Adina Bar Shalom, a néhány éve elhunyt szefárdi főrabbi, Ovadia Joszef lánya élesen bírálta az izraeli Legfelsőbb Bíróság azon ítéletét, mely hátrányosan érinti a haredi (ultra-ortodox) közösséget azzal, hogy törvényellenesnek nyilvánította a nem-koedukált rendezvényeket – adta hírül az Arutz7 izraeli hírportál.
Adina Bar Shalom, aki a rangos Izrael-díj tulajdonosa is egyben, ekként fogalmazott:
„Hirtelen azt gondoltam, hogy nem egy demokratikus országban élek, amikor értesültem a bíróság ítéletéről egy haredi koncerttel kapcsolatban, amelyben betiltották a külön női és férfi ülésrendet a közönség soraiban, mivel saját férjem se menne el olyan koncertre, ahol nők és férfiak együtt ülnek a közönségben”.
„Több tízezer ember van Izraelben, aki nem menne el olyan eseményre, ahol nők és férfiak együtt ülnek. Több tízezer ilyen férfi és több tízezer ilyen nő van” – jegyezte meg Bar Shalom, majd folytatta:
„A Rabin téren százával vannak koncertek és más rendezvények egész évben. Amikor például egy chábád-lubavicsi rendezvény van, mindig felmerül a probléma: ülhetnek külön vagy nem ülhetnek külön? A haredi közösség mindig különválasztotta a nőket és a férfiakat az ilyen típusú rendezvényeken”.
Bar Shalom azt is elmondta, miért más a koncertek és rendezvények kérdése az autóbuszokon együtt ülő nők és férfiak kérdéséhez képest (a Legfelsőbb Bíróság tudniillik az ezzel kapcsolatos korábbi döntését használta precedensként az ítélete meghozatala során – a szerk.):
„Az autóbuszon ráerőltetném nézetemet másokra, itt azonban mindenki szabadon döntheti el, hogy részt akar-e venni a koncerten, vagy sem. Határozottan külön kell kezelni a «közterület» és a «kulturális programok» kérdését”.
Ez izgalmas kérdés
Először azt gondolnám, – félretéve hogy mennyire nem szimpatikus az elkülönítés, – hogy senkinek nincs joga beleszólni abba, ha egy csoport tagjai önkéntesen nemi hovatartozás szerint elkülönülve foglalnak helyett egy eseményen.
Utána viszont kétségeim támadnak a fenti mondat egy szavával kapcsolatosan, és ez a szó az önkéntesen. Nincs kétségem afelől, hogy ha a koncerten végigkérdeznénk az elkülönülve ülő férfiakat és nőket, mind azt mondaná, hogy ők önkéntesen ülnek külön. Azt viszont erősen kétlem, hogy mindnek lenne szabad akarata, egyáltalán értenék annak jelentését. A külön ülésre vonatkozó döntésük akkor lehetne valóban szabad, ha végiggondolva a másik döntést és annak következményeit, megállapíthatnánk, hogy semmi hátrány, sérelem, büntetés nem éri a csoport azon tagjait, akik esetleg párjuk oldalán élveznék egy nap a koncertet. Ez viszont elképzelhetetlen.
Ha viszont a csoport ilyen jelentős mértékben korlátozza tagjainak döntéseit, akkor lehet, hogy határozottabban kellene fellépnie az államnak a polgárai jogai védelmében.
Örökzöld dilemma, hogy a szabadsághoz való jogban benne foglaltatik-e az elnyomáshoz és elnyomatottsághoz való jog is. Ezt remélem, hogy nem.
