Mert a füstnek nincs sírköve – Emléktábla avatás Bátorkeszin

Mintegy 100 zsidó emléke előtt tisztelegtek azzal az emléktábla avatással, amelyet a szlovákiai Bátorkeszin rendeztek vasárnap.

A Komáromhoz közeli település teljes vezetősége is ott volt azon a megemlékezésen, amelyet egy lelkes helytörténész és az egykori lakók leszármazottainak közös kezdeményezésére rendeztek.

A 75 évvel ezelőtti deportálások évfordulójának apropóján szervezett gyászszertartáson külföldről és Budapestről is sok vendég érkezett. Az esemény helyszíne az az épület volt, amely egykoron a helyiek vallási központja volt, egy XIX. századi zsinagóga épülete.

Az impozáns épület – amely a szocializmusban kultúrházként funkcionált, ma pedig egy kartonpapír gyártó ipari helyiségként működik — a város központjában található. Ez is érzékelteti, hogy a több száz éves múltra visszanyúló helyi zsidóság történelme mennyire jelentős volt.

— mondta lapunknak Bzsoch Zsok Gizella, helytörténész.

Több ipari egység segített a környékbeliek élethelyzetének előremozdításán, fontos gazdasági és kulturális érték jöttek létre – mind-mind a helyi zsidóság hathatós közreműködésével. Jelentős rabbik szolgálták a közösségeket és még jesiva is volt a településen – tette hozzá Bzsoch Zsok Gizella, aki először nyolc éves korában szembesült azzal, hogy saját városában milyen jelentős zsidó közösség élt.

Bátorkeszi zsidóságának leszármazottai, az őseiket kutató történésszel és a helyi politikai vezetéssel

Amikor apámhoz a téglagyárba igyekeztem látogatóba, mindig egy temetőn keresztül vezetett a leggyorsabb út. A rendezett sírkert mellett egy kukoricaföld volt, azt kapta cserébe az a gazda, akit egy túlélő fizetett azért, hogy rendben tartsa a sírokat — mesélte a történész.

Közel 800 zsidót temettek el abban a temetőben, amely ma a pozsonyi hitközség felügyelete alá tartozik, és amely az elmúlt évtizedekben mostoha körülmények között amortizálódott.

Volt itt egy korábbi városi vezetés, jó 25 évvel ezelőtt, akik számára a helyi zsidóság múltja nem szolgált kellő figyelemre. Hiába próbáltuk értésükre hozni, hogy az innen elhurcoltak és elődjeik hozzájárulása a település fejlődéséhez megkívánná a tiszteletet, teljes ignorancia fogadta megkeresésünket.

— mondta a Komáromi Zsidó Hitközség alelnöke, Novák Tamás lapunknak a vasárnapi megemlékezésen, amelyen maga is szólt az egybegyűltekhez.

Érzelmes hangvételű beszédében felidézte a környékbeli zsidóság több kiválóságát, közöttük Waldmann Ernőt, Komárom utolsó főrabbiját is, és arra emlékeztetett:

mivel az innen Auschwitzba deportáltaknak nincs közös kegyeleti helye, kötelességünk emlékezni rájuk. “A füstnek nincs sírja”

– hangsúlyozta Novák Tamás.

Labancz Roland polgármester — akit helyettese és a város református egyházának képviselői is elkísértek a rendezvényre – ugyancsak az emlékeztetés fontosságáról szólt. Erkölcsi kötelességnek nevezte a múlt zsidó áldozatai előtti főhajtást, majd hozzátette:

Kartonpapír gyártóüzem, korábban kultúrház, még korábban zsinagóga

A 75 évvel ezelőtti tettekre, ahogy a csendőrök összeterelték ide, ebbe a házba a helyi zsidókat, majd a biztos halálba küldték őket, sem mentség sem magyarázat nincsen.

–fogalmazott a város vezetője.

Az emléktábla avatásán a Bátorkesziről származó több család képviselője is eljött – Londonból, Bécsből vagy éppen Budapestről is. A leleplezett emlékművet és az elhunytak emlékét Darvas Iván rabbi gyászimájával áldotta meg a rendezvény végén.

A vendégek ezután közösen megtekintették a település zsidó temetőjét, amelyet viszonylagos rendezettségben találhattak. Leginkább Bzsoch Zsok Gizella helytörténész áldozatos munkája és az adakozó családoknak köszönhetően. Hogy így lesz-e a jövőben is? „Ameddig én élek, biztosan” – mondta a Neokohnnak Bzsoch Zsok Gizella.