Egy közismert városi legenda szerint a tevék különösen szeretik az üveggyapotot, a Szuszita egyik alapanyagát, ezért gyakran megrágcsálták az autó egy részét, írja a zsido.com. A kocsik külsejéből gyakran hiányzott egy-egy darab. Kirágták a tevék, mondták…
1959-et írtak. Az első izraeli autógyár, az Autocars egy új izraeli gépjármű közeledő bevezetését jelentette be. Ha az gondolnánk, hogy ez magától értetődő, figyeljük meg az évszámot. Nem sokkal az új állam megalapítása után a fiatal Izrael még mindig embert és nemzetet próbáló időszakot élt át. Ráadásul a világ számos autógyártó cége arab nyomásra bojkottálta Izraelt és annak minden termékét. Egy ilyen „kék-fehér” gépkocsi híre izgalmas és egyben kiemelkedő jelentőségű volt. Egy nagy kérdés azonban még nyitva állt: mi legyen az új izraeli autó neve?
Az Autocars végül – reklám céljából – a lakosság segítségét kérte. Az újságokban hirdetések jelentek meg „Adjon nevet az új izraeli autónak” főcímmel. Hogy nagyobb legyen az érdeklődés és a játékkedv, pénzjutalmat ígértek a győztesnek.
Mint annyian Izraelben, a friss házas mezőgazdasági tanuló, Joszef Suv Rechovotból szintén látta a hirdetést. A szikra – hol máshol – éppen azon a helyen pattant ki az agyából, ahová a királyok is gyalog járnak. „Amikor elmentem a mosdóba, azt mondtam magamnak: ’Rendben, eljött az a pillanat, amikor ki kell találnom egy nevet, Most, vagy soha.’ És végiggondoltam minden történelmi helyszínt Izraelben. Úgy véltem, hogy egy izraeli autónak egy izraeli helyszín nevét kell viselnie.”- emlékezett a férfi. – „Szuszita ősi város volt, keletre a Kinerettől [Tibériási tó], és rájöttem, hogy ez egy rendkívüli név.”
A történet folytatása a zsido.com oldalán olvasható.