A túlélők leszármazottaikkal együtt mondtak köszönetet a ma 92 éves asszonynak. Ez lehetett az utolsó ilyen találkozások egyike.
Különleges eseményre került sor nemrég Thesszalonikiben, ahol egy zsidó család tett látogatást Melpomeni Dina otthonában — írta a Ynetnews. Az idős hölgy több, mint 75 évvel ezelőtt testvéreivel együtt, még tinédzser korában segített megmenekülni a hétfős Mordechai családnak a holokauszt idején.
A ma Izraelben élő család tagjai egykor a görög Veriaban laktak, ahol a nácik 1943-ban jelentek meg, és pár hónapon belül tragikus véget vetettek a helyi zsidóság életének. A Mordechai család először nem-zsidó barátaik segítségével jutottak hamis igazolványokhoz, majd egy elhagyatott török mecsetben leltek menedékre. Ám egy éves bujkálásuk alatt az egészségi helyzetük jelentősen megromlott, ezért kénytelenné váltak maguk mögött hagyni a rosszul szellőző helyet.
Dina és két nővére ekkor fogadta be egyszobás lakásába a családot, akikről két éven át igyekeztek gondot viselni.
Az egyik kisfiú, a hatéves Shmuel sajnos életét veszítette, és idővel a család többi tagja menekülésre kényszerült. Dina testvéreivel együtt mindent megtett, hogy segítsen rajtuk. Yossy Mor, aki kisgyermekként élte át a történteket, máig emlékszik megmentőjük kedvességére.
„Etettek minket, orvosságokat adtak, védelmet és a ruháinkat is kimosták” — emlékezett vissza a ma 77. életévében járó férfi, akinek családja a holokauszt után Izraelben telepedett le és egyesült újra.
A vasárnapi találkozón rajta és testvérein kívül mintegy 40 leszármazott csatlakozott, hogy köszönetet mondjon Dina számára. A hölgy meghatottan, könnyes szemekkel fogadta a túlélők öleléseit, akik egyenként fejezték ki hálájukat a kerekesszékben ülő Dina számára.
„Nézz csak ránk. Mi már egy óriási és boldog család vagyunk, és mindez annak köszönhető, hogy megmentettek minket”
— mondta a 86 éves Sarah Yanai, aki az egyik legidősebb a megmenekülő testvérek közül.
Az esemény kapcsán Stanlee Stahl, a Zsidó Alapítvány az Igazakért (Jewish Foundation for the Righteous) nevű szervezet egyik vezetője hangsúlyozta: ez lehetett az utolsó ilyen jellegű találkozások egyike.
A szervezet 1992 óta támogatja a hősies megmentőket, és a thesszaloniki találkozást is ők finanszírozták.
„Vagy a túlélő költözött már el vagy az igazak, illetve van, ahol sem a túlélő, sem az igazak nem tudnak már utazást vállalni a találkozáshoz”. Stahl kiemelte:
„Mikor látod a túlélőket, a gyerekeiket és unokáikat, akkor a jövőt látod. Számomra ez nagyon különleges. Egyrészt bezárul egy ajtó, másik pedig kinyílik. A találkozók ajtaja lassan bezáródik.”
