1939. szeptember 1-jén, éppen 80 éve tört ki a második világháború, amikor a náci Németország csapatai lerohanták Lengyelországot.
A nagy túlerőben lévő, felszerelésében jóval fejlettebb német erők számára a lengyel hadsereg nem jelentett valódi kihívást, ráadásul a Németországgal augusztus 23-án megnemtámadási szerződést kötő Szovjetunió szeptember 17-én megszállta Lengyelország keleti felét is.
Saul Frieländer történész A náci Németország és a zsidók című könyve több zsidó visszaemlékezést is közöl az eseményekről.
A varsói héber iskola igazgatója, Chaim Kaplan biztosra vette, hogy az új háború borzalmas következményekkel fog járni az egész emberiség számára. Naplójába szeptember 1-jén felírta, hogy
„tanúi vagyunk egy új világtörténelmi korszak hajnalának. Ez a háború pusztulást hoz az emberi civilizációnak, de ez a civilizáció meg is érdemli a megsemmisítést és a pusztulást”.
Kaplan abban is biztos volt, hogy „ahová Hitler lép, ott a zsidók számára nem marad remény”.
Mikor a Wehrmacht elfoglalta Łódź városát, Daniel Sierakowiak zsidó fiatalember ezt jegyezte fel:
„Mindenhol elakad a beszélgetés, kihalnak az utcák, arcokat és szíveket borít be a homály, a jeges, ellenséges ridegség. Grabinski úr érkezik a belvárosból, és elmondja, a helyi németek hogyan üdvözölték honfitársaikat. A Grand Hotelt, ahol várhatóan elszállásolják a vezérkart, fölgirlandozták, virágfüzérrel ékesítették német civilek, fiúk és lányok”.
A könyv végül idézi Adam Czerniaków-ot, a lengyel vámhivatal egyik külkereskedelmi ügyintézőjét, aki ekkor zsidó „polgári bizottságot” alakított a lengyel hatóságokkal való együttműködésre. A varsói zsidó tanács későbbi feje azt írta szeptember 23-án, hogy „Strazynski őrnagy kinevezett a varsói zsidó közösség vezetőjévé. Történelmi szerep ez egy ostromlott városban. Próbálok felnőni a feladathoz”.
Azonban hiába minden lelkesedés, Lengyelország négy nappal később megadta magát.
A két totalitárius diktatúra felosztotta maga között Lengyelországot, és a német megszállás területén azonnal megkezdődtek a zsidóellenes atrocitások. A bevonuló német sereg gyilkosságokat és atrocitásokat követett el a lengyel zsidók ellen, tömeges kivégzésekre is sor került.
A háború előtt több mint 3 millió zsidó élt a körülbelül 30 milliós Lengyelországban. Lengyelország Németországhoz csatolt területeiről még a hónap során megkezdődött a zsidók kitelepítése, a német megszállás alatt lévő területeken pedig rövidesen hozzáláttak a vidéki zsidóság gettósításához. Ezt követték a karszalag viseléséről és a kényszermunkáról szóló rendeletek.
Ezek az intézkedések pusztán a kezedetét jelentették a lengyelorsági holokausztnak, mely során a nácik — és helyi atrocitások szintjén lengyel kollaboránsok — 3 millió lengyel zsidót gyilkoltak meg.
