A „szeretet vértanújának”, Kolbe atyának különleges életéről szóló filmet október 5-én mutatják be.
A két korona című lengyel életrajzi film egyik különlegessége, hogy ötvözi a dokumentum- és a játékfilm elemeit. A Michal Kondrat rendezte mű magyarországi bemutatója az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében lesz. Tervek szerint a premiert beszélgetés is követi majd – értesültünk a filmet forgalmazó Etalon Filmtől.
A Rajmund Kolbe néven született későbbi minorita szerzetes, Szent Maximilian Kolbe önfeláldozó történetét, nemzetközi szolgálatát a katolikus egyházért olyan élmények felidézésével jeleníti meg a film, amelyet az alkotók több szerzetes, és szemtanúk archív képei segítségével formáltak meg.
A II. János Pál pápa idején szentté avatott Kolbe atyára mint odaadó tanítóra, briliáns elmére, misszionáriusra és újságíróra is tekintenek tisztelői. Kolostoralapító, filozófus és embermentő volt. A nácik rabjaként lett Auschwitz mártírja.
A középiskolát Lembergben, a ferenceseknél végezte. Filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában, teológiát 1915-től szintén Rómában tanult, mindkét helyen doktorátust szerzett. 1914-ben tett szerzetesi fogadalmat.
Rómában szentelték pappá 1918-ban. Lengyelországba visszatérve tanár és kórházlelkész volt. 1919-től Krakkóban a minorita rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára.
Megalapította és szerkesztette a Szeplőtelen Szűz Lovagja című vallási folyóiratot, Varsó közelében pedig létrehozta Niepokalanówot, a Mária tiszteletére alapított ferences kolostort és kiadót.
Rendje 1930-ban Japánba küldte misszióba, ahol évekig szolgált. A japán szemináriumban filozófiát tanított, és a helybeli papokkal együtt szerkesztett egy japán nyelvű egyházi lapot. 1936-ban tért vissza Lengyelországba. A háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, négy hónapig volt börtönben.
1941 elején újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott és lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott – írja róla a Wikipedia.
A varsói központi börtön után tavasszal az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab.
Augusztus 1-jén abból a barakkból, ahol Maximilian Kolbe is raboskodott, megszökött egy fogoly. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek helyett.
Auschwitzban nemcsak megmentett egy embert az életnek, hanem tettével sokakba bátorságot és reményt öntött ahhoz, hogy túléljék a tábort.
Kolbe atya hősként halt meg, II. János Pál pápa a „szeretet vértanújának” nevezte.
