Érdekfeszítő vita kerekedett a magyar-zsidó közéletben Vlagyimir Ze’év Zsabotyinszkij cionista politikus és esszéista megítéléséről, akit támadói fasisztának tartanak, hívei pedig félreértett klasszikus liberálisnak. A kérdésről Colin Shindler történészt, a londoni School of Oriental and African Studies professzorát, Zsabotyinszkij és a revizionista (jobboldali cionista) mozgalom kutatóját faggattuk.
***
Ha valaki megkérdezné öntől, hogy miért fontos Ze’év Zsabotyinszkij a zsidóság és Izrael számára, hogyan felelne tömören?
Zsabotyinszkij egyike volt az állam építőinek, értelmiségi volt és író, továbbá olyan személy, aki sokakat inspirált arra, hogy cionistákká váljanak.
Zsabotyinszkij ma is sokat vitatott személyiség. Egyesek szerint fasiszta volt, épp mint Mussolini, mások szerint viszont klasszikus liberális volt. Mik a gyökerei ennek a vitának?
Zsabotyinszkij sok hangon szólt eltérő közönségekhez.
Azonban szigorúan elítélte azokat a híveit, akik csodálták Mussolinit, és azokat is, akik kezdetben félreértették Hitler hatalomra jutását 1933 januárjában.
Zsabotyinszkij gondolkodását valójában az első világháború előtti liberalizmus határozta meg, illetve a bolsevikek bűnei az emberi és polgári jogok ellen 1917 után.
Egyik könyvében, melynek címe The Rise of the Israeli Right (Az izraeli jobboldal felemelkedése) megemlíti, hogy Zsabotyinszkij szekuláris volt, és hogy nacionalizmusa is szekuláris volt. Gondolja, hogy boldog lenne a mai Izraellel, ahol nincsen elválasztva az állam és az „egyház”?
Nem, egyáltalán nem lenne boldog napjaink Izraeljének irányával. Szekuláris zsidóként természetesen nem közeledett volna a vallásos cionistákhoz. Cionistaként pedig elutasította volna az ortodoxia nem-cionizmusát (azaz a cionizmus iránti hűvös hozzáállását — a szerk.). Értelmiségiként úgy tekintett volna ezekre, mint a természetfelettire hagyatkozásra, babonákra. Liberálisként pedig meglepődött volna az illiberalizmusba való süllyedésen és a vallásos szélsőjobboldal intoleranciáján.
Hannah Arendt egyszer írt egy esszét Zionism Reconsidered (kb. Újragondolni a cionizmust) címmel, amiben azzal támadta David Ben-Guriont, hogy lényegében minden egyes tételét átvette a revizionista világnézetnek. Gondolja, hogy Ben-Gurion valaha átvette a revizionista tételeket?
Igen, volt némi igazság Arendt megállapításában.
Például Ben-Gurion meg akarta tartani Hebront Izrael 1967-es győzelmét követően. Úgy gondolta, hogy Hebron Jeruzsálem „lánytestvére”. Ben-Gurion és Zsabotyinszkij remekül együtt tudtak dolgozni 1934-ben, amikor megpróbálták feloldani az ellenségeskedést híveik között. Ám alkujukat elutasította a bal- és a jobboldal is — utóbbiak között az ifjú Menachem Beginnel. Noha Ben-Gurion és Zsabotyinszkij is különböző világnézetet vallottak, mind a ketten úgy tekintettek magukra, mint realistákra, akik nehéz helyzetekben tudnak döntést hozni.
Zsabotyinszkijnek volt egy híres esszéje, az Iron Wall (Vasfal), melyben leírta hozzáállását a palesztinokhoz (arabokhoz). Sokan azzal érvelnek, hogy a mai izraeli politikusok — jobb és baloldalon egyaránt — végső soron elfogadták esszéjének alapjait. Ön szerint igaz ez, vagy Zsabotyinszkij máig csak a jobboldalon viszonyítási pont?
Menachem Begin az 1938 szeptemberi, varsói Betar-konferencián szakított Zsabotyinszkij nézeteivel, melyeket a Vasfal című esszében leírt. Míg Zsabotyinszkij úgy fogta fel azt, mint az arabok által fenyegetett zsidó települések megvédésének eszközét, addig Begin úgy értelmezte azt, mint egy fegyvert az ország meghódítására.
Begin nem is igazán volt revizionista, hanem Zsabotyinszkij híveinek úgynevezett „maximalista” követői közül került ki. Közel állt Abba Achimeirhez, aki a maximalisták vezetője volt, és egy időben csodálta Mussolinit.
Egy bizonyos értelemben a mai izraeli politikusok nem a valódi Zsabotyinszkij felett vitatkoznak, hanem arról, ahogyan Begin újraértelmezte Zsabotyinszkijt, annak 1940-es halála után.
Egy friss esszé a BESA Center honlapján Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt Zsabotyinszkijhez hasonlította. Látja bármilyen jelét Zsabotyinszkij nézeteinek Netanjahu politikájában?
Netanjahu történelemfelfogása ellentmondásos. Ellentétben történész apjával, Netanjahu — a Likud tagjainak többségével — csak szóban hivatkozik Zsabotyinszkijre. Inkább Reuven Rivlin elnök és Dan Meridor azok, akik igazán a Likud Zsabotyinszkij-szárnyát jelenthetik.
Ön a School of Oriental and African Studies (SOAS) londoni egyetemének oktatója. Hogyan kezdett el ott oktatni, és mennyire elfogadók témájával kapcsolatban? Korábban csináltam egy szakmai gyakorlatot a londoni Wiener Libraryben, és emlékszem a SOAS diákjaira, akik Izrael ellen tüntettek a Russel Square-n. Nem úgy néztek ki, mint akiket érdekelt a józan diskurzus a cionizmusról.
Kémiát oktattam 50 éves koromig, majd idő előtt visszavonultam, és a Likud történetében doktoráltam. Ezt követően szerencsém volt, és kaptam egy posztdoktori ösztöndíjat a SOAS-en. Ezt követően vendégoktató lettem, majd pedig az Egyesült Királyság első Izrael-tanulmányok professzora. Sosem tapasztaltam antiszemitizmust a SOAS-en, de fogalmazzunk úgy, hogy szervezetileg nem Izrael a kedvenc „menüje” az intézménynek. A régi irodám azonban most az Izrael-tanulmányok Európai Egyesületének központja.
Sok zsidó hiszi azt, hogy a SOAS az antiszemita izgatás központja. Sok trockista hiszi azt, hogy a SOAS a cionista világösszeesküvés központja. Ez a két nézet egyszerre áll fenn az egyetemmel szemben.
