1919 novemberében járunk – az első világháborúnak vége, a versailles-i szerződést már aláírták, és az orosz vörös tábor harcot vív a cárista rezsim támogatóival. Mindeközben egész Európából zsidó menekültek gyűltek a Fekete-tenger partján fekvő Odessza városába, ahol egy csoport (korábban Chibat Zion, később Odessza-bizottság néven) segített felkészülni az új hazát keresőknek, hogy a letelepedéshez szükséges papírokat megkaphassák.

A bizottság Erec Jiszrael történelmét, Tel Aviv utcaneveit, a föld és egykori nagy alakjait is megismertette a kivándorlókkal – és ami legalább ennyire fontos, az utazásban is segítséget kínált a kivándorlás előtt állók számára.

Az Odessza-bizottság kapcsolatban állt a Ruszlan nevű hajó tulajdonosaival, akik nem kis hasznot húztak az utazásra jelentkező zsidók számának rohamos növekedéséből. Sokan az utolsó ingóságaikat is eladták, hogy jegyet vehessenek a hajóra.

Odessza városa az 1910-es években. Kép forrása: Beit Hatfutsot/Oster Visual Documentation Center

A korábban tervezettnél pár nappal később, de végül 671 izgatott utassal a fedélzetén a Ruszlan végre vízre szállt, hogy elérje az „ígéret földjének” partjait. 21 nap viharos utazás után azonban kemény ellenállásba ütközött, ezért a kapitány először kénytelen volt Egyiptomnál kikötni. Néhány nap után Jaffa várta az utasokat, akiknek híre már messzire elterjedt addigra. Olyannyira, hogy igazi legendák születtek, és több ezer érkezőre számítottak. Menachem Ussishkin, a Cionista Bizottság elnöke óriási összeget különített el arra, hogy Tel-Avivban és Jeruzsálemben fogadásokat készítsenek elő az újonnan érkezőknek.

Évtizedeken keresztül a Ruszlan hajót a harmadik alija előhírnökeként tartották számon és egyfajta cionista mitológia része lett. De vajon tényleg „úttörők” voltak a fedélzet utasai?

– teszi fel a kérdést a múzeum szerzője, aki válaszul Gur Alroi történészprofesszort idézi. A szakember ugyanis „Cathedra” című művében részletesen foglalkozott a kérdéssel, és arra jutott, hogy a Russlan közel sem az első hajóként szállított zsidókat Izrael földjére 1919-ben. Mi több, az utolsó ilyen hajóknak volt az egyike, és ahogy nem tekinthető a harmadik alijázási hullám előhírnökének sem, úgy nem is szállított lényegesen több utast a korábbi hajókhoz képest.

Russlan Isztambul (Konstantinápoly) partjain 1910-ben. Kép forrása: Wikimedia

Akkor mégis miért vált közismertté a Ruszlan története szerte Izraelben?

Az egyik fő oka azoknak a hírességeknek a személyében rejlik, akik a hajó fedélzetén tartózkodtak — állítja Ushi Derman a Beit Hatfutsot múzeum blogján. Az utasok között volt például Joseph Klausner, kortársai körében is népszerű irodalomprofesszor, illetve Israel Gury későbbi Kneszet-tag is. Ugyanígy Jonatan Ratosh, a Kánaánita Mozgalom alapítója, és Rachel Bluwstein, akit később már mindenki Ráhel, a költőnőként ismert meg. Kiemelkedő építészek szintén a fedélzeten voltak – például Jehuda Magidovitch, valamint Zeev Rechter, aki később Izrael egyik legnagyszerűbb építészeként a Bauhaus stílus egyik hírnökévé is vált.

Továbbá az egészségügy nagy alakjai közül is többen a Russlanon érkeztek az országba. Így történt Dr. Chaim Yasskyval is, aki később a Hadassa kórház igazgatója lett, valamint Dr. Arie Dostrovsky, a jeruzsálemi Héber Egyetem későbbi dékánjával is.

A lista tovább folytatódik Izrael első karikaturistájával, Arie Navonnal és híres zeneszerző testvérével Shmuel Navonnal is. Isaac Frenkel, Pinchas Litwinowski és Josef Constant festők nevei szintén a névsorban szerepeltek.

De nem volt hiány közéleti szereplőkből sem: együtt utazott az egyik első női Kneszet-képviselő, Rachel Cohen-Kagan (akinek aláírása a Függetlenségi Nyilatkozatra is rákerült). Továbbá a később megalapított Haaretz c. újság szerkesztője, Moshe Yosef Glickson is.

Jichák Rabin édesanyja szintén a hajón utazott, ahogy Izrael első mozijának megalapítója, Baruch Agadati is.

Összesen tehát a 671 fős névlistán nagy arányban szerepeltek olyan személyek, akik később kulcsszerepet töltöttek be az újonnan születő állam életében — noha többen voltak olyanok is, akik elhagyták az országot. A Russlan hajó különleges legendája leginkább szájról szájra terjedt tovább – és feltehetően azoktól eredt, akik a hajón utaztak vagy arra igyekeztek, hogy az új nemzet hagyományainak fényét emeljék.

Rachel Bluwstein, 1923. Kép forrása: Wikimedia

Tették ezt különböző dokumentumokkal, emlékiratokkal, naplókkal és újságcikkekkel is. Ennek köszönhető, hogy a Ruszlant – noha jelentőségét többen vitatják napjainkban – máig különös tisztelet övezi. Évente fesztivált rendeznek a hajóút emlékére a tel-avivi Maxim moziban, és még egy utca is nevét viseli a nagyvárosban a tengerjáró, amin több tucat híresség és Izrael értelmiségének egy része utazott az országba.

Kapcsolódó cikkeink