„Azért kell beszélnünk újra és újra arról a rettenetről, ami Radnótival és a bori munkaszolgálatosokkal megtörtént, hogy soha többé ne fordulhasson elő” – hangsúlyozta lapunknak Tóth Péter, aki hamarosan útnak indul a az erőltetett menet egykori vonalán.
Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából gyalogos vers-zarándoklat indul „A lélek útja” címmel a neves költő és a többi ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatos emlékére Bortól (az egykori Lager Heideneau helyszínétől) Abdáig.
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjas versmondó szombaton indul a szerbiai Borból – 820 kilométert megtéve az „erőltetett menet” útján –, hogy szeptember 24-én a Győr melletti Abdára, a költő halálának feltételezett helyszínére érkezzen,
megtéve összesen 670 kilométert gyalog, Mohács és Szentkirályszabadja között pedig vonaton (ezt a távot a bori munkaszolgálatosok is vagonokban tették meg).
A küldetésben megfogalmazottak szerint a „megbékélésnek, a Radnóti által felmutatott humánum minden időben való tiszteletének és megőrzésének jegyében” az egyedülálló vállalás három országot köt majd össze: Szerbiát, Horvátországot és Magyarországot. A vers-zarándoklat csaknem 100 településen halad át.
Tóth Péter Lóránt a magyarok által is lakott települések közül 15 helyszínen a „…lélek vagyok, élni szeretnék!” című monodráma előadásával – amely Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondó rendezésében a Bori notesz és Kőszegi Ábel Töredék című könyve alapján készült – emlékezik a költőre és a háború névtelen áldozataira.
Egy-egy helyszínen az előadáson kívül a helyi szervezők emléktábla-avatással, koszorúzással is megemlékeznek Radnóti Miklósról és sorstársairól.
„A célközönség mindenki. Diákok, felnőttek, vers kedvelők, s verset nem olvasók” — fogalmazott a Neokohnnak Tóth Péter Lóránt.
Az út fővédnöke Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, védnökei Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és Vicsek Annamária oktatási államtitkár.
Radnóti Miklóst 1944 júniusában vitték el Borba munkaszolgálatra, ahonnan a Lager Heidenau foglyaként néhány hónappal később a szovjet hadsereg és a jugoszláv partizánok közeledése miatt erőltetett menetben vezették 3200 társával együtt Németország felé. A költő Borban és útközben több verset is írt, egyebek mellett a Razglednicákat, a Hetedik eclogát, a Levél a hitveshez című költeményt, valamint az Erőltetett menet című verset.
A szerbiai bányavárosnak, Bornak Magyarország 1979-ben Radnóti-szobrot ajándékozott, ám a 600 kilogrammos, bronzból készült emlékművet 2001-ben ellopták. 2004-ben új szobrot állítottak Radnóti Miklósnak, amely azóta is a kelet-szerbiai városban van.
Radnóti Miklós „számomra legkedvesebb hagyatéka” önként vállalt vértanúsága, amelyről azt sem tudja, hogy miként fog bekövetkezni, azt sem, hogy hol és mikor, és azt sem, hogy halála előtt mennyi ideig és milyen súlyosan fog szenvedni.
Mert nem tudom másként értékelni azt a magatartását, hogy nem menekül az akkori, egyre veszélyesebb Magyarországról sehová, semmilyen biztonságos, menedéket nyújtó helyre. Ebben vélem látni „önként vállalt vértanúságát”.
Így válik hagyatékává az a tanúságtétel is, hogy bár Jézust a történet szerint a zsidó főtanács feszítteti keresztre, felületes, ösztönszerű következtetés mégis, hogy a „zsidók ölték meg Jézust”. Az ettől az ösztönszerű, ordas indulatokat szító gondolattól való elhatárolódásra, elvonatkoztatásra Radnóti Miklós „nem-félek-manifesztációja” az egyik legfájdalmasabban szép és halhatatlan emberi példa.
https://www.youtube.com/watch?v=U-CnHaGCqCU