Nézd, mint szekuláris ember távol álljon tőlem, hogy az ortodoxia terjesztésében részt vállaljak, de mint szabadelvű és demokratikus ember a következőt gondolom: szerintem itt valóban azt érezhetik a felekezet tagjai, hogy a SCoI egy diszkriminatív döntést hozott ellenük. Nem akarom elhinni, hogy nem lehet elintézni, kibérelni, lefoglalni egy koncerttermet úgy, hogy az ne ütközzön senkinek sem a szabadságjogába, vallásgyakorlatába és szabad vélemény-nyilvánításába. A hasonlatodnál azért rezeg a léc, mert szerintem erőltetett kicsit, pont mint a bíróság döntése. Gondolj már bele egy percre pl a budapesti fürdőkbe. Vannak napok, amikor csak férfiak, és van amikor csak nők mehetnek. Akkor ez is diszkrimináció? Persze, bele lehet beszélni… de miért van olyan érzésem, hogy Magyarországon ez soha senkinek nem jutott még eszébe, no pláne nem vitte még Kúriára az ügyet. Mert egy abszolút jelentéktelen apróság. Szerintem ez a döntés is egy vihar volt a biliben, amivel most a döntés kapcsán még nagyobb tornádó támadt. Egyszerűen ha a Haredim így él, és ez nekik a lényeges, és így tudják csak megengedni maguknak hogy kulturális rendezvényen részt vegyenek, akkor ez van, el kell fogadni, hogy a mi szabadságunk nem nagyobb mint az övék, hanem egyenlők. És a lényeg az, hogy a kettő kivitelezhető. Az más kérdés, hogy ha mondjuk a Kneszetről lenne szó, és ott találnák azt ki hogy akkor külön férfi és női „szárny” akkor az már problémás lenne… de szerintem ebben az esetben ez egy bolhából felnagyított elefánt lett.
A rabbi lánya viszont vigyázhatna és meggondolhatná a szavait. Van elég ellensége Izraelnek anélkül is, hogy ő is csatlakozna az amalekiták kórusához, nem kéne tehát adni alájuk a lovat…
Nem hiszem, hogy az lenne a kérdés, hogy nagyobb legyen-e a mi szabadságunk mint a haredieké, hanem az, hogy van-e egy haredi családban felnövő gyermeknek szabadsága. Választhat szabadon vajon? Eldöntheti ő maga, hogy hogyan, kikkel akar egy koncerten ülni? Milyen mértékben szabhatja meg egy közösség a tagjai életvitelét, szokásait, és foszthatja meg őket a szabad választástól?
Nézd, én csak annyit mondok, hogy ezek nehéz kérdések és témák. Akkor belemehetünk abba, hogy mikortól is szabad egy ember? Ugyebár ez országonként és az USA-ban is államonként is eltér, cselekvőképesség, korlátolt cselekvőképesség mint olyan a magyar jogi nyelvben. És akkor egy ettől is bonyolultabb kérdés, hogy ha nem cselekvőképes egy ember (gyerek), akkor kinek van nagyobb joga és milyen téren befolyásolni őt: szülő vagy állam? Hogyan szabályozod, lövöd be azt, hogy a lehető legkevesebb „rossz hatás” érje őt, úgy hogy állami (félre)nevelésre is van történelmi példa, és családi félrenevelésre is. Szóval nehéz ezekben a kérdésekben erősen állást foglalni. Mostani példánál maradva, szerinted a haredi nők panaszolták be a szervezőket vagy nem ők? Ha nem ők, akkor ezen panaszosok miért féltik jobban a haredi nőket a „szegregálástól”, mint ők saját magukat? Továbbá, bevallom nem tudom a konkrét részleteket és előzményeket, de az én szememben ha valaki a házirend és törvények nyújtotta lehetőségével élve lefoglal/kibérel egy helyszínt annak érdekében hogy a saját felekezetének vagy csoportjának egy eseményt biztosítson, akkor azzal (amennyiben az nem ütközik a felsorolt szabályzatok pontjaiba) teljesen elfogadható. Sőt, ha a harediek fizetnek helyi adókat, amelyekből különböző rendezvényeket szervez a község, de azon rendezvényeket ők nem élvezhetik (mert ellentétes a vallási előírásaikkal), akkor az tekinthető egy természetes kiszorító hatásnak. Persze a kérdés azon van, hogy mennyire természetes ez az egész, a döntéshozók milyen érvek és megfontolások mentén döntenek… stb, amiket nehéz teljes mértékben feltérképezni. Én egy tökéletesen liberális és elfogadó, illetve mindenek előtt megértő (élni és élni hagyó) világban teljesen el tudom azt képzelni, hogy a harediek nem mennek el oda, ahova előírásaikból adódóan nem mehetnek, de ezért egy szót sem szólnak, ugyanakkor a haredi rendezvényekre meg elmennek nem-harediek is, és betartják az ottani szokásokat, és ők sem szólnak egy szót sem. Én pl végig tudnék hallgatni egy haredi előadást úgy, hogy szegregálva vagyunk mint férfiak. Ha meg nagyon zavar személy szerint, akkor nem megyek el… De hogy ebből bírósági ügyet csináljak, az nevetséges számomra.
