Bár a zsidó hagyomány úgy tartja, hogy chesván hónapban (mely ezekben a napokban ér véget) nincs semmilyen zsidó ünnep, mégis van egy különleges nap, chesván hónap 29-én (idén ez a polgári naptárban november 27-re, azaz mára esik), mely az etiópiai zsidók számára különleges jelentőséggel bír, ez a Szigd, azaz a „leborulás” ünnepe.
Mint arról korábban már írtam, az etióp zsidó közösség egyike a legrégebbi diaszpóráknak és mivel az etióp zsidó közösség tagjai sok száz évig elszigetelve éltek a „mainstream” zsidó világtól, szokásaik, törvények jelentős mértékben eltérnek a judaizmus ismert törvényvilágától.
Az etióp zsidó közösség, a Béta Iszráel történelme a polgári időszámítás utáni 4. századig nyúlik vissza, igaz, a zsidó hagyomány szerint Etiópiában már Salamon király óta éltek zsidók.
Úgy tűnik, hogy miután Ezánát Axum földjének uralkodójává koronázták, az új király a kereszténységet államvallássá tette országában. Az erőszaktól sem mentes megkereszteléseknek ellenálló zsidók, akiket az uralkodó nevezett el Béta Iszráelnek, polgárháborúban igyekeztek megőrizni vallási függetlenségüket, és a királyi hadsereg elől az ország észak-nyugati részén húzódó hegységbe menekültek, ahol saját királyságot hoztak létre. A területnek, mely a Szemien hegység és a Dembia vidék közt terül el, északra a Tana tótól, délre a Tekeze folyótól Gonder város lett a központja, első uralkodójának Pinchászt választották, aki, a legenda szerint Cádok főpapnak leszármazottja volt, így papi nemzetségből származott.
Az élet, bár sosem volt békés a különböző törzsi támadások miatt, mégis viszonylag zavartalanul zajlott a külvilágtól elzárt zsidó közösség szempontjából, egészen a 9. századig, mikor is Béta Iszráel népe felett Gideon király uralkodott, aki sikeresen verte vissza az axum birodalom seregének támadásait. Őt lánya, Judit királynő követte a trónon, aki más törzsekkel, így az agawokkal is szövetségre lépett és együtt támadták meg az axum királyságot. Hadjáratuk sikeres volt és a győztek szövetség egy rövid időre a zsidó vallást tette meg az új birodalom államvallásává. Ekkor köszöntött be az etióp zsidók aranykorának is nevezett periódus, mely a 9. század közepétől a 13. század közepéig tartott és amelyben az etiópok, zsidók és pogányok, viszonylagos jólétben éltek.
Az etiópiai és szudáni zsidó közösségekről több híres utazó, így Marco Polo és a tudelai Benjamin is beszámol, „mózesi királyságnak” aposztrofálva a népcsoportot. A jólétnek az ismét „beköszönő” kereszténység vet véget 1270-ben, mikor is egy új királyi dinasztia évszázadokra megteremti az ország keresztény vezetését és folyamatos háborúkat folytat a területileg visszaszorított zsidó közösséggel. Az ezt követő viharos évszázadok során keresztény, muzulmán és pogány uralkodók váltják egymást és a törzsi és vallási csoportok közti villongások mindennapjai zárkózott, befelé forduló közösséggé formálják Béta Iszraelt.
Az elszigeteltség következtében az etióp zsidók judaizmusa külön fejlődést mutat a világ zsidóságától, hiszen a főáramlatba tartozó rabbinikus világgal teljesen elveszett a kapcsolat. Nyelvük már régóta a geéz volt, Bibliájuk nem teljes és csak Mózes öt könyvét, Józsué könyvét, a Bírák könyvét és Rút könyvét tartalmazza, azt sem eredeti héber, hanem geéz nyelven.
Nem csoda hát, hogy az évszázadok során ünnepeik is megváltoztak.
Így került be az etióp hagyományba a Szigd, melyet az etióp zsidók egyfajta Jom Kipur-hoz hasonló engesztelő és bűnbánó napként tartanak számon (a tradicionális Jom Kipurról ITT olvashatsz). Érdekesség, hogy a Szigd a Jom Kipur utáni 50. napra esik, csakúgy, mint Sávuot (az általános judaizmus szerinti Tóraadás és isteni reveláció ünnepe, mikor Isten megjelent a Szináj-hegy lábánál gyülekező zsidó népnek és átadta Mózesnek a két kőtáblát illetve a Tórai parancsolatokat, bővebben ITT és ITT) 50. napra esik Pészách, az egyiptomi kivonulás ünnepe után (Pészáchról ITT olvashatsz).
Annyi párhuzam és logika bizonyosan áll a Szigd ünnep mögött, hogy a rabbinikus judaizmus szerint Jom Kipurkor jött le Mózes a második „szett” kőtáblával, melyet a zsidók aranyborjúval elkövetett bűne miatt kényszerült kapni, a megbocsájtás jeleként Istentől. Így tehát erős párhuzam van Jom Kipur és Sávuot ünnepe közt, a Szigd ünnep ezt a párhuzamot tovább erősíti.
Az etióp zsidók a Szigd ünnepén eredetileg böjtöltek (Jom Kipurhoz hasonlóan), ezt a naplementekor kezdett böjtöt azonban a nap közepén lakomával, zenével és tánccal fejezték be. Szintén szokás volt ezen a napon Zsoltárokat olvasni (geéz nyelven) illetve a jeruzsálemi Szentély újbóli felépítéséért imádkozni. (A Zsoltárok könyve, csakúgy mint Jeremiás siralmai illetve Jeremiás könyve és már bibliai könyvek az etióp kánonban másodlagos fontosságot töltenek be. A zsidó Biblia felépítéséről és szentségéről ITT írtam.)
Az etióp zsidók 80-as évekbeli Izraelbe való menekítése után szerves és aktív részévé váltak az izraeli társadalomnak. Tradícióik, szokásaik és a zsidó állam iránti elkötelezettségük szimbólumaként 2008-ban a Kneszet Szigd ünnepét állami ünnepnek nyilvánította.
Az írás először a szerző blogján jelent meg.