És nem szabad azt sem elfelejteni, hogy sajnos az elvakító gyűlölet ott lakozik minden fajta emberi csoportosulás tagjainak lelkében. Biztos van gyűlölködő haredi is, de az is biztos, hogy rengetegen gyűlölik a haredieket is, csak úgy általánosítások mentén. Ma is láttam egy cikket a Times of Israel-en, ami enyhén szólva „kimutatta a foga fehérjét”. Mindig megrökönyödök azon, amikor valaki diszkriminációt kiált úgy, hogy közben önmaga is a kirekesztés mételyétől bűzlik. És szekuláris ember vagyok, természetes az állam és vallás szét kell legyen választva, és engem is felbosszant amikor Smotrich állandóan a halachikus törvénykezést akarja az államra húzni, DE, akkor őt és csakis őt kell szidni, meg azt aki hozzá hasonlóan ilyen bagatell dolgokat nyilatkozik. Ettől még felszólalni, sőt egyenesen agitálni a vallásos közösségek ellen legalább annyira primitív dolog, de még a legjobb esetben is tiszteletlenség. Az, hogy én nem követek szigorú vallási előírásokat az én döntésem (és bizonyosan a neveltetésem következménye is), de ellenkező esetben emiatt senkit nem fogok megvetni, vagy megszólni. Mindenki abban hisz és úgy cselekszik, ahogyan szeretne, addig, míg ezzel nem árt a másiknak.
Az utolsó szakasszal teljesen egyetértek.
Majd igyekszem bővebben válaszolni.
Addig is vicces illusztrációnak:
https://index.hu/kulfold/2019/08/16/nemetorszag_berlin_fiukorus_lany_felvetel_perel_diszkriminacio/
Még ezt is a figyelmedbe ajánlom:
https://izraelinfo.com/2019/08/15/ez-nem-iran-ez-a-zsidok-allama/
Nagyon elfogult a cikk szerzője is, nem tudok vele egyetérteni. Fogalomzavarban szenved sajnos.
Ó, abban nem is bíztam, hogy egyetértesz vele, de azért ez is egy érdekes megközelítés.
Végigkérdeztek néhány résztvevőt a TV-ben, fiatal nőket és diáklányokat is. Mindegyik azt mondta, hogy ők nemhogy nem panaszkodnak az elkülönítésre, – amit hallani akartak volna tőlük, – hanem büszkék rá, az ő választásuk. A 17 év körüli, modernnek kinéző lányok meg egyenesen azt mondták, higy ha nem lett volna elkülönítés, el se jöttek volna. Én, teljesen ateista létemre, azt mondanám, hogy szegény, retardált agymosottak, mikor lehet majd ezt a tömeget bevezetni a 21-ik századba? Nagyon kevés középkorú nő panaszkodott, hogy a férjük mellett csak a székén, hátul, külön székekben kaphattak helyet, nem a nézőtéren. Az ifjú énekes meg elégedetten nyilatkozott – az ő feltétele, követelése volt az elkülönítéd, – hogy elérte, amit akart: a botrányt, és hogy beszéltek róla a TV-ben, és ez jó a karriernek.
Így állunk manapság.
Ebben egyetértünk
Szerintem a vallásszabadság mottóján az államnak nincs joga beleszólnia abba, hogy egy vallási közösség hogyan határozza meg az üllésrendjét – csak mert ez nem az állam tiszte – hanem a közösség belső ügye.
Ugyanúgy ennek a forditottja is igaz, csak mert ahogyan az államnak nincs joga ebbe beleavatkoznia – úgy vice versa a vallási közösségeknek sincs beleszólása az állami „üllésrendbe” – az állam és a vallások szétválasztása okán.
Nagy általánosságban úgy néz ki, hogy a szélsőséges vallási csoportok akarják ráerőltetni a szekularizált társadalomra az akaratukat
Hiányzik az alkotmány, az a baj.